Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-89

88. országos lilén új: a vallásszabadság és polgári házasság kérdése. Én azt hiszem, hogy ezen kérdés olyan régi, a minő régi a jogállam eszméje, mert azóta folyik állam és egyház, tudás és hit, gondolat és érzelem köztti harcz. [Igaz! Ugy van! a szélsőbal felöl.) Irányi Dániel t. barátom határozati javaslata ellen e házban 3 magas állású és magas műveltségű férfiú vállalkozott, a ki a határozati javaslat elfogadását ellenezte. Nekem az a meggyőződésem, hogy ha valaki képviselővé válik, helyesen cselekszik, ha azon összeköttetéseket, azon különleges álláspontokat és talán azon előítéleteket, a melyek különben előbbi polgári, vagy bármi más hivatásával és foglalkozásával könnyen együtt járnak, a házon kivül hagyja. {Élénk helyeslés a szélsőbal felöl.) De t. ház, ha ezt valaki nem teszi, nem tesz egyebet, mint hogy emberi gyöngeségbe esett, azt tehát, hogy Poór Antal t. képviselő nr beszélt a határozati javaslat ellen, én utoljára is nem óhajtottam, hogy az e házban történjék, de nem csodálom; hanem azt, hogy Magyarország két ministere is állást foglaljon az államhatalom tekintélye és jogköre kiszélesbítése ellen, állást foglaljon a polgári házasság és felekezeti egyenjogúság ellen, állást foglaljon ezen harczban az állain ellen, a melyre nézve az egész világ és minden tudós tisztában van magával, hogy ebben előbb-utóbb, vagy az állam, vagy az egyház győz, ennélfogva a másiknak legyőzetnie kell: hogy ez történt, azt sajnálom és azon csodálkozom. De, hogy minő egyöntetűség és ennélfogva minő imponáló erő, de miuő hit és bizalom keletkezett és keletkezhetett a tegnap történt nyilatkozat folytán, azt nekem legjobban látszik illustrálni az, hogy mikor Poór Antal képviselő ur azon conclusiora jutott, hogy ő azért nem kívánja a határozati javaslat elfogadását, mert az úgy is felesleges^ mert nálunk a lehető legnagyobb vallásszabadság van, még sokkal nagyobb — úgymond, — mint Amerikában: addig a t. vallás- és közoktatásügyminister ur szórói-szóra azt mondja, hogy e javaslatnak elfogadása igen veszélyes lenne, mert ez nálunk a társadalmi rendnek összeomlását eredményezné. E két szélsőség közt áll a t. igazságügyminister ur, aki azt mondta, hogy nem lehetetlen, kívánatos, és meg is fog történni, hanem minthogy nálunk különféle kánonjogok divatoznak az országban, igen nehéz a keresztülvitel. Nekem az olyan ügy iránt, melynek védése körül a legnagyobb szélsőségekkel találkozom, úgy, hogy mig egyik azt mondja, nem kell, mert meg van, a másik azt mondja, tökéletesen lehetetlen, és ha meg fog történni, össze fog omlani a társanircüins 18.1879. «£§& dalmi rend, mondom, ily ügy iránt, melyet ily homlokegyenest ellenkező érvekkel lehet védeni, valami nagy bizalommal nem lehetek. De nem lehet nagy bizalmam azon emberek őszinteségében és, ha szabad e szóval élnem, jó hiszemüségében sem, akik ilyen ellentétes nyilatkozatokkal védelmezik a magok álláspontját. {Helyeslés a szélső balon.) Poór t. képviselőtársam beszéde elején mindjárt attól féí, hogy ha a vallásszabadság és polgári szabadság r behozatik , a közerkölcsiség sülyedni fog. Én nem tudom, honnan meríti a t. képviselő ur aggodalmait, de meg vagyok győződve, hogy nem fogja senki tagadni, hogy a közerkölcsiségnek csakis előnyére válhatik a házasságok megkötésének könnyítése és a házasságkötésnek egy általános állami törvény alapjára fektetése. Mert az, hogy a házasság könnyű megkötése elé akadályokat gördítenek, mely akadályok fösúlya a coelibatusban culminál, hogy ezen és hasonló intézkedések a közerkölcsiségnek előnyére nem válnak, {Elénk helyeslés a szélső balról) azt nemcsak mi mondjuk, hanem a t. képviselő ur és az egyházi rend bármely tagja sem fogja kétségbe vonhatni. Nem hiszi a t. képviselő ur, hogy a magyar nép a vallásszabadság és polgári házasság behozatalára meg volna érve, és ugyanazon beszédében azt mondja, hogy nálunk a legnagyobb vallásszabadság dívik, és hogy épen a magyarok voltak azok, kik régtől fogva a vallási türelmesség mintaképei voltak. Hogyan lehet azt mondani, hogy a magyarok par excellenee türelmesek, és még sincsenek megérve a vallásszabadság behozatalára ? Ez annyit tesz, mint hogy türelmesek az egyes fennálló felekezetek iránt, de ha egy új felekezet keletkeznék, az iránt, vagy azok iránt, kik a jelenleg fennálló felekezetek egyikéhez sem tartoznak, nem türelmesek. Ez előttem úgy tűnik fel, mint helytelen okoskodás. Azt mondja továbbá a képviselő ur, hogy határai vannak a vallásszabadságnak. Én előttem nincsenek. Hogy ha azon elvet állítja fel az ember és keresztül viszi, mely előttem lebeg: szabad egyház szabad államban, hogy ha az állam dolgaiba az egyház, az egyházéiba az állam nem avatkozik, hogy ha az állam jogkörét nem fogják keresztül törni az egyház speciális, az államétól excentricus tendentiái, akkor a határ meg van vonva, és én azt hiszem, illetékességi kérdések aztán soha fel nem merülnek. A t. képviselő nr Amerikára hivatkozott s azt kívánta nekünk bebizonyítani, hogy Amerikában az állam az egyes felekezeteket protegálja, s erre példákat idézett. Azt mondta, hogy az egyházak mellett nem sza bad dévajságokat véghez vinni. Vasárnap nem szabad dolgozni és egyáltalában tiltva vannak oly tények, melyek az isteni tiszteletet zavarják. Ezt nagyon természetesnek találom. Az amerikai