Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-90

2Qg íiO. országos ülés alkalmából akarni kedvezőtlenül nyilatkozni, nagyon is, de nagyon is méltánytalan dolog. (Ugy van! Ugy van ! a jobboldalon) Mert nem fog a képviselő ur Szegeden egyetlenegy embert sem találni, a ki ki ne fejezze csodálatát és bámulatát úgy a tisztek, mint a közlegények iránt. {Igaz! Ugy van! jobbfelöl. Felkiáltások a szélső halfelöl: Arról nem szólott senki!) Németh Albert: Én sem mondtam mást! Tisza Kálmán ministerelnök: Engedelmet kérek, fel kellett szólalnom ez iránt azért, mert azt tetszett mondani, hogy valljuk be, hogy mi kértünk katonaságot, de minthogy alá vagyunk rendelve a hadügymiuisternek, nem kaptuk azt meg. {Ugy van! a jobboldalon.) Constatálom tehát, hogy ez egészen hamis vád a hadügyminister ellen. Németh Albert {közbeszól): Önök ellen! Tisza Kálmán mmisterelnök: Elfogadom, annál nagyobb vád mi ellenünk. (Derültség a jobboldalon.) A másik vád az, melyet Lukács kormánybiztos ellen tetszett felhozni. Abból, hogy Lukács kormánybiztos ur hatvan éves ember, argumentumot vonni arra, hogy nem arra való, hogy kormánybiztos legyen, talán még sem lehet [Helyeslés a jobboldalon.) A világtörténelemben az igen nagy energiát követelő legnagyobb dolgokat hatvan, sőt hetven éves és hetven éven túl levő emberek vitték véghez. {Ügy tan! a jobboldalon. Nyugtalanság a szélsőbalon. Halljuk!) Ismételten fel kell szólalnom az ellen, hogy oly ember, a ki ez alkalommal is a legnagyobb lelkiismeretességgel és a legnagyobb erélylyel teljesítette kötelességét, ily módon megtámadtassák. {Helyeslés a jobboldalon.) De hozzáteszem még azt is, hogy az sem áll, hogy a választás hibás voit azért, mert Lukács nem ismerte Szegedet és viszonyait. Mert 1876-ban, midőn Szegedet a veszély legközelebbről fenyegette, Lukács szintén ott volt mint kormánybiztos és a szegedi lakosság általánosan elismerte, hogy a város akkori megmentése körül, épen hasonló vizveszélytől, igen nagy érdemeket szerzett magának. {Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Nem áll tehát, hogy a kormánybiztos oly ember volt, a ki nem ismeri az ottani viszonyokat. {Élénk helyeslés a jobboldalon.) Gr. Lónyay Menyhért: T. képviselőház! {Halljak!) Épeu a távozó ministerelnök úrhoz kívánok pár szót intézni. {Felkiáltások: Várjon kissé! Halljuk!) Ezelőtt hat nappal történt, hogy e házban Eötvös Károly t. képviselőtársam épen a szegedi szerencsétlenségre vonatkozólag egy indítványt tett s arra nézve az imént eltávozott t. ministerelnök ur előadta, hogy a kormány kötelességének fogja ismerni ezen fontos tárgyban minél, előbb előterjeszteni nézeteit és javasaiárezius 10. 1873. latait. Akkor én bátor voltam felszólalni és kérni a t. házat arra, hogy mivel mindnyájan a czélt tartjuk szem előtt, mikép lehetne a szegedi katasztrófán segíteni és mivel a t. ministerelnök ur oly nagy készséggel ajánlotta fel az e tárgyban minél előbb teendő javaslatokat a kormány részéről: mellőzzük Eötvös t. képviselőtársam határozati javaslatát, s várjuk be a kormány előterjesztését. Azon kérdést kívántam tehát a t. ministerelnök úrhoz intézni, ki azonban sajnálatomra eltávozott, vájjon mai felszólalását és annak részleteit minapi ígérete beváltásának kivánja-e tekintetni? {lisza Kálmán ministerelnök a terembe lép.) Minthogy a t. ministerelnök ur most már jelen van, bátor leszek szavaimat ismételni. T. ministerelnök ur — most már rövidebben fogom előadni — f. hó 13-án azt méltóztatott Ígérni, hogy mielőbb — rövid idő alatt — elő fogja terjeszteni a kormány részéről a szegedi szerencsétlenségről és annak orvoslására szolgáló javaslatait. Most már hat nap múlt el azóta. Tehát az a kérdésem, hogy a ministerelnök urnak a mai nap tett nyilatkozatát a kormány ezen Ígéretének teljesítésekép vegyük-e vagy nem? Tisza Kálmán ministerelnök: Megvallom, hogy ezen kérdésre nem voltam elkészülve; mert hiszen én akkor hivatkoztam egy, a közlekedési minister által mindnyájunk nevében tett ígéretre, hogy az egész tiszavidéki dolgokról és kapcsolatban azokkal a szegediekről is fog egy nyilatkozatot tenni. No kérem egy, a képviselőháznak megígért előterjesztés —- még pedig oly czélból megígért előterjesztés, hogy tárgyaltassék, •— az én mai beszédem csakugyan nem volt. Gr. Lónyay Menyhért: Tehát be fogjuk várni ezt az előterjesztést azon hozzáadással, hogy a lehető legrövidebb idő alatt óhajtunk ezen fontos kérdés, a tiszaszabályozás és kapcsolatban azzal Szeged városának kérdése iránt teljes felvilágosítást nyerni és a kormány által ez ügyben elfoglalt állásponttal megismerkedni. Áttérve az előttünk levő kérdésre, án részemről e két beadott határozati javaslatot, ugy, a mint az formulázva van, a magam részéről el nem fogadhatom. De óhajtom és szükségesnek vélem, hogy a ház átalános megbízással és minden részletezés nélkül 15 tagú bizottságot küldjön ki, melynek feladata legyen a kormánynyal értekezvén, ezen szegedi nagy veszély okait megvizsgálni és minden arra vonatkozó javaslatok iránt, melyeket részint a kormány, részint a törvényhozás szükségesnek tart, véleményt adni a háznak. így fogván fel az ügyet, azt hiszem, hogy mindazon indokok, melyeket a t. ministerelnök ur a parlamenti bizottság kiküldése ellen fel-