Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-89

89. országos ülés márczius 18, 1SÍ9. 25 i való eszközlésétől szigorúan eltiltanak — nem vagyok képes felfogni, hogy e téren rendeleti utón legalább betüszerint a rendeleti utón való intézkedésnek is helye volt, miután állami intézetekről volt szó, miért nem történt több mint a mennyi ez ideig történt, miért nem akkor, midőn a középtanodai oktatás reformját, mint azelőtt is megjegyeztem, már évek óta hangosan és egyhangúlag sürgeti a közvélemény és a midőn, — hogy egyebet ne említsek — a mint ezt Molnár Aladár t. képviselőtársam is megjegyezte, — a t. minister ur által a felsőbb jogi szakoktatás tárgyában összehívott tanácskozmányok egyik nem nagyon régen tartott ülésében, több kiváló hazai szakértő azon véleményt nyilvánította, hogy a felsőbb jogi szakoktatás hiányai és viszszásságainak legfőbb forrásai a középtanodai oktatás hibás szerkezetében rejlenek. Az 1875-iki reáliskolai tervezet különben még azon felfedezésnek is enged némi tekintetben tért — legalább az én felfogásom szerint —hogy a t. minister ur hajlandó a humanistikus irányt a reál-iránynyal összeegyeztetni, mely körülményt én részemről a processus teljessége mellett üdvözölném. Azonban a tervezetben ezen jelleg nemcsak teljesen nincs kifejezve, de azon ténynyel állnak szemben, hogy ma, úgy a mint van, a magyarországi reáliskola tulaj donképen se nem reáliskola, se nem humanistikus irányú középtanoda hanem egy életképtelen közép a kettő közt, a mely végkövetkezményeiben csak arra alkalmas, hogy a reáliákat eompromittálja és azok hitelét az országban lejárassa. Pedig, t. ház, egy ily állapot bekövetkezése, nézetem szerint legalább, valóságos szerencsétlenség volna az országra nézve, különösen most, midőn mindenki elismeri, hogy közgazdaságunkat nagy részben ipargazdasággá keli átváltoztatnunk, ha anyagilag tönkrejuttatni nem akarjuk. Azon kérést volnék tehát bátor intézni a t. minister úrhoz, hogy ha — mint azt előbb kijelentette — nincs azon helyzetben, és meglehet — a mint nyilatkozatából kivehető — hogy a közeli jövőben sem lesz, hogy a középtanodák reformjáról javaslatot terjeszszen a ház elé: méltóztassék az általam megkezdett ösvényen tovább haladni és rendeletileg akként intézkedni, hogy a reáliskolai tantervbe a két klassikus tantárgy felvétessék, és ez által eihárittassanák az akadályok, melyek azt eredményezik, hogy a reáliskolát végzett tanuló életpályájának választásánál korlátozva van. A másik speciális ügy és ez Székely-Udvar heíyszék ügye. Áll pedig abból, hogy miután Székely-Udvarhelytt egy 8 osztálylyal biró reáltanodát felfogó alkalmas épületet kapni nem lehet, oda volt utalva a város és Udvarhelymegye, hogy az intézetet két egymástól elkülönített épületben helyezze el, idevéve még azt is, hogy 60—70 ingyen lakás egy harmadik épületben biztosíttatott, a mi a felügyeletet a tanulók lelett nagyon nehézzé tette és azt okozta, hogy a szülők nagy része vonakodik gyermekeit ott taníttatni. Ennek az állandó épületnek felépítése tekintetében 1871 óta tulajdonkép egyetlenegy lépés sem történt. Székelyudvarhely 1876-ban belátta a dolog fontosságát és maga részéről lépéseket tett arra nézve, hogy a felajánlott összegeket behozzák, azonban nemcsak hogy a belügyminister ur ezt megtagadta, de még a közoktatásügyi minister ur keresett és talált is jogezímet, hogy az ügy folyama akadályoztassák. Pedig, t. ház, egész határozottsággal állítom, hogy ha az épület iránt haladéktalanul intézkedések nem történnek, maholnap azon ténynyel fogunk szemben állani, hogy a székelyudvarhelyi iskolát tanulók hiányában be kell zárni, és így nemcsak azon 18,000 frt fog kárba veszni, a melyet Székely-Udvarhely városa és a megye elköltöttek, de azon százezer frtnyi összeg is, mely e czélra az állampénztárból fizettetett. Ezen észrevételt vagyok bátor a t. minister urnak figyelmébe ajánlani, kijelentvén, hogy a reáliskolákra előirányzott összegeket megszavazom. Trefort Ágost vallás- és közoktatásügyi minister: T. ház! A mi a Székely-Udvarhelyt felállíiandó reáltanodái épületet illeti, igen óhajtom, hogy az létrejöjjön, mert roszul van elhelyezve ; de a pénzügyi kérdés itt a döntő, s méltóztatnak tudni, hogy ez ügy a belügyministeriumnál van. Egyébiránt sürgetni fogom azt. A mi a t. képviselő ur egyéb észrevételeit illeti, hogy t. i. a reáliskolai tanulók száma fogy, annak két oka van. Az első az, mert a szülők az elébbi időben keresztül akarták hajtani gyermekeiket az iskolákon és könnyebbnek látták b évig tartani őket iskolában, mint 8 évig, azért azelőtt a reáliskolába járatták ; most már azonban látják, hogy itt is 8 évig kell járni és hogy a gymnasiumba mégis többet tanulnak a gyermekek és onnan nemcsak egy, hanem több pályára léphetnek, és ez okozta a fogyatkozást a reáliskolákban. A második oka a tanulók száma fogyatkozásának pedig az, hogy mai nap az industriális pálya már nem oly kecsegtető, mint a milyen néhány év előtt volt. A mi általában a reáliskolák kérdését illeti, ez, a mint már szerencsém volt válaszolni Molnár Aladár t. képviselő urnak, oly kérdés, melyet nagyon komolyan és alaposan kell fontolóra vennünk és mig ezen kérdéssel tisztába nem jövünk, lehetetlen középtanodai törvényt alkotnunk. Elnök : T. ház! A reáltanodákra, jelesen Buda, Pest, Győr, Kassa, Körmöcz, Lőcse, Nagy-Várad, Pancsova, Pécs, Szeged, Székely32*