Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-90

276 90. országos ülés juárezins 18. 1S7U. ur, hogy a Marosnak a Tiszába szakadását Szegeden fölül és nem alul kívánták eszközölni. Hanem épen azért, hogy ilyenek ne történjenek, a mik a város javára helytelenek, kényszeríteni kell a várost, de csak akkor, mikor egy pártatlan, az ország közvéleménye által is elfogadott szakvélemény fekszik a kormány előtt; akkor mikor a közvélemény hivatkozhatik arra, hogy akár hol dolgozott még eddig a kormány, mindenütt szerencsétlenséget okozott. Én nem akarok jóslatokba bocsátkozni, hanem azt mondom, hogy a Dunaszabályozásnak is Budapest: körül az lesz következménye, hogy pár év múlva Budapest fog úgy járni, mint most Szeged. Azért kívánok egy a Törvényhozás által kiküldendő bizottságot mindezen rendeletek megvizsgálására, már akár hat heti, akár hat hónapi idő fog kívántatni. Ez a részletek dolga, ha az ország megnyugszik azon jelentésben, melynek alapján fog azután a kormány további lépéseket tenni. Azután hivatkozik a t. ministerelnök ur a szegedi lapra, a melyről azt mondja, hogy nem igen kormányt támogató lap, hanem meglehetősen kormányellenes lap. (Halljuk!) Ez hát meglehet. Én nem tudom ugyan, hogy melyik lapra hivatkozik, hanem úgy hiszem egy oly lapra hivatkozik, mely az úgynevezett habarékpárthoz tartozik. No kérem, ha annak a véleménynek, a melyet itt nekünk ajánlatba hozott, annak az ellenkezőjét akarja olvasni, nézze meg azon lapnak egy-két előbbi számát, és ennek a véleménynek ellenkezőjét fogja megtalálni; mert ezen lapnak az a természete, hogy abban minden vélemény benne van, és épen azért, mert nem deciaráit pártszinezetü, épen azért véleményére nem adok semmit, véleménye nyomatékkal nem bir. (Helyes- j lés a szélső baloldalon.) Azt mondja a ministerelnök ur, hogy a határozati javaslatok egyikét sem fogadja ei. Az természetes, hogy ha az ember úgy állítja magát oda: én nem akarom, hogy az én kártyámba belenézzen bárki is és nem akarja, hogy művébe akárki intézkedjék. De hogy ez aztán kifogástalan-e, hogy ez aztán minden gyanú felett áll-e, hogy az oly eljárás kifogástalan-e, az már más kérdés. Azt a túloldal megítélésére bizom, hogy azon kormány, a mely minden áron, mindenkor és minden időben és minden esetben a vizsgálatot ellenzi, hogy azon kormány megérdemli-e a támogatást, vagy nem. Azt mondja a t. ministerelnök ur interpellatió utján, módiában van a képviselőháznak megtudni mindazon részleteket, a melyek ott történnek. Megengedem, hogy van bizonyos tekintetben módja, megtudni azon részletekből legalább annyit, a mennyit a kormány hajlandó lesz elmondani; hanem én nem tudom, ki lesz az, a ki magára, fogja vállalni, hogy aztán az adott felvilágosítá- ! sokra egymaga rögtönözzön oly választ, mely a helyzetnek minden tekintetben megfelel, mert az interpellatióknál mindig csak egy ember szólhat. Először is 30 napi ideje van a ministernek, hogy arra válaszoljon, és mikor a válasz napja megérkezik, nem is szólhat mindenki, hanem szólhat csak egy, és hogy az ilyen nagy ügyet egy ember teljesen kimeríteni nem képes, az igen természetes. Bizonyos tehát, hogy egy interpellatió nem oly alkalmas ut ennek a tárgynak felderítésére, mint a milyen alkalmas egy bizottság, a mely megvizsgálja a dolgot a helyszínén és azután jelentést tesz. Csakhogy természetes, az interpellaíióban lehet mistificálni, a bizottságban azonban nem. Azt mondja a ministerelnök ur beszédének végén, hogy képviselőházi bizottságokkal kormányozni annyit tesz, mint forradalmat csinálni. Engedelmet kérek én a ministerelnök úrtól, felteszek sok mindenfélét, de azt, hogy ő forradalmár legyen, nem teszem fel róla. Pedig én azt tudom, o részt vett olyan bizottságokban, melyek azt a részét vették a kezökbe az administratiónak, mely a kormányt megilleti. Ha akkor nem csinált forradalmat, nem tudom, hogy miért legyen az forradalom, ha most egy bizottság a kormánvnak működését veszi kritika alá. A t. ministerelnök ur, midőn felelt Németh Albert képviselő urnak, azt mondta, hogy a katonaság jól viselte magát Szegeden. Hát én nem tudom, én legalább nem hallottam, hogy Németh Albert tiszt, barátom csak egy szóval is panaszt tett volna arra nézve, hogy a katonaság nem teljesítette volna kötelességét. Sőt azt mondhatom részemről, hogy mindazon hírek és tudósítások, melyek Szegedről érkeztek, mind azt mondták, hogy & katonaság a lehető legjobban viselte magát. Én szívesen elismerem azt, hogy a katonaság minden tekintetben teljesítette kötelességét és szívesen elismerem azt is, hogy többet tett, mint szigorú kötelessége teljesítését. Hanem mi nem ez iránt emeltünk panaszt; hanem az iránt, hogy katonaság nem küldetett oda kellő számmal és kellő időben azon czélra, a mely képes lett volna Szeged városát a catastrophától megmenteni. A mi végre Lukács kormánybiztos urat illeti, hogy a választás jó volt-e vagy téves, kérem, az lehet egyéni nézet; hanem ha méltóztatnak tekintetbe venni azt, hogy a tett intézkedéseket az ő saját és a polgármester jelentéseiből ítélve, — már pedig ezeket nem gyanúsíthatjuk, sem az egyiket, sem a másikat azzal, hogy nagy hajlammal viseltetnek a függetlenségi párt iránt — ha az ember azok után itél: oly hibák követtettek el, a melyek lehetetlen, hogy meg ne lazítsák az ember bizalmát oly közeg iránt, a ki ott az egész dolgok élén áll. Ha a kormány nem küldött