Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.
Ülésnapok - 1878-90
90. országos ülés márezius 15). 1S79. 267 történhetik meg. És azóta megszavaztatott a Tisza Kálmán eabinet az ő't támogató többség által 270 millió államadósságot. És t. ház, most, mikor az imminens vész már-már kitörni készült, akkor odaküldetett egy kormánybiztos. T. ház! Mikor Mocsáry t. barátom e párt részéről kérte és figyelmeztette a ministerelnök urat, és ha jól emlékezem, 50,000 katona odaküldését az első pillanatban már javasolta, akkor azt felelte a ministerelnök ur: hogy az nagyon bajos dolog, az sok pénzbe kerülne. Nem az, hogy sok pénzbe kerül, hanem mert önök nem rendelkeznek azon hadseregbeli katonasággal és mert nem bírnak azon őszinteséggel, hogy bevallják azon gyengéjöket, miszerint az osztrák hadügyministertől függnek. Arra, hogy itt bevallják, hogy ott mint instansok elutasittathatnak kérelmökkel; arra nincs elég őszinteségük. A katona minden veszély alkalmával úgy áll a közönséges emberhez, mint 1 a 10-hez. Az a szegedi szegényebb sorsú napszámos, az csak arra van physikailag képesítve, hogy bizonyos óráig dolgozzék és ismét hosszabb időt vesz igénybe, mig a kevesebb életerőt nyújtó táplálékával életerejét restaurálhatja. Annak és a katona productiv ereje köztt különbség úgy áll, mint 1 a 10-hez. Annak hosszabb idő kell, mig a katona a pillanatra készen van, s a legnagyobb fáradságot 10 perez alatt helyreüti. Azt a félelem mindig családjához és csekély vagyonához vonják, mig a katona bátran megy és nem gondol az előre ismert és megvetett veszélylyel. Kiküldetett Lukács György kormánybiztos. Bocsásson meg nekem, de mi, a régi kor emberei, ismerjük egymást körülbelül mindnyájan. Ismerem én és nagyrabecsülöm Lukács tehetségeit és én voltam az, a ki midőn Tisza Kálmán ministerré lett és őt állította a dolgok élére, őt szivemből üdvözöltem, de engedelmet kérek, én ugy 61 éves embert nem tartok képesítettnek arra, hogy a vész perczében oly határozottsággal intézkedjék, mint az a fiatal erő, a ki a helyi viszonyokkal ismerős és én azt hiszem, másodszor nagy hiba volt, oly embert, a ki sem a helyi viszonyokkal, sem az emberekkel nem ismerős, küldeni oda, (Igaz! a szélső baloldalon) a ki 24 órai fizikai fáradság után kimerülvén, maga tehetetlenné válik. Most már azt mondja a t. minister ur, hogy a közgyűlés nem azt beszéli, hanem a közgyűlés meg van elégedve. Mivel? Meg van elégedve a mostani helyzettel, de nincs azon mulasztásokkal, melyek elkövettettek a város megvédése körül, s melyekért első sorban a felelősség a ministerelnök urat illeti. Hanem a ministerelnök ur az ellenzékkel szemben most és négy év óta, épen úgy, mint hét éven át a kormánypárttal szemben, űzetve — hogy úgy fejezzem ki magam — a „Rechfhaberei" által, mindent jobban tudó, mindent penetráló tulajdonával — nevezem azt a legnagyobb gyengeségnek, vagy gyarlóságnak — minden javaslatot, minden kísérletet, minden jó szándékot visszautasít, mert egyedül akar uralkodni, egyedül akar intézni mindem. És úgy járt, mint a hires táborszernagy Benedek, kinek nagy katonai képességéről volumeneket irtak bírálói, és a bécsi „Fremdenblatt" dicsériázó CZÍKkekben ömledezett: midőn aztán ki kellett állani a sereg élére, elveszett egy ütközet, elveszett Ausztria fegyvereinek tekintélye. Constatálom, t. ház, hogy legyenek bármily ragyogók Tisza Kálmán lelki tulajdonai ; nézzék azokat bármily nagyító szemüvegen az o bámulói: én őt gyarló, tehetetlen embernek nyilvánítom a gyakorlat terén, (Nagy zaj jobbfelbí. Rendre!) mert, mint a latin mondja, ímpegit siccut bruccus in mense major, úgy beleszakadt minden tudományával Szeged árvizborította lapályaiba. Nem adok arra semmit, a mit igért. Azt kiviszi a kaíamus, megcsinálja akármelyik osztályban, akármelyik irnok. Éu Molnár képviselőtársam határozati javaslatában csiráját látom letéve annak, hogy kiderittes senek mindazon mulasztások, melyek történtek és a nemzet valahára már kiábránduljon, valahára, szeme világa megnyíljon, és lássa, mily mértékben hiányosak és gyarlók Tisza Kálmán és Péchy Tamás minister urak intézkedései. Ezért Molnár Aladár képviselőtársam határozati javaslatát elfogadom. (Helyeslés a szélső baloldalon.') Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! A képviselő ur előadására általában felelni, vagy pedig azokkal, miket személyemre vonatkozólag elmondott, foglalkozni nem szándékom. (Helyeslés jobbfelöl.) És azt hiszem, hogy azon nézetét, mintha a Tisza kiöntésének azon jótékonyságát szemlélték volna elejétől fogva, hogy engem ezen karszékből kisodorjon, és mintha működésöket ennek előresejtése vezette volna, elvtársai U vissza fogják utasítani; (ügy van! a jobboldalon) mert egy általános csapást, mely közvetve az országot, s közvetlenül a magyar nép sok ezreit éri, párttaktika szempontjából kezelni azok, kik a haza sorsát komolyan veszik, nem szokták. (Helyeslés jobbfelöl.) I)G mondom, ezekről nem szólok. A képviselő ur azonban jónak látta először felemlíteni a katonaságot. Erre nézve határozottan ki kell nyilatkoznom, hogy a mi az ott jelenvolt katonaság számát illeti, erre nézve én, ha tetszik, elvállalóra a felelősséget, mert a mennyi katona kéretett és mihelyt csak kéretett, megadatott a katonaság részéről. Ne tessék tehát a bűnöst a hadügyministerben keresni. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) A másik az, hogy azt gondolom, hogy a katonaságra nézve épen a szegedi kaíastropha 34*
