Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-79

79. országos ülés márczins 6. 1879. 19 haszonbéri összeget lefizetni, most az által, mert más czím alatt követeltetik a fizetés, a fizetési képesség nagyobb legyen, azt nem tudom belátni. A második főiadok, a melyet találok, rámutatása az 1878-iki kezelési eredményekre, és itt megjegyzem, igaz, hogy azok szerint e czímen a bevétel" 5.621,960 volt, tehát körülbelől 800,000 írttal több folyt be, mint a mennyi elő volt irva, de azzal párhuzamosan ugyanazon kimutatások szerint a kiadások tettek 2.431,508 frtot, tehát a-kiadások ugyanazon czímen körülbelül egy millióval magasabbak voltak, és igy a végeredményben változás nem történt; a kiadásra nézve pedig tekintettel arra nem voltunk, mert mi épen pár perezczel előbb szavaztuk meg a kiadásokat e tételre nézve, és mert nem a 1878-iki kezelési kimutatásokat vettük alapul, hanem kevés különbséggel ugyanazon összeget irányoztuk elő, melyek előirányoztattak e czímen az 1878-iki költségvetés alkalmával. Miután tehát engem ezen két indok ki nem elégít, keresek tovább, hogy vájjon mivel indokolja a pénzügyminister úr ezt a nagy emelést; és kérdem, talán azzal, hogy olyan jó termés volt-e a tavalyi és oly jó áron lehetett-e értékesíteni a nyers terményeket, hogy ez által a kincstári haszonbérlő osztály oly tartaléktőkére tud szert tenni, melyből nagy részét a közel nyolez millió frtot elérő bérhátralékoknak birja törleszteni, vagy azzal indokolja-e a t. pénzügyminister, hogy sikerült a kormánynak oly előnyös nemzetközi szerződések kötése, melyek folytán mi nyersterményeinkkei oly külföldi piaczokon leszünk képesek versenyezni, melyekből eddig ki voltunk zárva: vagy talán azzal, hogy kisebbek lettek a közterhek s adók, melyeket a bérlő osztálynak viselni kell ; s ez által könnyebben s többet fizethetnek, vagy sikerült-e a t. kormány tagjainak lejebb szállítani a vasúti tarifákat, vagy sikerült-e a honi és külföldi vasutaknál oly refaetiákat elérni nyerstermény kivitelére nézve, hogy azokkal concurrálhatunk ott, a hol eddig versenyképesek nem voltunk? (Elénk helyeslés balfeWl.) Történt-e egyetlen egy intézkedés is, mely a fennebbi czélokat elérhetővé igéri tenni? Tudtommal semmi; ellenben minden, hogy azon egyedüli osztály, a mely állandóan és biztosan ad jövedelmet az államkicstárnak, napról-napra elszegényedik és ma-holnap csak alig elviselhető drága áron fogja haszonbérbe birni a birtokos osztály saját tulajdonát. Azt fel nem tehetem, hogy arra számít a pénzügyminister ur, hogy ha adósságot adósságra halmozva, szerencsétlen külpolitika folytatására kölcsönt kölcsönre felvéve, az ugy is rósz hitel még roszabbá váljék, hogy ennek folytán az arany-agió még magasabb lesz, mint már most van és azzal összeköttetésben felszökteti talán a gabona árát, hogy ez által a kincstári bérlő azon helyzetben lesz, hogy nagyobb mennyiségben szolgáltathasson be csekély értékű bankókat az államkincstár pénztárába. Ezt fel nem tehettem, mert hiszen épen ez arányban kell majd drágábban beszerezni az aranyat, adóságaink kamatoztatására és törlesztésére. Miután tehát semmi okot nem látok, mely e tételnél ily nagymérvű emelést indokolna, kérem a t. házat, méltóztassék azon indítványomhoz hozzájárulni, hogy e tételnél a bevétel a pénzügyminister által előterjesztett előirás szerint, 1 millió írttal szállittassék le. — A mennyiben pedig a pénzügyi bizottság e tételt, már 488,872 írttal leszáiiitotta, kérem a t. házat, méltóztassék a pénzügyi bizottság törlésén túl, e tételt még i

l% millióval leszállítani s elfogadni módosítványomat; ajánlom ezt a multak tapasztalata és a zárszámadások csalhatatlan számai alapján. Kérem a t. házat, méltóztassék e módosífcványt elfogadni. {Helyeslés balfelöl.) Elnök: Fel fog olvastatni a módosítvány. Molnár Aladár jegyző (olvas): „A rendes bevétel 5. fejezete 33. czíménél 500,000 forint töröltetvén, csak 4.500,000 forint Írassék elő." Gróf Szapáry Gyula pénzügyminister: T. ház! Nem fogom az előttem szóló képviselő urat azon téren követni, melyen ő jónak látta e tétel megszavazását; vagy meg nem szavazását indokolni; a midőn összeköttetésbe hozta az államjószágoknál várható előirányzatot a nagy politikai kérdésekkel; mert felfogásom szerint ez ép oly indokolt eljárás, mint a minő legutóbb a pénzügyi bizottságban követtetett; a midőn a kolozsvári chemiai laboratórium kérdésének megszavazása, vagy meg nem szavazása a boszniai occupatióval hozatott összeköttetésbe. (Derültség jobbfeló'l. Helyeslés balfelöl.) Tisztán csak e tételhez ragaszkodva, leszek bátor a kormány és pénzügyi bizottság előterjesztésének indokolását megkísérteni. (Halljuk!) Kétségkívül legbiztosabb alap, ha az utolsó év zárszámadása vétetik az előirányzat alapjául. De a mint az általános vitában előadtam, vannak egyes okok, melyeket, ha bekövetkeznek, ignorálni nem lehet. — így esetleg, hogy az 1877-ben létezett államjószágokon és birtokokon felül a tagosítás útján új államjószágok jöttek az állam birtokába, ezeket szintúgy lehet számításba venni, mintha az előirányzatot az 1877-iki zárszámadások eredményére alapítjuk. De egyáltalán a jövedelemkiszámítás alapjául nem lehet oly átlagot venni, mely oly évek eredményén alapszik, a mely években a jövedelmező tárgy még csekélyebb volt. Mi az, a mivel a kormány a kérdéses jövedelem-szaporulatot előterjesztésében indokolja? — Először a tagosítás eredményével, minek folytán egyes birtokrészek, melyeket eddig az úrbéresek használtak, az államnak hoznak jövedelmet; má-