Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-86

86. országos íilós márezime 15. 1S73. 171 beteg voltam, a mint mondám, hozzám jöttek, és azt kérdezték, mit tevők legyenek, én mindig azt mondottam nekik: dolgozzatok ott, a hol parancsolják, mert ilyenkor az a legfőbb, hogy egyesült erővel, egy akarattal és egyöntetüleg teljesíttessék a parancs. Nem is jó lett volna mást mondani, mert már is sok oldalon kitört a zúgolódás, a polgárság közérzületének, a polgárság közvéleményének és közértelmének ily cinieus megvetése miatt. Volt is fogékonyság a helyzet iránt Szeged polgárságában; s azon polgárság, mely körülbelől egy millió egyenes adóterhet visel évenként, a mely ismét körülbelől 1 millió közvetett adót kénytelen kiizzadni, azon polgárság, mely közoktatási ügye előmozdítására, mégis 60—70 ezer frtot áldoz évenként ezen ezélra, azon polgárságnak tehát, a mely ily áldozatokat hoz, a mely már 3 millió frtot dobott az sírba, joga van megvárni, hogy niegvédelmeztessék, ha egyéb javait védelmezvén és mentvén, arra képtelen ; és ne gyaláztassák gyávának ország-világ előtt. [Igaz! Ugy van! balfelöl.) Ezt kénytelen voltam polgárságom becsülete érdekében felhozni. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Éljenek! Etjének!) Én, amint mondám, teljes elismeréssel viseltetem a kormány tagjainak becsületessége, jó szándéka iránt és ezen kérdésben pártálláspontot elfoglalni nem akarok: de mondom, ezt kénytelen voltam kifejezni, mert Szeged városa polgársága oly mélyen volt sértve, a mint soha nem érdemelte volna. Még akkor is e kiáltvány készült, a mely kiáltvány nem látott ugyan napvilágot, mert elkoboztatott, a zaklatott kedélyek lecsillapítása szempontjából, de én felolvasom, mint utolsó dolgot, a mellyel beszédemet befejezem : ..Rögtön vonuljon ki a lakosság az alföldfiumei töltésekhez, melyek ha meg nem védetnek, elvész a város, elvész a szegedi nép becsülete, és utálattal fog elfordulni az ország azon várostól, a mely közönyössége miatt saját sorsát megérdemelte." (Mozgás szélső bal felől) Ilyen hangon szólott a proelaniatió, de volt több ilyen is, hanem voltak ott helybeli polgárok is, a kik bölcsebbek voltak a kormánybiztosnál és figyelmeztettek, hogy ilyen dőreséget ne kövessen el. Én tisztelem őt, de mondom azon szakférfiak, a kik mellé voltak rendelve, azok vezették így tévútra; mert midőn a t. honvédelmi minister ur Mocsáry képviselőtársam interpellatiója folytán köszönetünket megérdemlő készséggel lesürgönyzött a honvéd ezredesnek, és az ezredes felajánlotta a kormánybiztosnak és a kormány közegeinek a honvédeket, azt mondták, nem kell, itt vannak a polgárok, védelmezzék magokat. Egyáltalában, t. ház, én nagyon ferde nézetet látok a katonaság alkalmazására nézve; én tapasztalásból tudom, hogy azon szuronyos és lovas katonaságra a legkevesebb szükség sem volt, a mint nem volt szükség arra sem, hogy engem a mig beteg voltam, elvigyenek az ágyból szuronyok közt; mert ha birtam volna, elmentem volna, mint máskor is ott voltam munkásaimmal, a mint munkásaim most is ott voltak. Hanem szükség lett volna műszaki közegekre, a mint most is folyton szükség van azokra ; szükség lett volna azon katonaságra, a mely hidász és utász név alatt ismeretes; e két katonai testületre lett volna leginkább szükség, és most is ezekre van legnagyobb szükség, ha a dolgokon segíteni akarunk. Mert úgy méltóztassék venni, hogy körülbelől azon hatezer számot képező házból, a mely Szeged városában van, a mely magában foglal mintegy 9000 épületet, alig fog maradni, — legalább újabb tudósításaim szerint néhány száz, de mondjak, hogy megmarad 1000 épület, és ha vesszük csak 1000 írtjaival az egyes épületek értékét, az mégis 8 millió forint. De, t. ház, nem voltak azok koldus kalibák, azok a jólétnek tanyái voltak, mert e város polgárai szorgalmasak, munkások voltak; e város polgárai befizették utolsó krajezárig adójukat és büszkék voltak arra; az utolsó időben 600,000 frtjuk volt a takarékpénztárban. De rakott kamaráik is voltak, mert a kiskereskedés sehol az országban nem volt úgy kifejlődve, mint ott s ez eredményezte azt, hogy Szeged lakossága 1842 óta megkétszereződött. Fájdalom, ma már alig van lakosa! De tárgyamhoz visszatérve, mondom, hogy a város polgársága szorgalmas volt; raktárai tömve voltak. Ingó vagyonban tehát épen oly nagy lesz vesztesége, mint ingatlanban, és igy a legalsóbb számítással 15 millióra tehető a. veszteség. De folyton-folyvást dőlnek Össze a házak, most már az általam kihagyott 1000 ház is pusztulóban van. Ezek már 5 — 10 ezer frtos épületek, de van köztük 5 — 800 ezer frtos épület is. Ha ezek is összedőlnek, ismét ugyanannyi tőke vész el. E veszély közepette naponkint milliók és milliók forognak kérdésben. Tapasztaltuk ezt. Lakásom tőszomszédságában állott egy tanítónak téglából épült háza; ez a mint a viz megcsókolta falát, azonnal összeomlott, mert a talaj ingoványos. Az én lakházam környékén 30-40 utczában nincs egyetlen lakház. Sík viz, pusztaság az egész. Ott áll még az én gyáram, egy árvaház, és egy iskola, a többit elvitte a viz. Az áradat viszi a tetőket. Az ellen azonban felszólaltam, mert hála istennek nem igaz, hogy ennyi és annyi ezer ember veszett el ; de sajnos, hogy az is veszett oda áldozatul. Népünknek tűzhelyéhez való ragaszkodása fájdalom, még az által is tetézte-