Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-88

212 88. országos ülós márczius 17. 1879. meg van állapítva, de arról, hogy ezen fizetésért az illető urak mit müveinek, mit cselekesznek, szóval egész sáfárkodásukról nálunk senkinek tudomása nines, az privátim intéztetik el. Ezen alapok és alapítványok állapota körülbelől olyan helyet foglal el ez idő szerint a kaltusministerium budgetjében és egyáltalában államháztartásunkban, a minőt elfoglal Bosznia és Herczegovina a mi állami szervezetünkben: azt occupáltuk, azt tudjuk; annak terheit viseljük, azt is tudjuk; de az kezeltetik a mi tudtunk és beleegyezésünk nélkül, és egy egész separat gépezet által igazgattatik; erről nem szabad tudnunk semmit. Még ha ezen alapok és alapítványok kezelésére nézve nem merültek volna is fel mindazon hírek, melyek akár alaposak, akár alaptalanok, de évek óta az országot bejárják ; ha az egész ország teljesen meg lenne győződve, hogy e tekintetben az administratio a lehető leghelyesebb: még akkor sem tűrhetné az országgyűlés tovább, hogy egy olyan nagyértékű közvagyon az országgyűlés ellenőrzése nélkül, minden felelősség és számadás terhe nélkül kezeltessék a felelős minister által. {TJgy van! A szélső baloldalon.) Ez kijátszása magának az alkotmánynak. Az alkotmányosság alapfeltétele az, hogy az ellenőrzést gyakorolja az országgyűlés. Tudom, bogy erre a minister ur äzt mondja, hogy van egy régi törvény, mely ezen alapok és alapítványok kezelésére nézve ő Felsége patronusi jogát állapítja meg. Először is én azt hiszem, és ezt kétségbe senki sem fogja vonhatni, hogy az újabb törvények megszüntetik a régibbek hatályát. Az 1848: III. t. ez. határozottan körül irja a ministerek ügykezelési körét, de ez alapokra nézve semmi kivételt nem tesz; világosan kimondja, hogy mindazon tárgyak, melyek eddig a különböző dicasteriumok által kezeltettek, ezentúl a felelős ministerium által fognak kezeltetni. Ha akkor a törvényhozás azt akarta volna, hogy ez kivétel maradjon, azt kimondta volna. Engedje meg a t. minister ur, hogy itt zárjelben feleljek egy dologra, a mit ugyan ezelőtt három évvel mondott, de a minek ellenkezőjéről éii csak rövid idővel ezelőtt győződtem meg. Érdekes ez azért, mert minister mondta, és mert történelmi tényt constatál. Azon alkalommal t. i. a t. minister ur azt méltóztatott állítani, hogy a 48-iki törvényhozás nemcsak hogy tényleg nem változtatott e dolgon semmit, de positive tudja, hogy változtatni nem is akart. Említette a minister ur, hogy 1849-ben Debreczenben egy értekezletet tartott a kormány az ügyben, és abban meg lett állapítva e dologra nézve semmit sem tenni, föl nem venni azokat a budgetbe. Nekem azóta alkalmam volt e tekintetben a leo-illetékesebb helyen tudomást szerezni, azon férfiúnál, ki azon kormány élén állott, [Éljenzés a szélső haloldalon) és positive mondhatom, hogy erről 49-ben szó sem volt. Ezt beszélhette valaki a minister urnak, a ki maga jelen nem volt, mert az értekezlet soha sem tartatott meg. Ez a történelmi tény constatálása. Egyébiránt azon általam többször idézett vita alkalmával sem a t. ház, sem a t. kormány nem vonta kétségbe azt, hogy valami módozatot kell feltalálni ezen kezelés mikénti folytatására nézve. Elismerték mindnyájan, hogy e kezelést fenntartani lehetetlen. A kérdés már most csak az, mi légyen ezen módozat? Ezt keresi a kormány már három év óta, és a kiegyezés miatt nem birta megtalálni. Én azt hiszem, mentül több időt engedünk erre a kormánynak, annál kevésbbé fogja megtalálni, mert én világosan látom, hogy a minister ur ezt kerülni akarja, ragaszkodik azon felfogáshoz, hogy ez ő Felségének speciális joga. Én azt hiszem, hogy ezen felfogás sem a minister urnak dicséretére nem válik, [Helyeslés a szélső balon) sem a fejedelemnek azzal szolgálatot nem tesz. önök minden alkalommal hangoztatják a modern állam eszméjét, s a mikor ilyen fontos kérdésről van szó, pénzekről, vagyonról, akkor fel akarják eleveníteni a középkor egyik elavult jogát, s azt mondják, hogy ez a koronának joga. (Tetsz's a szélső haloldalon.) Mi köze a koronának a vagyonkezeléshez? De kiveszi-e az országgyűlés a korona kezéből azon jogot az által, hogy azt a maga kezébe veszi? Hisz a korona, a fejedelem, az országgyűlésnek egyik tényezője, hisz akkor is velünk együtt kezelné ezen alapokat. Mondom, én nem látok czélt abban, hogy időt engedjünk továbbra is a kormánynak a módozat felkeresésére, de azonkívül nincs is szükség ezen keresésre, mert a módozat indicálva van maga a dolog természete által, az alkotmányos fogalmak által, s ez az, hogy az alapok és alapítványok előirányzatát a rendes évi költségvetésbe felvegyük. (Élénk helyeslés a szélső halon.) Mik az ellenvetések erre nézve? Az első ellenvetés az: várni kell mindaddig, mig ezen alapok és alapítványok jogi természete megállapítva lesz. Még äzou esetre is, ha beismerhetném, a mit azonban nem ismerhetek be, hogy csakugyan szükséges feltételezni a költségvetésbe való felvételt, ezen kérdés előzetes megoldásától, még akkor is, — kérdem — mikorra gondolja a t. ministerelnök ur, hogy ezen munka végre lesz hajtva ? Hisz annyira nem gondol ezen munkával a t. minister ur, hogy mig a múlt országgyűlés alatt legalább bizottságok működtek, most már arra sem gondolt a minister ur, hogy ezen bizottságot megújítsa. De ez nem is szükséges. Volt alkalmam átolvasni az e tárgyban kiküldött