Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-90

272 90. »rä7Agos ülés márczins IS. 1878mégis némileg mentségül szolgál azokkal szemben, a kik a bekövetkezett bajokért és katastrófáért csak ezen kormányt akarják felelőssé tenni. De a t. képviselő ur annak bizonyítására, hogy a hibák régebben kezdődtek, felhozta a Maros bevezetésének kérdését is. Mind oly dolgok ezek, melyeket nyolcz nappal ezelőtt magam is elmondtam. Felhozta, hogy mit kell a hitel érdekében tenni; fölemlítette, hogy a szegedieknek mennyi pénzök van az ottani pénzintézeteknél ; mind oly dolgok, melyeket múlt szombaton már elmondtam. Meglehet, hogy a t. képviselő ur nem volt itt akkor; de én, mint ministerelnök, nem vagyok oly szerencsés, hogy a t. képviselő urat ide becitálhassam; e tekintetben tehát kedvezőtlenebb helyzetben vagyok, mint ő. (Derültség.) Aztán felhozta a t. képviselő ur a téglaés a fa-kérdést. Igen helyesen mondta a t. képviselő ur, hogy a kormány rendelkezésére álló fakészletek nyújtják az egyik módot, melyen Szeged felépítéséről gondoskodni kell. Ez iránt a kormány már nyolez nappal ezelőtt megállapodott. Ilgy tudom, hogy az intézkedés már a lapokban is nyilvánosságra jutott. (Felkiáltások a jobboldalon: A hivatalos lapban.) A mi továbbá a téglát illeti, biztosíthatom a t. képviselő urat, hogy tájékoztam magamat, hogy Szegeden lehet-e kellő mennyiségű jó téglát égetni, és az iránt is, hogy odaszállítás útján mit lehet tenni. De, hogy e tekintetben eddig nem történt intézkedés, ebből semmi néven nevezendő vádat nem fogadhatok el; mert engedjen meg nekem a t. képviselő ur, de első dolog az, hogy a viz levezettessék, és hogy legyen hely, a hol majd téglát égetni és házat építeni lehet. Ha tehát arról először beszéltem, és csak akkor akartam beszélni a tégláról, mikor gyakorlati értelme lesz, ebből szemrehányást nem fogadhatok el. De, ime, t. képviselő ur, ha a háznak nem fogja senkisem kétségbe vonni, mikor azt mondom, egyik legtekintélyesebb tagja csupa oly dolgokat említ fel, melyek iránt a kormány már megállapodott ; melyeknek egy része már a hírlapokban is megbeszéltetett: akkor, ha í 5 tagot méltóztatnak kiküldeni, a kormány, a mikor már működhetnék, fél napokon át lesz kénytelen a bizottságnak felvilágosítást adni és a bizottsággal tanácskozni; és mert tizenöt ember köztt nagyon eltérő vélemények lehetnek, egyik napon egy irányú, másik napon más irányú többség alakul, a szerint, a mint egyik vagy másik elmarad a bizottságból: ily körülmények köztt administi ativ ügyet helyesen végezni nem lehet. (Helyeslés jobbfelöl.) Én tehát, t. ház, azt hiszem, hogy ha van ilyen tizenöt tagja a háznak, nem tizenöt, hanem csak nyolcz tagja, kikben jobban méltóztatnak megbízni az ügyek vezetése tekintetében, akkor inkább intézkedjenek ugy, hogy azok üljenek e helyekre, mi szívesen átengedjük nekik. De a meddig nekünk kell itt ülnünk, addig épen felelősségünk érdekében, actiónk egész szabadságát meg kell tartanunk, melyet csak az korlátozhat, mikor törvényhozási teendőkre lévén szükség, a házhoz kell fordulni. Én tehát ezen javaslatot sem fogadom el. (Helyeslés jobbfelöl.) Novák Gusztáv : T. képviselőház! A határozati javaslatok mai halmaza elibe talán jó volna néhai Szeged városának tárgyalás alatt lévő kérvényével védgátat emelni; jó volna emlé kezetünkbe tartani, hogy a kérvényt tárgyaljuk. Fájdalom a már csak néhai, de a gondviselés segedelméből újból leendő Szeged városának egyik képviselője, Bakay képviselőtársam igen sok oldalról megvilágosította Szeged közönségének 15 évi küzdelmeit, sérelmeit és szenvedéseit. Erős érvekkel bizonyította be ama botrányos tényt, hogy 15 év lefolyása alatt azon derék polgárság minden irányban meghallgatásért ésorvoslásért esedezett: de bizony azon derék polgártársaink mindenütt süketeket találtak, süket maradt a kormány, süketek maradtak ti kormányközegek mindannyian és igy igen természetes, hogy az orroslat hiánya miatt általunk már rég megjósolt és most már iszonyú mérvben és oly gyorsan bekövetkezett rémletes állapotnak áldozatul kellett esniök. Nincs szándékom sem az elkövetett hibák, sem a mulasztások tüzetesebb bírálatába ez idő szerint belebocsátkozni. A t. ministerelnök úrral tartok e tekintetben, és csupán enyid részben, hogy nem recriminálok, csakis sajnos tényeket sorolok fel. Fölemlítem a t. ház engedelmével különösen azon sajnos tényt, midőn a nagy szerencsétlenség hírére vérző szívvel intéztem a t. kormány össztagjaihoz azon tiszteletteljes kérdést, hogy adnának felvilágosítást Szeged és vidékének mily mérvben történt pusztulásáról; és sürgős kérést is intéztem a végett, hogy ha már a védelmi munkálatok mulasztása után, — mely állításomat most is határozottan feltartom, legalább teljes erővei akként méltóztattak volna intézkedni, hogy ha már bekövetkezett az iszonyú szerencsétlenség, legalább a mentési munkálatokról gyorsan, biztosan és kellő mérvben jó előre gondoskodva legyen, hogy legalább szegedi polgártársaink, édes testvéreink életük mentessék meg, ha már vagyonukat nem tudták megmenteni. Ismétlem t. ház, nem hallgathatom el, hogy fájó érzésemre a nyert satiricus válaszok igen rósz hatást gyakoroltak. Legelőször is az igazságügyminister ur volt szíves nyilatkozni oly értelemben, hogy már a rabok biztos helyre szál-