Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-88

SS. országos ülés márazius 17. 1879. 213 -bizottság munkálatait. E munka egészen be van j végezve. Az egyik bizottság igen szép munkálatot készített a tanulmányi alapok jogi természetéről, (Egy hang a jobboldalon: Az csak egyes emberek véleménye.) A másik bizottság az egyházi alapokra nézve dolgozott ki véleményt. Most tehát már nem nehéz e kérdésben valami conclusióhoz jutui. Meg vagyok győződve, hogy ha azon feltétel lesz megszabva, hogy e kérdés ne húzassék tovább, hanem igazán tisztába hozassák, meg lehet azt oldani egy ülésszak alatt. (Ugy van! a szélső balon.) De úgy látszik, a minister ur nem kívánja, hogy ez lebonyolittassék, s ez okból sem nyugodhatnánk meg abban, hogy a kezelési kérdés megoldása amaz első kérdés megoldásától tételeztessék fel. De nem is látom be, miként praejudicálna az, hogy ezen alapok és alapítványok a költségvetésbe fölvétetnek azok jogi természetének? Én ezt nem tudom belátni. Először is azt hiszem, annyi bizalommal mindenki viseltethetik a magyar par-lament iránt, hogy ha ez kimondja, hogy csakis az ellenőrzés czéljából veszi föl ezen alapokat és alapítványokat a költségvetésbe, de nem azért, hogy ezekre nézve más irányban intézkedjék, mint a hogyan eddig intézkedve lett, ebben ugy az illető felekezet, mint az illető tanintézetek megnyugodhatnak. Van is példa rá: hisz ott van az egyetemi alap a mi költségvetésünkben. Eszébe jutott-e valaha az országgyűlés egy tagjának is proponálni, hogy ez az alap más ezélra fordittassék; ártott-e valamit az egyetemi alap jogi természetére vonatkozó kérdésnek az, hogy mi a költségvetésben azzal foglalkozunk? Hiszen maga az az egy tény, hogy az egyetemi alap költségvetésünkben előfordul, múlhatatlanul szükségessé teszi, kötelességévé teszi a kormánynak, hogy az egész előirányzatot a ház elé terjessze. Nagyon furcsa eljárás azt mondani: itt van egy alapod, ennek kezeléséhez neked országgyűlésnek semmi közöd nincs, de a mi hiányzik arra, hogy azon czélnak megfelelhessek, a melyre ezen alap szánva van, arra kérlek, adjál nekem néhány százezer forintot. No hát ha az államnak hozzá kell járulni a hiányzó összegpótlásához, joga és kötelessége a képviselőháznak megtudni, hogy vájjon akként kezeltetik ezen alap, hogy ezen hiányzó összeg csakugyan szükségeltetik-e. Hisz ez oly eljárás, mint a minőt követ a közlekedési mimsterium garantirozott vasutakkal szemben. Azok azt mondják, ennyi hiányzik, ennyit nektek pótolni kell. Igen, de az országgyűlésnek nincs hatalma ellenőrizni, hogy vájjon nem lehetne-e az igazgatást akként vezetni, hogy sokkal kevesebbet kellene a magyar államnak pótolnia. Mihelyt az állam kötelezettséget vállal, hogy valamire egy hiányzó részt pótoljon, akkor természetesen következik belőle, hogy neki látnia kell, mikép kezeltetik az az ügy. De, t. ház, már a múlt alkalommal én is, mások is annyira kimerítették ezt a tárgyat, hogy azt hiszem, capacitälás kedvéért nem szükséges többet erről szólani. Elég talán, ha végezetül azokat idézem, miket már jóval ezelőtt, 1873. február 24-én nem e padokon, hanem egy önök által is igen tisztelt képviselőtársunk, a háznak jelenlegi t. elnöke, e tárgyra vonatkozólag e házban mondott. (Halljuk! balfelöl.) Mondotta pedig ezt: „Valamint nincsen ügy, nincsen pénz, nincsen érték, melyet a ministerium az országgyűlés ellenőrzése és a felelősség és számadás terhe nélkül kezelhetne; úgy tartozik kezelni ezen alapokat és alapítványokat is, azaz a bevételi és kiadási előirányzatnak előterjesztése, országgyűlési tárgyalása és a számadásoknak a számvevőszék általi megvizsgálása mellett." Ezt ismétlem én is, t. ház, és kérem t. képviselő-társaimat, méltóztassék egyszer e kérdésnek véget vetni, valamint azon sok botrányos hirnek, a mely ezen alapok és alapítványok kezelésére nézve folyton-folyva felmerülnek. Én nem hoztam fel, én csak tolmácsoltam a századrészét annak, a mit mások folyton beszélnek. Méltóztassék elhinni, hogy ez a mi hitelünknek, az ország becsületének érdekében van. Higyje el a t. minister ur, kinek tisztakezüségében soha életemben nem kételkedtem, nem kételkedem most sem; de méltóztassék elhinni, hogy magának a ministeri untnak, de különösen a t. minister urnak érdekében van, hogy valahára vége vettessék ezen dolgoknak és hogy ezen ügy ezentúl nyilvános ellenőrzés mellett tárgyaltassék. (Helyeslés balfelöl.) E czélból bátorkodom a magam és elvtársaim nevében egy indítványt benyújtani, kérem méltóztassék azt felolvastatni. Elnök : Fel fog olvastatni a beadott indítvány. Baross Gábor jegyző (olvassa a Helfy Ignácz által beadott határozati javaslatot): „Indítvány. Tekintve, hogy már a múlt országgyűlés felismerte, miként a közalapok és alapítványok eddigi abnormis kezelési módja jövőre fenn nem tartható; tekintve, hogy a kormány azon ismételve tett igéretét, miszerint ez ügy rendezése iránt javaslatot terjesztend a ház elé, mindeddig be nem váltotta ; tekintve, hogy az alkotmányosság alaptételével, de a világos törvénynyel is merőben ellenkezik, hogy a kormány bármely közvagyont az országgyűlés ellenőrzése, felelősség és számadás terhe nélkül kezeljen; tekintve, hogy ezen alapok egy része,