Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.
Ülésnapok - 1878-87
186 87. országos ülés márezius 16. 1870. dasági indokok forognak fenn a moratórium mellett vagy elleti, erre nézve, bocsásson meg, én az indokokat a szomszédságában levő kereskedelmi minister úrtól várom; falamint mikor arról van szó, hogy az igazságügyi administratiónál annyi mindenféle haszontalan teketória követtetik, melyek eltávolításával egy pár millió forint megtakarítható lenne, ennek kijelentését nem az igen t. kereskedelmi minister úrtól várnám, pedig ő tette meg ezen kijelentést, hanem az igazságügyministertől. {Igaz! a baloldalon.) De ha az igazságügyi indokokkal a kereskedelmi, a közgazdasági indokokkal pedig az igazságügyi minister áll elő, akkor én egyiktől sem fogadom el az indokokat, (leiszés a szélső baloldalon) mert tárezájánál fogva legalább, azon indokok előadására egyik sem hivatott. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) De azou közgazdasági indokokat az igazsáeügyminister ur tüzetesebben meg sem jelölte. Midőn oly vidék elpusztulásáról van szó, minő Szeged, ez már maga egy rendkívül fontos közgazdasági tény, s minden czélravezeíő orvoslás, vagy czékavezető eszköz, mely ezen nagy szerencsétlenség következményeinek elhárítására s az által előidézett nyomor enyhítésére szolgál, a közgazdasági politika körébe tartozik, ezt elismerem; de ezt kénytelen az igazságügyminister ur is elismerni. Abban ugyan elismerem, igazsága van, hogy a perrendtartás néhány §-ának felfüggesztésével, igy vagy amúgy leendő módosításával nagy közgazdasági kérdések nem oldatnak meg és a rombolást nem javítják meg. De ha rósz ezen helyzet, a perrendtartás néhány §-ával ne tegyük rosszabbá és pedig közgazdasági indokoknál fogva. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Apáthy képviselő ur, — nagyon sajnálom, hogy nincs szerencsém őt most itt látni, mert úgy látszik, a kérdést feltenni igen könnyűnek, de a feleletet bevárni talán kellemetlennek tartja, — Apáthy képviselő ur azon kérdést intézte hozzám: képes leszek-e megmondani, kikre legyen kiterjesztve a moratórium és kikre nem? Azt felelem, hogy körülbelől képes leszek, noha nem feladatom, részletesen kifejteni azt, hogy egy moratórium minő körben hozassék be; legalább megkisérlem a kérdés körvonalozását. De mielőtt ezt tenném, veszem magamnak azt a bátorságot, hogy az igen t. igazságügyminister úrhoz nem ugy, mint közgazdasági politikushoz, hanem mint jogászhoz, s mint a perrendtartás igen kitűnő ismerőjéhez, egy kérdést intézzek. Igenis elfogadom én azon indokok nagy részét, melyeket az igazságügyi bizottság előadója és Apáthy képviselő ur fölhozott. Az adós fizessem Jó, elfogadom, fizessen az adós még akkor is, ha szegedi lakos volt, az egykori Szeged városának lakosa. Hanem van egy intézkedés a perrendtartásban, mely, hogy akként hajtassák végre, ily nagy nemzeti calamitás esetén, miként a perrendtartásban meg van engedve, ennek forcirozását a humanitás tiltja. Azt kérdezem az igen t. igazságügyminister úrtól, hány ezer lélek van Szegedről áttelepítve idegen vidékre ?Azt gondolom, legalább a hivatalos jelentésekből látom, hogy 30—40,000, vagy talán több; a jelentésekből látom, — a t. ministerelnök ur meg is tudná mondani, — hogy az egykori Szeged városának 70,000 főnyi lakosságából ma alig van ott 10—15,000, hol van hát a többi? Van Szőregen, Oroszláinoson, Kikindán, Makón, Temesvárott, Budapesten és van az országban szanaszét mindenféle, és van a viz alatt nagy része. Már most bocsánatot kérek a t. igazságügyminister úrtól, abban a perrendtartásban az van mondva, hogy a távollevők magok nem perelhetők, mert nem tudatik hollétök, hanem a távollevők érdekében gondnok neveztetik ki. En nem tudom, hogy az igazságügyminister ur van-e arról értesítve, hogy a mi összes igazságügyi iustitutiónk között az ügyvédi kar azou morális helyzete mellett, melyben az áll, mit jelent távollevők gondnoka" ? Tudom, hogy nélkülözhetetlen intézmény ez; tudom, hogy egyetlen modern perrendtartás nincs nála nélkül, de azt kérdem, és igen kérem, a humanismus nevében kérem, adjon nekem feleletet és a gyakran űzött szokás szerint ne térjen ki a kérdés elől. Lelkére vessi-e mint jogász és mint becsületes férfiú, hogy Szeged városából 40—50,000 egyén, mint távollevő pereitessék és olyanok által gondnokoltassék, a kik kenyérkeresetbői teszik ezt a nélkül, hogy a megtámadott jogot védelmezni csak akaratuk volna is ; de ha akaratuk volna is, mint Németh Albert tisztelt képviselő ur monda, csak képességök is lehetne. (Igaz ! Ügy van ! a szélső balfelől.) Miben nyújt az igazságügyminister ur garantiát az iránt, hogy a legroszabb, de a mindennapi esetet veszem fel, hogy azon menekült otthon hagyott tanyáját és háza telkét, a melyet most még megmutatni sem lehet, mondom, miben ad garantiát az iránt, hogy mig az illető talán Hódmezővásárhelyt, Kikindán, Budapesten a könyörület alamizsnájának kenyerét eszi, addig telkét el nem hezitálják-e a távollevők gondnokának működése mellett. Egy roppant 50—60,000-re menő lakosságról, de nemcsak erről van szó, hanem ott van Dorozsma, Tápé, Algyő, Sövényháza, — 100,000 főnyi lakosságról van szó, ily esetben nem lehet a kormánynak és íörvénjdiozásnak jogában, mert ezt a humanitás tiltja, hogy a mi igazságügyi iustitutióink és eljárásunk mellett csak a távollevők gondnoka által vedelnieztessének azon nyo-