Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.
Ülésnapok - 1878-90
90. országos ülés márczius 18.1879. 277 volna oda kormánybiztost, akkor a polgármester és a városi tanács lenne felelős mindenért. De midőn a kormány küldött oda kormánybiztost és úgyszólván, eltörölte a törvényhatóságot: akkor megszűnik ennek minden felelőssége és minden esekély dologért a kormánybiztos felelős; mert akkor magára vállalta a kormány azt, hogy nem szükséges senki. A mint a kormánybiztos jelentéséből, a melyet Nóvák képviselő ur felolvasott, kiderült, harmadnap a vész után, hogy bizony mentőeszközökben nagy hiány van, nem jutott csolnak a kormánybiztosnak magának sem, hogy mehetett volna körülnézni. Mi történt azután ? Szintén harmadnap a vész után telegrapkirozott •AZ ottani polgármester az itteni polgármesternek, hogy küldjön neki fáklyákat, mert nekik nincs. Hát engedelmet kérek, ily dolgokról sem gondoskodtak, mikor éjszaka kellett dolgozniok; mert az éjszakáról nem lehet azt mondani, a mivel a minap mentegette a ministerelnök a kormányt, hogy arról nem voltak értesítve, hogy szél fog támadni. Engedelmet kérek, minden ember, a ki egy kicsit hallott valamit kongatni a meteorológiáról, tudni fogja azt, hogy az aequinoctialis idő közeledtével szelek támadnak és eltartanak hetekig, és én a nélkül, hogy jós akarnék lenni, merem azt állítani, hogy a szél, a mely most hol erősebb, hol gyengébb, el fog tartani egy pár hétig, mert ezer esztendő óta mindig igy volt és igy van. E részben tehát a kormánynak külön tudósításra szüksége nem volt, hanem kiolvashatta volna ezt a komáromi kalendáriumból is. De ha már a szélről értesülve nem volt, gondolhatta, hogy éjszaka lesz, és ha még a hold állását is megtekintette volna, megtudhatta volua azt is, hogy márczius 12-én későn kel fel a hold úgy, hogy akkor nemcsak este, hanem éjfélig kell fáklyával dolgozni. Fáklyákról tehát előre lehetett volna gondoskodni. Hogy most mit kell tenni, az e tekintetben elmondottakról megvallom, hogy azon theoriák tökéletesen állanak. Meg kell akadályozni először a viz befolyását Szegedre, azután le kell ereszteni a vizet Szegedről, de hogy ez oly könnyen legyen eszközölhető, azt nem tudom. Az iránt természetesen a szakértőket kell a helyszínén meghallgatni az iránt, hogy az áradásnak mik közvetlen okai. Nézetem szerint helyesen teszi a kormány, hogy külföldi szakértőket akar meghallgatni, nem azért, mintha elvesztette volna a hazai szakértő közegek iránt bizodalmát; nem is az a kérdés, hogy bizik-e a kormány bennük, vagy sem, hanem az, hogy bizik-e az ország vagy sem, mert midőn önök intézkedni akarnak, akkor az országra nagy áldozatokat rónak; és ekkor az országot mindenekelőtt meg kell nyugtatni az iránt, hogy azon áldozatok meghozatala által valóságos segély fog nyújtatni az ország egyes vidékeinek. Az, hogy a kormány bizalmát birják-e, vagy sem a szakközegek, mellékes dolog. Ha oly külföldi szakférfiak, a kik gyanúsítással és részrehajlással nem vádolhatók, hallgatandók ki, ezeknek egy országos bizottság által kell meghívatniuk, nehogy azzal gyanusittassék a kormány, hogy saját közegei ajánlatára választott oly külföldi közegeket hivott meg, a kik azt a nótát fogják neki eldalolni, a melyet hallott eddig is, és a kik meg fogják erősíteni ezen szakférfiak nagy bölcseségét. Meglehet, hogy ez mind nem lesz igy; de annyi bizonyos, hogy okot szolgáltatnak a gyanúsításra, ha nem úgy járnak el, hogy a gyanúnak lehetősége is kizárassék. Ha egy bizottság küldetnék ki, a mely megválasztaná a kihallgatandó szakférfiakat, külföldieket úgy, mint a honiakat, a kik, a helyszínén megvizsgálva az okokat, véleményt adnának, akkor nem lenne az országban senki sem, a ki kétkednék abban, hogy ez a szakférfiak őszinte meggyőződése lenne. A mi hazai szakértőinket illeti, én beismerem, hogy a vizmérnökök valóságos prodigjei a természetnek és hogy rendkívüli géniek, de az a szerencsétlenségük tagadhatatlanul megvan, hogy akárhol kezdtek dolgozni, a veszély mindenütt követte őket; követte a Dunánál, követte a Tiszánál. Hiszen Szeged városáról azt mondják, hogy alantabb fekszik a Tisza niveaujánál. Meglehet, de az már a rómaiak idejében ott állott és pedig biztosan állott, (Egy hang a jobboldalon: Kis helység volt!) nem Szegednek hittak, de hát város volt és századokon át állott veszély nélkül. Jókai Mór (közbeszól) : Ki tudja? Simonyi Ernő: Bárhogy legyen, tény az, hogy évtizedeken át nem volt ott veszély, most pedig 5 — 6 esztendő óta mindig veszély van, tehát lennie kell mégis valami oly oknak, mely a veszélyt előidézi. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Már 30 évvel ezelőtt megjövendölte Paleocapa mérnök, a kit Széchenyi István behozott, hogy ez lesz a sorsa Szegednek, méltóztassék megolvasni a munkáját, 10—12 lap van ott, mely Szegedre vonatkozik, ott meg van jövendölve a vészelj 7 ", ha a szabályozás ily módon vitetik keresztül. Ha tehát mégis keresztülvitetett, akkor azon közegeket kell a mulasztásért okoznunk, a kik azt nem tudták addig, mig a veszély beállott; mert a felsőbb átvágások, ha elkészültek is, de nem képezték ki magukat, már pedig azt mindenki tudja, hogy egy átmetszés kiképzésére körülbelül 20 év igényeltetik. Ha a közegek helyesen megkezdték volna 10—12 év előtt a Tiszát szabályozni, akkor ha nem is egészen, de nagy részben kiképezve lennének az alsó átvágások és nem történt volna ezeu szerencsétlenség. Annyi mindenesetre áll, hogy külföldi nem érdekelt
