Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-86

86. országos ülés márczins 15. 1S7!). 169 lakat külön kiépíteni, védeni és javítani oly óriási költségekkel, melyek ismét felérnek azzal, mint a mennyi időnkint általunk a társulati pénztárba befizettetett. Ez állapot tarthatian, ez minden közgazdászati nyomorainknak szülője, ez azon ösvény, mely következetesen hajt bennünket a tönkrejutás örvénye felé, s ez azon égető seb, mit orvosolni többszöri felszólalásunk daczára sem látunk. S daczára az óriási áldozatoknak, miket eddig hol a jövő kecsegtető jó reményében, hol a végrehajtások s más keserű üldöztetések utján meghozni kényteleníttettünk, ma is ott vagyunk, hol évekkel ezelőtt voltunk, hogy a város jövője biztosítottnak nem mondható, mert egy jövő vizár esetén újra szakadhat a halmasi töltés, meghágathatik a percsorai keresztgát, s akkor Szeged város a végelpusztulásnak van kitéve s vissza nem állítható többé az ipar s szorgalom, tudomány és művészet azon központja, mi itt keletkezett, s örökre elveszte az állam azon óriási adóalapját, mely ez idő szerint is jelentékeny támasza.'' T. ház! Nagyon jól tudom, hogy mi hatása volt a kormánybiztos úrhoz intézett ezen felterjesztésnek ; nagyon jól tudom; mert magam is részt vettem a tanácskozásban, a mely Budapest ! fővárosában tartatott a Tisza szabályozása ügyében a kormánybiztos által. 1877. Julius 26-án lettek összehiva a Tisza-szabályozási társulat érdeklett felei, és én, mint Szeged városának i küldöttje jelentem meg a közmunka és közieke- I désügyí ministeriumban és itt a kiküldött kor- I mánybiztos ur elnöklete alatt megtartottuk az ülést. Nyertünk igen sok szép biztosítást Szeged i városa részére, a mely már 3.000,000 forintot j adott ki a töltési védművekre, nem ugyan mind Percsorára, de általában a töltési vonalakra, melyeket tulaj donképen a társulatnak kellett volna védenie. A kormánybiztos ur azon Ígérettel állott elő: legyetek nyugodtak kedves barátim, minden méltányos követelésetek teljesítve lesz, Szeged városnak igen sok méltányos követelése van, úgy a grófnál, mint az érdeklett községeknél, oda fogok hatni, hogy az Szegednek visszatérittessék, csak most adjatok még 14,000 frtot, mert már nincs a kassámban; akkor bőségesen visszakapjátok az eddig fölösen befizetett pénzeket. Ezzel bocsátott el bennünket a kormánybiztos. Áz ide vonatkozó panaszos iratokból , minthogy Európa színe előtt állunk, azt hiszem nem szükséges idéznem, a képviselőháznak azonban és a lapoknak, melyek ezzel foglalkoznak, jó lesz tudniok, hogy mi lett ezen szép, híres ígéretek következménye, hogy tudják meg, midőn ily nagy beteg fekszik előttünk, mi a baja, miben sínylődik. [Halljuk! Halljuk!) KÉPVH. KAPUS. 1878—8 !. IV. KÖTET. Mi lett a következése e szép ígéreteknek? Á kormánybiztos bizonyos Deák Ignácz nevű vállalkozóval bizonyos munkálatokra szerződést kötvén, ezen szerződés ismét eladatott egy másiknak, s minthogy mi azon költségeket a jóhiszem fejében a százezrek visszatérítésének reménye fejében nem akartuk mindjárt odaadni, exequáltak bennünket azon seusálok, kik jogutódaivá lettek ama különböző szolgálmányi szerződéseknek. Erre nézve egy okmány létezik, melyet, ha a t. ház egy bizottságot méltóztatik kiküldeni, ez átvizsgálhat, itt az adatok együtt vannak, szükségtelennek tartom, hogy abból valamit felolvassak. Az itt következő okmány egy kissé derültebb hangulatba hoz bennünket; ez Kende Kanut kormánybiztos ur kiküldésére vonatkozik, ez az 1877. évi ősztől fogva 1878. őszéig történteket foglalja magában a Tisza-szabályozás körül felmerült dolgokban, — mondom, kissé kellemesebb körülmények köztt érezte magát az érdekelt fél, a mennyiben látja egy sugarát az igazságos elégtételnek a hosszas jogsérelem után. Azonban, t. ház, fájdalom, a Tisza-szabályozás körül jó már alig történhetett, annyira el van rontva ez ügy és azon hivatalos közegek, melyek ezen ügygyei foglalkozni kiválólag hivatvák, annyira nem tudják többé ez ügyet jóvátenni, hogy a t. mostani kormány, a melynek tagjai a becsületesség, a tisztakezűség jó hírnevében állanak s ezért még ellenfeleiktől is elismerést érdemelnek, nem bírják azon egyéneket ez ügy köréből eltávolítani, (Egy hang a szélső balon: Elűzni!) hogy ne mondjam, elűzni és ezen ügyet kezökbol kivenni és megtisztítani. Kende Kanut a legtisztább szándékkal jött Szeged városába, — s nem mondhatok egyebet a többiről, például Lukács György úrról sem. O is a legtisztább szándékkal volt, de mint nem szakértő, ezen szakértők hatalmába estek és ezek tanácsától tették függővé az intézkedéseket. Alig érkezett meg Kende Kanut, megkérdeztük, hogy most már a magas kormány és különösen a kormányelnök ur, mert tudom, hogy ő is belenyúlt a dologba és iparkodott legalább lehetőleg elégtételt nyújtani a városnak; mondom, midőn már ily jó akarat mutatkozott fölülről, megkérdeztem, hogyan van az, hogy az a jóakarat mégis, mire odaér, elenyészik. Mondom, Kende Kanut kormánybiztos ur csakugyan a legjobb szándékkal és jó akarattal lett kiküld ve, s mégis, a helyett, hogy a tiszaszabályozási társulat miseriáit megvizsgálta volna és a helyett, hogy azokat az orvoslásokat, a miket 15 éven át kértünk, figyelembe vette volna, egy kezemben lévő félhivatalos irat szerint ő is azon nyilatkozatot tette, hogy újabb kivetés folytán 950,000 frt a percsorai társulatnak legiíjabb költségvetése, és