Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.
Ülésnapok - 1878-79
79= ország-os ülés márfzias 6. 1S7Í). ha az államvasutakat vesszük, ezek azon rósz kezelés mellett is mégis összesen körülbelül 5 millió forintot hoznak be, holott az; egyéb vasutak csak 300,000 forintot jövedelmeznek. Ez mégis nagy nyereség, nagy különbség lenne. A jövedelmek fokozását tartja a pénzügyminister ur szükségesnek, miután azt mondja, hogy megtakarítások útján a pénzügyek rendezése elérhető nem lesz és ezen fokozásra nézve ő három tárgyat jelöl ki főleg. Azt mondja, hogy az államjavak jövedelmeit fokozni lehet. Kétségtelen, hogy ha az ember azon terület nagyságát veszi, melyet azok képeznek és a jövedelem csekélységét hozzá arányosítja, akkor kétségkívül áll az, hogy a jövedelmeket még ezen a részen szaporítani lehet. De annyira szaporítani, hogy ez nevezetesen előre vigyen bennünket, ahoz nekem legalább reménységem nincsen. És ahoz, hogy a jövedelmeket szaporítsuk, szükséges, hogy a helyzet azon magaslatára emelkedjünk, melyet a helyzet komolysága követel. Itt nemcsak a rendszert, hanem az embereket is meg kell változtatni, mert, a mig ezen emberek lesznek ott, ez mindig ugy lesz. Itt tehát szükséges, hogy a ministerium emelkedjék azon magaslatra. El kell vágni azon testrészt, mely kártékony hatással van az egész állami egészségre. Azt mondja a minister ur, hogy a dohányjövedéknél is, a kivitel fokozása által lehet szaporítani a jövedelmet. Megvallom, hogy én ezt igen helyes iránynak tartom, mert lehetetlen, hogy ha több gond fordittatik rá, lehetetlen, hogy Magyarország több dohányt ne vigyen ki, mint a mennyit kivisz most. És azután azt gondolnám, hogy a kormány bocsátkozzék maga és a maga közegei által azon kormányokkal vagy társulatokkal alkudozásba, melyek más országokban kiviszik a dohányt; mert ez annyi közvetítő kézen megy keresztül, hogy mig végre megtörténik, sem a termelőnek, sem az államnak egy krajczárnyi haszna sincs belőle, — s a mi haszna volna is, az mindenféle embernek zsebébe foly. Azonban az irányt magát én tökéletesen helyeslem és elismerem azt, h°gy a jelenlegi pénzügyministernek legalább múltkori exposéjában nyilvánított politikája lényegesen elüt elődeinek eddig követett politikájától, a kik azt gondolták, hogy csak alkalmazni kell az adóprést, és hogy minél több pénzt lehet kisrófolni az állam polgáraitól, annál jobb az igazgatás. A. t. pénzügyminister ur azt mondja, hogy az államjószágok jövedelmét kell fokozni. Ezt lehet és kell fokozni anélkül, hogy az adóprést kellene megszorítani. Szerinte, a dohány-jövedéket is kell fokozni, és pedig a dohány kivitel fokozása által. Ez is helyes irány, mert ez a honpolgárokat nem terheli. A mi a bélyeg által reménylett jövedelemszaporulatot illeti, nem osztom a t. minister ur vérmes nézeteit, mert ez igen problematikus; mert ha a jövedelem csakugyan nevezetesen fog szaporodni, akkor a nyomás nagyobb lesz az állam polgáraira, mert a bélyeg olyas valami, a melynek használatát sokszor kikerülni nem lehet. Ez pedig nem valami luxus, mivel nem egészen saját akaratunktól függ, hogy akarunk-e bélyeget használni vagy nem, mert igen gyakran vagyunk azon helyzetben, hogy kénytelenek vagyunk azt használni. Nem mondom, hogy c tekintetben nem lehet megtakarítást eszközölni és több jövedelemre szert tenni. Magara is tudom, hogy Budapesten a házi-urak sohasem adnak a házbérről szóló nyugtára bélyeget, pedig ez törvény szerint kötelességük volna. Ha a t. minister ur ezt keresztülviszi, minek keresztülvitele nem oly nehéz dolog, ez már maga tetemesen fogja szaporítani a bélyegbevételt, így van ez a váltóknál is. Igen sok váltó van forgalomban, a melyen nincsen bélyeg, s a melyre a bélyeg csak akkor tétetik rá, ha az bepereltetik. Méltóztassanak tehát oly törvényhozási intézkedéseket hozni, hogy a nyugtáknak és a váltóknak nincs érvényük, ha azok felbélyegezve nincsenek, mert sem nekem, sem pedig másnak nincs az érdekében, hogy akár érvénytelen nyugtát, akár pedig érvénytelen váltót fogadjon el. Ha ez egyszer kimondatik, akkor senki sem fog oly váltót elfogadni, a melyről tudja, hogy azt beperelni nem lehet, mert értéke nincs; és hogy az arra utólagosan tett bélyeg nem ér semmit. Ez utón megengedem, hogy lehet fokozni az állam bevételeit, de hozzáteszem, hogy nem valami nevezetesen; azonban ez is jó, mert nekünk a mai körülmények közt minden jövedelemszaporulatot örömmel kell fogadnunk. Az indireet adók fokozása tekintetében a minister ur abban a reményben van, hogy az 1870: XX. t.-cz. 11. §-aérvényesítésének mi sem fog útjában állani, mert azt hiszi, hogy a mint nékünk van szükségünk a közvetett adókból befolyó nagyobb jövedelemre, épen úgy a lajthántúli kormánynak is szükége van erre. Ez, uraim, csak annyit jelenthet, hogy a dohány és a só árát emeljük. És a só árát emelik. Méltóztassanak megengedni, de én erre nézve általában nem osztozhatom azon nézetben, hogy egy oly luxusczikk, mint a dohány, áremelésével mindig jövedelmi szaporulatot hoz; ha méltóztatnak a dohány árát emelni, akkor mindig kevesebb lesz a jövedelem ; e czikknél épen úgy, mint a sónál, jövedelmi szaporodás tekintetéből inkább az árleszállítást kívánnám megpróbálni és a fokozásnál elmenni azon határig, a hol a jövedelem szaporodik. Ott pedig, a hol a szaporulat megszűnik, ott meg kellene állani a reductióval. Én a dohányt olyan czikknek tekintem, -— a sónál egészen másképen van — hogy ez épen legalkalmasabb