Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-89

ggQ 89. orszAgos ülés államok rendőrsége ép úgy mint minden kulturi állam rendőrsége gondoskodik arról, hogy azok, kik egyházuk szertartásait gyakorolják, brutális módon ne bántalmaztassanak, vagy ne zavartassanak; de ebben még semmit sem látok, a mi feljogosítaná őt azt mondani, hogy Amerikában a vallásszabadság meg van szorítva. Ha a t. képviselő ur ezt állítja, akkor szerinte talán a vallásszabadság nagyobb ott, hol szabad bántalmazni a valamely felekezethez tartozókat és szabad őket zavarni szertartásaikban. Ezen conclusióra, azt hiszem, a t. képviselő ur nem akar jutni. De ha Amerikában szabadok a felekezetek, az amerikai államok nem feledkeztek meg arról sem, hogy r,z állam szabadságát biztosítsák a felekezetekkel szemben. Épen ott látjuk legszebben megvalósítva azon elvet: a mely azt mondja: szabad egyház, szabad államban. Az amerikai államok annyira tudják magukat függetleníteni a felekezetek irányában, hogy nem hagyják az egyházi személyek kezében sem az anyakönyvet, sem a halálozási lajstromokat, valamint a házasságok kötése is meg van engedve nem egyházi személyek által is. Azt mondja a t. képviselő ur s példákat is idéz, hogy Amerikában az állam dotálja a felekezeteket, s ebből azt látszik következtetni, hogy nálunk ez nem történik. Nem hiszem, hogy könnyű dolog volna a t. képviselő urnak bebizonyítani, hogy a magyar állam az egyház — s épen a katholikus egyház érdekében semmit nem tesz. Egy dolgot talán föl lehetett volna még említeni, hogy a t. háznak egyik vagy másik tagja, midőn a t. képviselő ur azt mondotta, hogy Amerikában a felekezeteket dotálja az állam, arra gondolhatott, hogy nálunk bizonyos tekintetben megfordítva áll a dolog. Például, midőn dúsgazdag püspökségeink betöltetnek, mint tudjuk, az illetőknek, kik ily hivatalt elnyernek, bizonyos egyéneknek, a kik az egyházon kivül állanak, tetemes dotatiót kell nyújtaniok. Ez persze Amerikában nincs. (Derültség a szélső balon.) Azt kérdi a t. képviselő ur, hogy ki kívánja a polgári házasságot ? A felelet egyszerű : minden ember. De hogy ezen kívánság ma valami demonstratív agitatióban nem nyilvánul, hogy e tárgyban nem tartanak népgyüléseket, hogy a képviselőházhoz nem irnak fel, az nagyon természetes. Mert az emberek csakis azt kívánják, hogy törvényesen és lehető biztosan köthessék meg házasságukat; azok pedig, a kik a mai magyar törvények által ebben akadályozva vannak, a sok irka-firkának és egyéb bajoknak elébe teszik egyszerűen a concubinátust. (ügy van! a szélső halon?) Mit kíván az ember, a ki nősül. Azt, hogy minél kevesebb költséggel, minél szilárdabban, márezins 18. 1879. minél felbontathatatlanabbul és minél könyebben érthető ^törvény értelmében tegye azt. Minden ember örömmel fogja üdvözölni a polgári házasságot a mely meg fogja kiméini az embert igen sok kellemetlenségtől, igen sok zaklatástól, melynek most ki van téve. A mi a biztonságot, azt az érzést illeti, hogy én ezt a nőt elvettem s azt senki tőlem el nem veheti, ő maga pedig nem hagyhatja el egy könnyen — hisz arra nézve a polgári házasság sokkal nagyobb garantiát nyújt, mert ha a mostani rendszer szerint, katholikus ritus szerint, valaki megesküszik, nem kell neki mást tenni mint áttérni más hitre s a nem vallásos érzésű emberre nézve, felfogásom szerint a házasság megszűnt; — tudom, hogy ennek több formalitásai vannak, de in theoria, hogyha áttér más hitre, a házasság megszűnik. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy a különböző felekezetek, pl. keresztények és zsidók köztti házasság, már csak azért sem lehetséges, legkevésbé sem kívánatos, mert a családi élet hogy folyjon ez után? Az egyik tartaná a vasárnapot, a másik a szombatot s ez igen nehézzé tenné az együttlétet; én erre azt felelem, ha oly jártasnak méltóztatik lenni az amerikai viszonyokban, kár, hogy nem méltóztatik megfigyelni azt is, hogy Amerikában igen sok család hat tagból áll és minden tagnak más - más vallása: az atya katholikus, az anya protestáns, a gyermekek baptisták, methotisták és a többi, a nélkül, hogy az legkevésbé rontaná a jó viszonyt, legkevésbé zavarná a családi boldogságot. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy most meggyarapodott a monarchia s hogy vannak most mohamedán alattvalóink és testvéreink is, azt csak nem akarhatjuk, hogy házasság köttessék a mi boszniai t. hazánk fiaival. Arra megjegyzem csak iuter parenthesim, azt, hogy épen Törökországban dívik a polgári házasság. Ott a házasságkötés egy magánjog jellegű actus, nem pedig rituális szertartás, továbbá pedig, hogy ha annyira irtózik ő most a bosnyák rokonságtól, nagyon sajnálom, hogy akkor, mikor minket Boszniával összeházasítottak, akkor nem szavazott ellene. (Élénk tetszés balfelöl). Én azt hiszem, hogy Esztergom város polgárai és választói sokkal szivesebben látták volna, hogy ha a t. képviselő ur akkor ellenezte volna a boszniai házasságot, mint azt, hogy most ellenzi a polgári házasságot. (Élénk tetszés balfelöl) T. ház! Hérics Antal t. képviselő ur egy rövid, de velős, igen nagy tűzzel előadott beszédben tegnap azt monda, és arra fektette beszédjében a fősúlyt, hogy hiszen a házasság szentség. Tehát a polgári házasságnak már elejétől fogva hiányzik ez a jellege, hogy szentség. Hát szentség arra nézve, a ki azt szentségnek hiszi, de a ki nem hiszi, arra nézve nem az.