Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-86

86. országos ülés márczins 15. 1879. \ g \ mint az előttem szólott t. képviselő nr mondta. Én sem tartom elérkezettnek az időt, midőn a recriminatiókat kell elővenni; nem tartom az időt elérkezettnek arra, hogy a kormány most felelősségre vonassék, hogy vájjon ezen szomorú viszonyok közt eleget tett-e kötelességének: hanem egyedül akkor szólalok fel, s azt látom, hogy elvbarátaim is akkor szólalnak fel, mikor azt hiszik, hogy figyelmeztetni kell a kormányt a vett hirek folytán, valami oly teendőre, a mely ugy látszik, eddig figyelmét kikerülte. Ilyen volt Irányi t. barátom felszólalása, ilyen volt Madarász képviselőtársamé. Azt mondja a ministerelnök ur a szentesiek kívánságát illetőleg, hogy ő nem mondta azt, hogy minden meg fog történni, még ha helytelen dolgot is kérnek. Én azt hiszem, hogy Szentes városnak népe nem érdemiette meg ezt a gyanúsítást, szemrehányást. Tisza Kálmán ministerelnök: Nem gyanúsítottam! Simonyi Ernő': Mert az eddigelé az államnak egy krajezárját sem vette igénybe, és én meg vagyok győződve, hogy a mentési müveletek ép ugy mentek volna, ha Stammer ur mint alispán működik ott és nem húzza a kormánybiztosi diurnumokat. Én nem hiszem, hogy Szentes város olyasmit követelne, a mi nem volna szükséges vagy okszerű; azonban meglehet. De midőn a kormány azon nézetben van, hogy a hatóságnak, vészbizottságnak, inentó'bizottságnak szava, sőt az odavaló kormánybiztosnak szava sem elegendő, hanem a műszaki közegnek szava az egyedüli döntő: akkor méltóztassék ugy intézkedni, hogy ez a műszaki egyén idején legyen ott a helyén és ne akkor küldessék oda, mikor azt táviratozzák, hogy életünk már csak perezektől függ. Először az ily intézkedés mindenesetre elkésett és másodszor —- méltóztassék megengedni, én tökéletesen meg vagyok győződve, hogy Szeged legnagyobb veszedelmének az oka az, hogy a műszaki egyének kijelentették, hogy a veszedelmen túl vannak. Ez tette elbizakodottakká a lakosokat, ez tette, hogy senki sem akart kimenni a gátakra; hiszen a nagy műszaki ember kimondta, hogy a veszedelmen túl vannak. A mi a katonaság alkalmazását illeti, a ministerelnök ur azt mondja, hogy csak a helybeli hatóságoknak, a kormánybiztosnak felszólítására lehet kiküldeni. Már engedelmet kérek, az országban általában a vélemény az, hogy ha néhány ezer katonával több lett volna Szegeden, meg lehetett volna Szegedet menteni. Ténj^ az, hogy a honvédelmi minister rendelete folytán az ottani KÉPVH. NAPLÓ 1878—81IV. KÖTET. honvéd-parancsnok Lukács kormánybiztosnak felajánlotta a honvédséget. Ez pedig azt mondta, hogy nem kell, nincs rá szüksége, dolgozzanak a többiek. Ennyit ér a kormánybiztosnak Ítélete és rendelete. Ha tehát csalhatatlan kormánybiztost tud küldeni a helyszínére, akkor csalhatatlanul ragaszkodjanak is az ő szavához. De akkor hallgassanak meg mást is és ne várják azt, hogy azok a műszaki közegek és kormánybiztosok intézkedjenek ott a szükségben. Legyenek meggyőződve, hogy azok az emberek, kik egész életöket töltötték azzal, hogy magokat a viz ereje ellen megvédjék, birnak annyi belátással, mint azok a műszaki közegek, kik azt könyvből tanulták. Én tehát azt hiszem, hogy a kormány mentségére nem lesz elegendő az, hogy mindig ahoz ragaszkodik: a mit a kormánybiztos referált. Engedelmet kérek, ez csak akkor elég, ha a hatóság is, s általában a közvélemény is indorsálja véleményét. A mi pedig azon intézkedéseket illeti, melyekre nézve Irányi Dániel képviselőtársam felhívta a kormán}" figyelmét, meglehet, hogy e hirek kissé nagyítvák, hanem azt mondja a közmondás: „nincs füst ott, a hol tüz nincs" ; meglehet hogy csak pár ember veszett el, de az ily dolgok terjedni szoktak, és meglehet, hogy oly irányt fog majd adni a desparatióuak a veszély, melyet azután megakadályozni egy pár katonának sem hatalmában, sem tehetségében nem lesz. Azért sokkal jobb ennek elejét venni, és malmost, habár csekélyebb, de mindenesetre elegendő számú katonaságot küldeni azon helyekre, melyek fenyegetve vannak, a hol a katasztrófától félni lehet, hogy imponálhasson, és hogy parancsa respectáltassék, akár kéri a hatóság, akár nem {Helyeslés bal/elől) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Engedelmet kérek, nem akarok az annyiszor ismételt dolgokról hosszasabban szólni; de még is helyre kell igazítanom azt, hogy mit mondtam. (Halljuk!) Elsőben és mindenekfelett határozottan tiltakoznom kell az ellen, mintha én Szentes népét gyanúsítottam volna. Simonyi Ernő: Természetcsen gyanúsította. Tisza Kálmán ministerelnök: Engedelmet kérek, a világon senkisem csalhatatlan, és ép azért oly dologban, mint a melyről ott szó volt, egy gátnak átvágása dolgában teljes lehetetlenség az egy oldalról érdekeltek vagy magokat érdekelteknek tartók felfogása nyomán intézkedni, mert a kormány felelőssége nemcsak Szentes irányában áll, hanem azon másik vidék irányában is, a mely az átvágás által az árvíz 21