Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-91

91. országos ülés márezius 20.1879. 299 S mert ezen községekről szólok, méltóztas­sék megengedni, hogy még egy kérdést intézzek a t. minister úrhoz. (Halljuk!) Nem tudom, helyes-e az informatió, melyet kaptam, azt irták nekem, hogy Mura-Szombaton van egy igen jól felszerelt állami népiskola, a mely igen sok költséggel építtetett és igen szépen van felszerelve, mindazonáltal ezen iskola alig látogattatik, annyira nincs tanítványa, oly rósz az arány, hogy van ott egy igen hiányosan fel­szerelt felekezeti iskola, abba jár körülbelül 300 növendék, holott a jól felszerelt, díszes állami népiskolába alig jár 70—75. Első perezre azt hittem, hogy ez felekezeti buzgalomból tör­ténik, de később ugy értesültem, hogy ennek az oka egyenesen a tanító. Én nem vállalok fele­lősséget azért, a mit mondok, de ugy értesültem, hogy azon tanító hanyag, modora és összes tulajdonai olyanok, hogy elidegenítette az iskolá­ból a növendékeket elannyira, hogy a múlt ősz­szel a megyei közigazgatási bizottság kénytelen volt e tanítót állásától felfüggeszteni. De mind­ennek daczára ez állás be nem töltetett, sőt azt ujak nekem, hogy a ministerium e tanítót szán­dékozik ott megtartani. Mondom, én e dolgok minden részletéért nem kezeskedem, de köteles­ségem volt felhozni; mert hitelt érdemlő forrás­ból kaptam az értesülést, s mert maga a köz­igazgatási bizottság is közbenjárt ez ügyben. Talán lesz alkalma a t. kormánynak e tekin­tetben tudomást szerezni. Ismétlem, elfogadom Zsilinszky t. képviselőtársam határozati javas­latát. Trefort Ágoston vallás- és közoktatás­ügyi minister: Már abból, hogy Mura-Szom­baton és vidékén állami -'skolák állíttattak fel, meggyőződhetik a t. képviselő ur, hogy figye­lemmel kísérjük azon vidék érdekeit. Az ter­mészetes, hogy olyan tanítók, a kik azon vidék nyelvét nem értik, sikeresen nem taníthatnak. Ez irányban azonban egy ottani tanítóképezde létesítése által a fennlévő hiányok orvosoltatni fognak. Arról, hogy egy ottani igazgató-tanító min­denféle súrlódások előidézése által a növendéke­ket az iskolából elidegenítette, a kormánynak tudomása van, az ügy jelenleg a kormány íté­lete előtt fekszik és jelenthetem, hogy egyetértve a közigazgatási bizottság véleményével, azon tanító valószínűleg el fog bocsáttatni. (Helyeslés.) Simonyi Ernő: T. ház! Én főleg azért szólalok fel e rovatnál, mert a t. minister ur által benyújtott jelentés egy szemrehányást foglal magában a törvényhozás ellen, mely szemre­hányást a törvényhozás egyáltalán nem érdemli. Az mondatik ugyanis, hogy a minister ur a nép­nevelés ügyében azért nem tehetett többet, mert a törvényhozás erre nem szavazott meg pénzt. Ez nem felel meg a tényeknek. A párt, mely­hez tartozni szerencsém van, több év előtt egy határozatot hozott, melynek folytán indítványt tett Kállay Ödön képviselőtársam a házban, hogy a népnevelésre egy millió fordittassék. A képviselőháznak nem többsége, de általában vala­mennyi tagja ez indítványt felkiáltás utján meg­szavazta. Tehát a ház részéről a készség a meg­szavazásra nem hiányzott. Mikor ez indítvány tétetett, akkor még jobb lelkiismerettel és több hazafiúi buzgalommal lehetett ilyen indítványt tenni, mert pénzügyi helyzetünk valamivel ked­vezőbb volt, mint most. Ez 1869-ben történt. Azonban a miiiisterium sohasem költött el e czélra egy milliót. így tett a minister ur előde is, így ő maga is. Először megtakarékoskodtak ebből 220,000 frtot, azután más ezélokra köl­töttek el 310,000-et, így marad összesen 470,000 frt a népnevelésre. Ezt én igen kevésnak tartom. A mi Zsilinszk) 7 ' képviselőtársam indítványát illeti, ahhoz én azért nem járulok, mert azon tévedés, a mely itt fennforog, és azon hibás el­járást, melyet a ministerium követ, ezen indít­vány mintegy szentesíteni látszik. Azt mondja ugyanis az indítvány, hogy népnevelési költségek felemeltetnek 670,000 frtról 800,000 frtra. Hisz nem 670,000, hanem csak 470,000 van előirá­nyozva, mert az, a mit polgári- és felső isko­lára költenek, azt nem népnevelésre költik. Ez, ha tetszik, középnevelés, de nem népnevelés, a kettő közt nagy különbség van. Molnár Aladár t. képviselő ur, midőn elis­merte, hogy a Hegre barátom által említett hala­dás csakugyan létezik, azt monda: igen, de még­sem haladtunk annyira, a mennyire kellett volna aránylag a többi államokhoz. Megengedem, hogy nem haladtank annyira a nevelésben, de nem azért, mert nem költöttünk rá, mert én meg azt állítom, hogy többet költöttünk tanintézeteinkre, mint a mennyit Európa bármely más állama ugyanazon idő alatt költött. Mi drágábban fizet­jük egyetemi tanárainkat, mint Francziaország, de nem az a helyes irány, a nevelés tekinte­tében , hogy professorainkat fertály - mágná­sokká emeljük, (Mozgás) hanem az, hogy növen­dékeket tudjunk előmutatni, a kik valamit tudnak. Ezt pedig nem látom. Hanem azt igenis látom, hogy tanárainknál nagy a haladás, hogy urak lettek, hogy míg ezelőtt szorgal­mas, erősen dolgozó szegény emberek voltak, most urak lettek, kényelemmel vannak ellátva a legtöbb esetben, hogy azonban a növendékek haladtak volna, méltóztassanak megengedni; én azt sehol sem tapasztalom. Látón), hogy az egyetemre gyönyörű pavillonok emeltetnek, az egyetemi pol­gárok—• a mint őket elnevezték —fénymázolt és faragott padokban ülnek; dehogy a tanárok többet tanítanának, hogy haladtak volna a tudományosság-

Next

/
Oldalképek
Tartalom