Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.
Ülésnapok - 1878-86
170 80. országos ülés Eiárezinb 15. 187!). ebből Szegedre a régi arányban csak annyi esik, mint előbb. E szerint Szeged megvásárolná azon csekély földeket, melyek valóban ártéri földeket képeznek, megvásárolná 80 — 100 frttal holdanként, holott azon földekből a javabeliek 30 frtért sem értékesíthetők. De másrészt, midőn a vész fejünkre nőtt és a kormánybiztos ur lett volna hivatva intézkedni, magam személyesen kimentem az alföld-fiumei vasút töltéséhez a délutáni viharban és azt kérdeztem, ki intézkedik itt 5 egy kalapos mesterember rámutatott egy férfiura, Herrichre, a ki épen czivódott egy ott járó asszonynyal, hogy miért megy a töltésre. Ez volt a fővezér, a kire egy város létele és esetleg megmentése volt bizva. Későn este jöttek ki a kormánybiztosok, azon biztos tudatban és jóreményben, hogy ott a szakértő Herrich, meg fogja az menteni a várost, nekik bizony kevés dolguk van. Csak innen származhatik azon körülmény, hogy Szeged város polgárai, mint magam is, ki 12 napig betegen feküdtem az ágyban, akként lettünk zaklatva, hogy pl. az én 30—40 munkásaim kün dolgozván, négy hajdú szuronyos katonákkal beállott hozzám, hogy menjek ki a töltésre dolgozni. S nemcsak ez, hanem midőn azon munkások éjét és napot kün töltöttek és reggel haza jöttek, ismét szuronyos kanonákkal lettek zaklatva. Herrich ur ő méltósága, — vagy nem tudom, mi a czímc — parancsa szerint. Ez, t. képviselőház, azon ténykörülmény, mely miatt azután Herrich panaszkodott Szeged város polgárainak ügybuzgalma ellen. A jó öreg Lukács kormánybiztos urat is bizonyosan az ő bölcsessége vezette oda, hogy időközben, midőn Szeged város polgársága azon 18 ezer ölnyi védvonalnak veszélyeztetése miatt a várost is veszélyeztetve látta és midőn az összes mérnöki kar és tiszaszabályozási közegek futottak és hurczolkodtak, akkor Szeged város közönsége is hurczolkodni kezdvén, abban ő némileg megütközvén, Szeged város lakosságát ország-világ előtt gyávának becsmérelte. Nem óhajtok én, de nem is az érdeke Szeged városának reeriminatiókba bocsátkozni, de nem is ez a feladatom, hanem, t. képviselőház, nem hagyhatom szó nélkül Szeged város polgárainak a világ előtt gyáváknak való elnevezését, (Helyeslés a széh'ó baloldalon) mely ép a hatósági közegektől származott, a kiknek fejvesztett intézkedései miatt sok olyan tétetett, a mi a veszedelmet elősegíté, mondom, nem hagyhatom szó nélkül azért, mert ők futottak legelőször, mint a nyulak és a m. kir. folyamniérnökök jól épült helyiségükből egy más biztosabb emeletes épületbe hurczolkodtak, melyet a városi mérnökség adott át nekik. Mondom, nem hagyhatom mind ezt czáfolatlanul, mert ez irányban sok és oly dolgok történtek, melyek miatt talán a katastrófa egész bizonyossággal elhárítható nem lett volna, de nagyon valószínű a feltevés, hogy elodáztathatott volna. Mert, t. képviselőház, méltóztassék azt tudni és figyelembe venni, hogy azon közegek, kik a kormány által oda küldettek mint mérnökök, mint Herrich és Boros, ők maguk a tiszaszabályozási társulatnak oly régi megrögzött közegei és ezen rósz princípiumnak oly makacs védői, hogy akkor is, midőn látták, hogy a város rögtön rakásra dűl, ha továbbra is ragaszkodnak azon töltések védelmezéséhez, melyek a tiszaszabályozási társulaté, mégis inkább a réteket, inkább a városi földeket védték és a várost és a falvakat kitették a veszedelemnek. T. képviselőház! Mi, Szeged város polgárai tapasztalásból tudiuk, hogy ép Boros ur által, ki, mint tudjuk, Herrich miuisteri tanácsos urnak alárendeltje, igen gyakran voltunk hátráltatva a belső védvonalnak fölmagasításában és igen gyakran voltunk megakadályozva abban, hogy Szeged városát előnyösen és gyorsan megvédelmezhessük. Ezekre a férfiakra volt bizva, t. ház, Szeged város sorsa a végveszedelem pillanatában,:a kik akkor, midőn időnk volt, védvonalainkat, töltéseinket nem hagyták magasítani. Már micsoda bizalommal viseltessék azon polgár, ki mégis tud gondolkozni, a ki a magyar polgári intelligentiának bizonyos fokán áll, micsoda bizalommal viseltessék oly férfiak iránt, a kik ma azt mondják : védjük ezen töltést életre-haJálra, a melyről tegnap azt mondották, hogy nem ér semmit? Micsoda bizalommal viseltessék azon kormányközegek iránt, kik ottan arra alkalmaztatnak, hogy azon alföld-fiumei vasút töltését védelmezzék 4 melynek tegnap leromboltatását parancsolták? (Felkiáltások a szélső baloldalon; Gyalázat!) Mert méltóztassanak azt megtudni, hogy mi ezelőtt 3 évvel feltöltöttük a legnagyobb magasságig ezt a vasúti töltést. Midőn a vész fenyegetett bennünket, Szeged polgársága kiment és éjjel-nappal addig dolgozott, mig az egész vonalat felemelte; azonban alig apadt le a víz, ezen bölcs mérnök urak tanácsára az alföldfiumei vasút igazgatósága, mely fennhatóságilag ismét a közlekedési minister hatalma alatt áll, záros határozott időt tűzött ki ellenünk, kártérítési kereset terhe alatt, hogy lerontsuk azon töltést, mert az a m. kir. folyammérnökség és a Tiszaszabályozás vezér-egyénei által feleslegesnek tartatik; és ledobáltuk az egész felemelt részt a gödörbe. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Gyalázat! Nyugtalanság jobbfclbl.) Uraim, nem mertem volna e hangon szólani, és nem nyilatkoztam soha ily hangon, tanúm rá a város összes polgársága; mert a midőn még
