Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-87

87. országos ülés márejsius 16.1879. 185 patinájával a t. minister úrban becsülni tanultam, ! vájjon megadhatom-e én neki ezen felhatalmazást i a nélkül, hogy aggályaim eloszlatását ne kérjem. S fájdalom, arra, a mit én conditio sine qua non-nak tartottam, s vártam, hogy ezen felhatal- j mazás megszavazása előtt engem pár szóval ez i iránt megnyugtasson, hogy t. i. ezen felhatalrna- j zás alatt a moratóriumot is érti, tőle tagadó j választ kaptam. S ime ezen tagadó válaszban látom én egy emberéleten végig menő azon keserű tapasztalásomnak újabb bizonyítékát, hogy t. i. az a nagy világhatalom, az az iszonyatos nagy delejes erő, melyet pénzhatalomnak nevezünk, és melynek földi képviselői az ügyvédek, a kik obruálják a műveit világnak minden igazságügyministerét, a t. minister urnak mély jogtudományát és szép nemes lelkét is érintette: (Mozgás) mert vájjon mi oknak tulajdonítsam én azt, hogy t. barátom Emmer Kornél előadó ur csakhamar indokolása első részében azon kezdi, hogy a tények beszélnek, a vis major megteremtette a tényleges juristitiumot. No t. ház, szavánál fogom az előadó urat, ha a vis major megteremtette a tényleges juristitiumot; ne szegüljön ellene a gondviselés ujjának és rendeljék el a törvény nyilt betűjével is azf

7 hogy a mit a vis major megalkotott, a törvényhozás törvénybe önteni hivatva van, a helyett, hogy azon vis majornak ellene szegülve, afféle palliativ szerekkel akarnának annak ellentállani. Azt mondja t. barátom, hogy az ügyvédek, saját életük fenntartására levén utalva, nem tehették me;f mindazt, a mit ügyfeleik érdeke parancsolt. No t. ház, mert az ügyvédek nem kaphattak ott rögtön egy kézbesítőt, a ki a jogorvoslatokat megtehesse az elévülések és a váltójogi cselekvények nyilvántartására; hogy azok kiható ereje csorbát ne szenvedjen, az igazságügyministernek felhatalmazást kell adni oly cselekményekre, hogy ezeket visszahat lag pótolja. De quod uni justum, alteri aequura. Ha azon adós az árviz közepette, azon forgatmányos, azon intézvényes, a ki az árviz közepette kibújt a váltókötelezettség alól, mert a megtörténni kellő jogcselekmény létesíthető nem volt, ha kibujt alóla, igenis ói áradjon kibújva örökre; vagy pedig, ha annak retrográd utón visszahatólag helyreállítani méltóztatik ily meghatalmazás alapján az ő már is hetekre elévült jogát, adjanak módot az adósnak is, hogy becsületesen eleget tehessen kötelezettségének. Azt mondja Apáthy t. képviselő ur, hogy majd megadja maga a hitelező a moratóriumot. Megengedem, de nem akarom emberi kegyre bizui azt, a rnit az igazság tekintetében a törvényhozásnak elrendelnie nemes feladata és humanitárius kötelessége. {Igaz! a baloldalon.) Pénz dolgában nincsenek idealisták. | KÉPVH. .NAPLÓ 1878—81. IV. KÖTET. Meglehet, a t. képviselő ur tud olyanokat, én azokat csak anekdotás könyvekből ismerem. Tudom, hogy igenis egy nagy tűzvész alkalmából egy adós megjelent hitelezőjénél, mondván, kímélet, könyörület uram, ne pusztítson el, mert a tűz elvette mindenemet, és a hitelező kivette szekrényéből az adóslevelet, átadva adósának, ime, — úgymond — semmisítsük meg ezt is, mert ha a tüz vagyonodat elhamvasztotta, méltó hogy elhamvassza erszényemben kötelezvényedet is. Az ily dolgok csak a mesékben fordulnak elő, igen épületesek, megengedem, de csak a könyvekben léteznek. A moratóriumot óhajtom tehát s pártolom b. Simonyi Lajos határozati javaslatát, s nem fogadhatom el a törvényjavaslatot úgy, a mint van, szemben azzal, hogy itt már expresse megtagadtatott a moratórium, mert ez, midőn a felebbezések, elévülések és jogi cselekvények tekintetében megteszi mindazt, a mi nem sújtja a kiváltságok hitelezőket, az adósokat a végelpusztuiásnak adja át és teszi ki azon kárvallottakat, kik ez intézkedés nélkül respiriuuiot nyertek volna siralmas helyzetükben s ezek a hitelezőkkel szemben legjobb esetben azok könyörületének vagy szeszélyének, a legroszabb esetben azok kegyetlenségének esnének áldozatul. En sem tartom ezt pártkérdésnek. Kérem önöket, t. képviselőtársaimat, legyenek igazságosak, legyenek könyörületesek, irgalmasok és adják meg a felhatalmazást úgy, hogy abban egyszersmind a moratóriumra vonatkozó intézkedés Is benne foglaltassák. (Helyeslés a szélső balfeWl) Eötvös Károly: T. képviselőház! Midőn a hírlapokból értesültem arról, hogy a képviselőház igazságügyi bizottsága egyhangúlag elutasította a fizetési moratóriumnak még gondolatát is — tekintettel arra, hogy én voltam az első, ki e ház falai köztt e kérdést megpendítettem, magamba merültem és számot akartam vetni magammal azon csekély és nagyon szerény jogismeretek alapján, melyekkel birok ; mint jogász akartam számot vetni, hogy vájjon minő jogi indokok forognak fenn, melyek a moratórium behozatalát nehezítik, minő jogi indokok forognak fenn, melyek a moratórium-javaslat elvetését igazolják. Én megvallom, a magam erejével ily indokokat i elfedezni nem voltain képes. Egy igen t. barátomat megkérdeztem, hogy minő indokok vezérelték az igazságügyi bizottságot, és az összegezve, e szót monda: közgazdasági indokok. Kíváncsi voltam az igazságügyminister nézetére. Megvallom, az ő nézetének előadásában rendkívül csalódtam; és itt engedje meg az igazságügyminister ur, hogy egy sajátságos tényre hívjam fel becses figyelmét. Hogy minő közgaz-