Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.
Ülésnapok - 1878-88
88. országos ülés márczras 17. 1879. 219 maradandóbb emlékoszlopa leeud Deák Ferencznek az, ha utolsó hagyománya szerint törvényesítik a vallásszabadságot és kötelező polgári házasságot. {Helyeslés a szélső balon.) Én részemről meghajlok a korszellem parancsszava előtt, s a szabad államban szabad egyház irányelvéből kiindulva, pártolom az Irányi Dániel képviselőtársam által beadott határozati javaslatokat. (Élénk helyeslés a, szélső balon.) A mi a közoktatási költségvetést illeti, csak azt sajnálom, hogy a népnevelésre ezen leggyümölesösöbb befektetésre oly kevés van felvéve, s hogy a minister ur nem előirányozza ez üdvös ezélra azon 6 millió forintot, a melyet Magyarországgal a boszniai közlekedési eszközökre kiadattak. Hoffmann Pál: T. ház! Midőn szólásra jelentkeztem, első sorban Helfy t. képviselőtársam határozati javaslatához kívántam szólni azon feltevésben, hogy az most érdemileg fog tárgyaltatni. Azóta azonban Molnár Aladár t. barátom felszólítására Helfy t. képviselő ur kijelentette, hogy nincs kifogása az ellen, hogy határozati javaslata ne ezen költségvetéssel kapcsolatban tárgyaltassék érdemlegesen, hanem a budget-tärgyalás befejezése után külön tűzessék napirendre, és ehhez a minister ur is hozzájárulását nyilvánította, minél fogva részemről nem kivánok ez alkalommal érdemileg e tárgyhoz szólni, ä tett illetékes nyilatkozat után előre látható lévén, hogy a t. ház többsége ezen kérdést nem kívánja ma érdemileg tárgyalni. A mi Irányi igen t. képviselőtársam határozati javaslatát illeti, az kettőt involvál. Törvényjavaslatot kivan minél előbb egyfelől a vallásszabadságról, másfelől a polgári házasságról. A mi az elsőt illeti, nem tartózkodom kijelenteni, miszerint azt, ha nem is teljesen feleslegesnek, de valóban üdvösnek és a körülménj'ek által indikáltnak nem tartom. Én azt hiszem, hogy ä vallásszabadságnak azon mértékével, mely jelenleg hazánkban megvan, igen jól meg lehet élni és nagyon megfontolandónak tartom, hogy a jelenlegi körülmények alkalmasak-e arra, hogy ily fontos definitiókba, melyeknek nagy része utolj csak akadémikus természetű lesz, beleereszkedni helyes-e. En ezt nem látom szükségesnek és a határozati javaslat első részéhez nem járulok. Másként vagyok a polgári házasság kérdésével. E tekintetben szükségesnek látom az intézkedést; de nem oly intézkedést, a melynek kezdeményezése a vallás és közoktatásügyi ministert illetné meg, hanem, a mely^ az igazságügyminister ur ressortjához tartozik. En a házasság kérdését magánjogi kérdésnek tartom, ä mely megoldandó a magánjogi codifieatió keretén belől. Ennélfogva én ezen kérdés megoldását a magánjogi codifieatiótól várom, s midőn ezen várakozásomat kifejezem, hozzáteszem, hogy mit várok. Nem várok intézkedést, a mely a szükségen túl menve, a kedélyeket talán nyugtalanító intézkedéseket tartalmazna, hanem szorosan a gyakorlati élet szükségleteinek megfelelő intézkedéseket. Sajnálom, hogy az igen t. igazságügyminister ur nincs jelen, de hiszen még lesz alkalma csekély szavaimról értesülni. Én mindenekelőtt óhajtanám a házassági jognak oly reformját, a mely a törvényesen bevett vallásfelekezetek köztti jogegyenlőséget ezen a téren is megvalósítaná. Ezt absolute szükségesnek tartom, mert az tűrhetetlen, hogy minden egyéb tekintetben a törvény előtt egyenlőségnek örvendő állampolgárok a házasság tekintetében hazánkban oly korlátozások és megszorítások alatt állanak, a mit a viszonyok nem indokolnak. Nyíltan megmondom: értem a mózesvallásuak állását a házassági jogban. Ezen, nézetem szerint okvetetlenül segíteni kell. Nem kívánom a kérdést praeeipitálni, én a kérdésnek a magánjogi codifieatió terén való minél gyorsabb megoldását várom és azt hiszem, hogy ez nem teszi szükségessé a kérdésnek nagyon messzire való elhalasztását, mert a magánjogi codex egyes részei előzetesen is hatályba tehetők, a mint köztudomású, hogy II. József császár a csak később, egy pár évtized múlva életbeléptetett ausztriai polgári törvénykönyv épen ezen részét, t. i. a személy-jogokról szóló határozatait már előzetesen életbe léptette. Ennélfogva én azon véleményben vagyok, hogy Irányi t. képviselő ur a polgári házasságot illetőleg nem a jó alkalmat használta fel annak megpendífésére. Én azt az igazságügyi tárczához tartozónak vélem, és azon alkalommal midőn a magánjogi codifieatió kezdése szóba fog kerülni, szívesen támogatok minden oly irányzatot, mely a magánjogi codifieatió keretén belől ezen kérdésnek megoldását lehetővé fogja tenni. Különben miután már felszólaltam, kijelentem, hogy a vallás- és közoktatási ministerium költségvetését általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés a balon.) Kiss Albert: Tisztelt képviselőház! A vallás- és közoktatási ministerium költségvetéséhez mellékelt jelentés 145-dik lapján ez olvasható : „Ha az országgyűlés, a népnevelési szükségletre időnként több-több költséget nem rendel, nemcsak új iskolák állítása válik lehetetlenné, hanem a már felállítottak fenntarthatása is kétessé tétetik." A t. minister ur részéről tett, ezen épen oly fontos, mint megdöbbentő nyilatkozatot, e háznak minden tagja, annyival inkább kellő figyelemre méltatni kötelezett, mert a népnevelés ügye mint nem felekezeti és nemzetiségi, — épen 28*
