Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.
Ülésnapok - 1878-87
87. országos ülés niárczins 18. 1870. 181 kormány nem provideál, mi fog történni? Ez esetben még a hitelező is károsodni fog, mert nem lévén biztosítva az iránt, hogy hat hónap múlva teljes épségben, vagy némileg felüdülve találja azt, a kinek hitelezett; félve, hogy a többiek megrohanják az adóst, ő is meg fogja rohanni és meglehet, igen keveset, vagy épen semmit sem fog kapni. De méltóztassék egyszersmind megfontolni azt is, hogy Szegeden négy nagyobb pénzintézet van: a szeged-csongrádi takarékpénztár, a szegedi általános takarékpénztár, a szegedi ipar- és kereskedelmi bank, és a szegedi kézműves-bank, a melyek összesen mintegy n &gy millió frt betéteit birnak. Ha moratórium nem adatik, akkor a betevők meg fogják rohanni az intézeteket, mert rá vannak szorulva. Ennek következtében az intézetek nem lesznek képesek őket kielégíteni, s miután váltóikat nem hajthatják be rövid idő alatt, vagyonuk le fog olvadni felére és akkor egyik betevőnek kívánatára kénytelenek lesznek csődöt mondani. Ennek következtében veszélyeztetve lesz még azoknak vagyona is, kiknek készpénzben van meg, s kik azt deponálták ezen intézeteknél. Nem akarom e tárgyra vonatkozó nézetemet bővebben indokolni; azt hiszem, nincs rá szükség. Ha a t. ház most nem fogadja el ezt a nézetet, azért annak elfogadása úgy is be fog következni, mert nézetem szerint a moratórium elkerülhetetlen. Hanem óhajtom, hogy a törvényhozás intézkedjék e tekintetben és pedig, kimondom, azért, mert az az indokolás, melyet a t. igazságügyminister ur a javaslathoz mellékelt, megvallom őszintén, nem nyújt nekem reményt arra, hogy az intézkedések kellő mérvben és teljességben meg fognak történni. Ezt megerősítette a tiszt. igazságügyminister ur jelen nyilatkozatában is, és a t. előadó urnak nyilatkozata. Meg fog nekem bocsátani a t. igazságügyministör ur, ha kimondom, hogy ezen intézkedés, mely az indokolásban említtetik és szándékoltatik, igen egyoldalú, mert csak a hitelezőkről gondoskodik, csak arról provideál, hogy a hitelezőknek jogai valahogy ne csorbittassanak. (ügy van! balfelöl) Megvallom t. ház, hogy a benyomás, mely bennem támadt, midőn ezen indokolást olvastam, az volt, hogy ezt alkalmasint olyan valaki tette, kinek most a napokban lejárt vagy lejárandó váltókövetelése van Szegeden, (ügy van! balfelöl) mert hogy az adósokról e tekintetben provideálva nincsen, és mint látom, a t. igazságügyminister urnak nincs is szándéka kellő mérvben provideálni, ez, megvallom, igen aggasztólag hat. Kimondom továbbá azt is, hogy én óhajtom, hogy ne a kormány intézkedjék e tekintetben rendeleti úton, hanem hozzon a törvényhozás határozatot. {Helyeslés balfelöl.) Nem azt várják tőlünk azon sújtott vidékek, hogy mi talán elodázzuk ezt a dolgot valamely intézkedés által, hanem óhajtják, hogy a törvényhozás, melyben neki biznia kell, melynek gondoskodnia kell bajairól ily nagy veszélyben, gondoskodjék róluk és intézkedjék e tekintetben, és azért nézetem szerint a törvényhozásnak feladata, szigorú kötelessége, hogy ezekről intézkedjék. Megemlittetett Francziaország példája, midőn az háborúval boríttatott; de 1866-ban — ha jól tudom — Csehország némely sújtott vidékére is kiterjesztetett a moratórium. De engedjen meg a t. előadó ur, soha egy háború, legyen az bármilyen nagymérvű, különösen civilisált nemzetek köztt, egy oly vészszel, a melynek most ezen vidékek és ezen városok ki voltak téve, összehasonlítani nem lehet. Mert igaz, hogy ellenséges csapatok elpusztítják az ország területét, lelegelheti a lovasság, az emberektől elveszik az élelmet, a takarmányt felétetik, a házaknak talán egy részét fel is égetik, de azért annak a háznak fala megmarad, s a mint az ellenség elvonul, azon földeket mívelni lehet; azután az ellenség — civilisált népek közötti háborút értek — nagy részben mégis megfizeti, a mit felemészt s ennek következtében nem lehet Összehasonlítni e gJ °ly vidéket, mebyet ellenség támadott meg és pusztított el, oly vidékkel, mint jelenleg pl. Szeged városa, a hol minden, úgyszólván a földszínéről elsepertetett, s ennek következtében én ezen hasonlatosságot nem fogadhatom el s óhajtom, hogy e tekintetben intézkedés történjék. T. ház! Azt hiszem, ha mi azt akarjuk elérni, hogy Szeged városa ismét legyen, hogy ott egy hasonló város emelkedjék, mint a minő pár hét előtt ott létezett, négyféle intézkedést kell tenni. Az első az, hogy az illető menekültekről intézkedés történjék, hogy elláttassanak kellő élelemmel és lakhelylyel, hogy végpusztulásnak és halálnak ki ne legyenek téve, E tekintetben a közkönyörület nagyon bőkezüleg intézkedett eddig, és hiszem, hogy a kormány is meg fogja tenni mindazt, a mi kötelessége. A másik teendő az, hogy azt, a ki e vészből menekül, biztosítsuk arról, hogy az ideig, mig némileg össze nem szedheti vagyoni helyzetét, s annak újból lendületet nem adhat, legalább ne zaklattassék és követelés iránta ne tétessék. (Helyeslés balfelöl.) A harmadik teendő, nézetem szerint az, hogy vétessenek fel a károk, becsültessék meg a vagyon és egy országos segély által segélyeztessék a város és amortisationalis kölcsön által segélyezessenek az egyesek. A negyedik teendő nézetem szerint az, hogy Szeged város vegye magát körül külön védgáttal, hogy biztosítva legyen, a ki oda települni kivan, hogy jövőre nem támadtatik az ár által, és Szeged legyen oly helyzetben, mint számos alföldi város
