Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.
Ülésnapok - 1878-88
2 c o 88, országos ftlét máresrias 17. 1S7S. úgy nem is pártkérdés. És én örömmel jelzem, hogy az általános vita alatt, ha bárki ezen házban a népnevelésről nyilatkozott, nyilatkozatát pártszinezet nélkül kellő ügybuzgóság hatotta át. Ezen tapasztalat bátorít engemet arra, hogy az általam felolvasott ministeri megdöbbentő nyilatkozat okát vizsgáljam, — s annak alapján népnevelésünk ügyébeni igénytelen nézetemet elmondjam, s ezzel kapcsolatban a tárgyalás alá veendő közoktatásügyi költségvetésre nézve általános észrevételeimet megtegyem. (Halljuk!) Én, t. ház, beismerem, hogy azon összeg, melyet népnevelési ügyünk előmozdítására fordíthatunk, a tárgy fontosságához s a mutatkozó szükséglethez mérten igen csekély. De midőn ezt beismerem, ugyanakkor állítom, hogy ezen csekély összeg, még csekélyebbé lesz az által, mert a költségvetés sommázásának 19. tételszáma alatt, népnevelési szükségletre előirányzott 670,000 frt, a részletezés 21 dk rovata alatt, helyes arányban megosztva nincs; s csaknem eredménytelenül enyészik el a miatt, mert azon Összeg, a t. minister ur és közegei által, kellő takarékossággal nem kezeltetik. Hogy a részletekre felosztás nem helyes arányban történt, ennek bebizonyítására, elég felolvasnom, az előirányzat 43-ik lapján látható e két tételt: a már fentálló állami népiskolák fenntartására, összesen = 140,000 frt, a már fennálló felső nép- és polgári iskolák fenntartására és segélyezésére 150,000 frt. — Hogy pedig az ekként felosztott összeg nem kellő takarékossággal kezeltetik, azt magából a ministeri jelentésből vett számadatokkal fogom bebizonyítani. (Halljuk !) Előzőleg ki kell jelentenem, hogy a Molnár Aladár képviselő ur által, a múlt évi tárgyalás alkalmával a t. minister úrhoz intézett kérelem s illetőleg felhívás daczára, főleg ezen tételnél, a statistikai adatok, oly mesterségesen vannak csoportosítva, hogy én, ki óvakodom attól, nehogy valótlant állítsak, ez indokból az előnyt, számításomban mindenkor a t. minister ur javára leszek kénytelen átengedni. És ezen mesterséges számcsoportosítás oka, nem hibázom, mikor állítom, hogy abban van, mert a t. minister ur nem feledte, Irányi Dániel, még 1875. decz. 3. mondott ezen szavait: „különösen államköltségen ne állítson polgári iskolát, mert az eredmény, meg fogja győzni a t. minister urat, hogy azon költség, nagyobbára, hiában történt." — Most mikor ezen megjósolt tapasztalat bekövetkezett; most, midőn már tényleg van beigazolva, hogy az iparos, a polgári iskola kedvéért 10 év bosszant nem iskoláztatja gyermekét, a földmívelő pedig, még annál inkább nem; midőn a t. minister ur látja, hogy gyermekét adja, a gazdász: gazdászati-, a kereskedő: kereskedelmi- s az iparos: az ipariskolába : mi természetesebb mint az, hogy az általuk protegált polgári iskolák tarthatatlansága ki ne tűnjék, ezen iskolák növendékeinek számát, a jelentés 258-dik lapján egy rovatban összegezik, a felső népiskolába járt növendékekkel, ügy, hogy az o\y vastag kötetet tevő jelentésben én nem találtam sehol elkülönözötten kimutatva, a polgári és felsőbb népiskolák, továbbá, az államilag segélyezett és nem segélyezett, —- magán, felekezeti és községi ilynemű iskolák növendékeinek számát, Ennek előre bocsátása után, most már igyekezni fogok bebizonyítani azon állításomat, hogy a népnevelési szükségletre előirányzott azon oly csekély összeg is, a t. ministerium által, kellő takarékossággal nem kezeltetett. (Halijuk.') Állami, és államilag segélyzett községi, polgári fiu- és leány-iskola volt, az 1877-dik évben, a ministeri kimutatás szerint = 29. 113 rendes, 50 segéd-; összesen = 163 tanárral. Ezen 29 polgári iskola növendékeinek száma együtt van kitüntetve a jelentés 258-dik lapján, a magán, felekezeti és nem segélyezett ilynemű, és felsőbb fi- és leány-népiskolák növendékeivel; s igy merem állítani, hogy az állami polgári iskoláknak nem kis mérvben kedvezek, midőn a 101 ily iskola, 12,414 növendékei közül, általánosan egyre-egyre 123 esvén, a 29 polgári iskola növendékeinek számát, 29-szer 123-ra, azaz 3567-re teszem, a mennyi semmiesetre sem volt. így pedig egy-egy növendék taníttatása, az ezen czélra kiadott, 121,690 írtból (pedig ezen kiadásba, a csongrádi iskolának 2000 írtnál többkiadása felvéve sincs) kerül az államnak, évenkint többe, mint 33 frtba; mely összeg pedig oly nagy, hogy ily kiadás mellett, az 1868-diki oktatásügyi törvény végrehajtható soha nem leend. Nem lesz pedig azért, mert ha nem az iskolakötelezettek számát, hanem a ministeri jelentés szerint iskolába tettleg feljártak számát vesszük is számítási alapul: akkor is, az 1877-dik évben iskolázott 1.218,653 tankötelezettnek taníttatása a polgári iskola kiadásához viszonyítva, fejenként 33 frttal számítottam, az államnak 41.434,202 frtba kerülne évenkint akkor, mikor most ezen czélra a ministeri kimutatás szerint a felekezeti és községi iskolák által kiadatott, az állam által ezen czélra fordított 150,000 forinttal együtt = 8.460,718 frt. És ez azt igazolja számtanilag, hogy az állam, majdnem 42 milliót évenkint a népnevelési szükségletre nem fordíthatván, az 1868-diki t. ez. a mostani kezelés mellett végre is hajtható; igazolja továbbá, hogy a ministerium által fenntartott és magasztalt, és a költségek és felekezetek által kezelt, de gyalázott iskolák kiadásai közt, az az arány van, mint 41 és 8 millió közt; vagyis, hogy a ministeri kezelés
