Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-86

168 86. országos ülés márczins lő. 1879. enyészetüíik árrán követeli, hogy tagja legyünk; s mennyiben viselheti egy ily társulat a szabályozás czímét, — mely szónak értelme eddigelé az üdvös és jótékony czéllal volt egyértelmű; mennyiben viselhet ily ezímet akkor, midőn kebelébe erőszakoltat oly tagot, melyről maga kimondja, hogy abba a vállalatba belehal; — ezt meghatározni a nmlgu ministerium magas és bölcs ítélete alá bocsátom. Kérjük ezeket stb. Szeged város kérvényével javunkra megbíráltatni." Ez a befejezése t. ház az algyői kérvénynek, mely világosan jelzi azt, hogy maga a társulat sem bizott a maga hatalmas töltéseiben. De t. ház, ugyancsak Szeged városának van egy fölterjesztése az 1867-ik évből, a melyben világosan kimutatja azt, hogy nemcsak hogy biztosítva nincsen e társulat által, de még reá nézve rendkivül igazságtalanok is a kivetések a társulat által; ugyanis ezen vonalon, az algyői uradalom 5889 köbölet, Szeged városa 41,807 köbölet tartozott emelni, holott az algyői uradalomnak birtoka értékűeg sokkal, mennyiségileg kevésben meghaladja Szeged város birtokát Ezen dolgokkal párosulva van még azon különös körülmény, hogy Szeged városa szakértő férfiai újabban és újabban megvizsgálván az ő régi töltéseiket, a melyek ugyan most elhanyagolt állapotukban a rohanó ár által áthágattak, akkor még oly karban találták, hogy azokat csekély költséggel kijavíthatóknak véleményezték. Azonban ez nem engedtetvén meg a Tiszaszabályozó társulat által, Szeged városa kényszerittetett, hogy folyvást a percsorai védvonalat védelmezze. A mint az idő haladt, és a mi szabályozási terheink növekedtek, aként növekedett Szeged város veszedelme, mert évről évre magasabb vízállást kaptunk, a Tisza talaja mindinkább feltöltetett és bár mennyire emeltük töltéseinket, minden évben azon veszélynek voltak kitéve, hogy azok az elemek által megrontatnak. Ez időben igen sok érzékeny felterjesztéseink jöttek a magas kormányhoz. Kilencz ilyen felterjesztést vettem ki a városi levéltárból. Igen terjedelmesek, de csakis egy pár részletet leszek bátor a dolgok jellemzéséül és a körülmények megismertetéséül kivonatilag felolvasni. Szeged városának 1876. évi Julius 17-iki felterjesztése így szól (olvassa) : „Ezen felterjesztést követte Marsovszky Gyula kormánybiztos urnak kiküldetése. Hogy Marsovszkynak, a ki balkeze volt a Tisza-szabályozási társulatnak, részint mint kormánybiztos, részint mint a feleknek teljhatalmú képviselője, kormánybiztosi kiküldetése mily eredményeket szült, azt mindjárt láthatjuk Szeged városának nagyságos Marsovszky Gyula ministeri tanácsos úrhoz Budapesten intézett felterjesztéséből (olvas): „Az idei april 23-án tartott közgyűlésünkből egy bizottmányt küldtünk ki a végre, hogy ez a város jövő biztonságát illetőleg — szemben a mind gyakrabban megújuló s mindinkább veszélyesb jellegű vizáradásokkal — javaslatokat s terveket költségvetésektől kísérten mutasson be. Küldöttségünk kimerítő előterjesztései alapján azon szomorú tapasztalatra és meggyőződésre jutottunk, hogy a percsorai társulat kötelékében — melybe e város a hatalom parancsszava által kényszeríttetett be — a város nincs biztosítva a vizáradások borzasztó veszélyeitől. Nincs pedig az által: mert e város biztonsága oly védművek fenntartásától függ, melyek 4—5 mértföldre távol feküsznek e várostól, mely védművek nem a városéi, mely védmtíveket vész idején a kiszállítás és távolság miatt kellőkép oltalmazni nem is lehet, mely védművek feletti felügyeletet s védelmet egy oly társulat gyakorolja, melynek érdekeltségi többségének érdekei e város érdekével ellentétben állanak; ép azért a város a társulatnak folyton martaléka volt, mások kímélésével elviselhetlen s igazságtalan megterheltetésekkel rovatott meg. Nem védi e társulati töltés a várost a vésztől azért sem, mert a társulatnak oly végpontja van, a melyben biztos megnyugvást e város sohasem találhat, mely az idén is a társulati töltés beszakadása következtében leirhatlau veszély magvát rejté magában; mely csak emberi erőt meghaladó csodás munkásság által volt fölmagasítható, s csak óriási áldozatok meghozatala után vált lehetségessé, hogy a rohanó árt, mely e várost Örökre megsemmisítette volna — feltartóztatni képes volt. Ezen tarthatlan állapothoz járul még azon borzasztó és elviselhetlen teher, a mik a társulati kötelék által közpénztárunkat terhelik. Azon százezrek által, miket a társulatnak törvényt és igazságot tapodó kirovásai által — minden igazságos feljajdul ásunk daczára, fizetni kénytelenittettünk — már örök árban vettük meg azon ingatlanainkat, ősidőktől tulajdonunkat képező birtokainkat, melyek a társulati töltések által védetteknek látszanak ; s látva azt, hogy a társulati százezrekre rugó kiadások nemcsak hogy meg nem szűnnek, de sőt évente megújulnak minden vizár alkalmával, s ezután a töltések helyreállítása czímén csak ismétlődnek: — kilátásunk van arra, hogy örök tulajdonainkat ismételve és ismételve leszünk kénytelenek újra megvásárolni társulati kirovás czímén. E mellett, tekintve azt, hogy a város bár társulati tag, a társulat eddigi fennállása óta folyton és mindenkor saját házipénztárából volt kénytelen a tápéi kaputól Röszkéig terjedő vona-