Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.
Ülésnapok - 1878-83
114 S8= országos ülés niárezins 11. 1879. adandónak véli a felhatalmazást arra, hogy a 60,000 frton felül nyerendő bevételt 30,000 frt erejéig egészen, a még ezen felül is nyerendő bevételnek pedig fele részét az indokolásban elsorolt befektetésekre fordíthassa. Hoffmann Pál: Én ezen tételre vonatkozólag a közlekedési minister úrhoz néhány figyelmeztető szót akarok intézni. Az állami gépgyár tiszta jövedelem feleslege 60,000 írtban van előirányozva. Ezen felesleg az állami gépgyárnak kétféle munkálataiból ered, egyfelől olyan munkákból, melyeket az állam részére teljesít, de egyúttal oly munkákból is, melyeket nem az állam részére, hanem a közönség körében előforduló magánvállalkozások után szerez be. Nevezetesen az utóbbi években tapasztaltuk, hogy az állami gépgyár a hazai kis iparral is versenyzőleg lépett fel, névszerint magában a fővárosban is. Azt hiszem, t. ház, hogy az állami gépgyárnak talán még sem az a hivatása, hogy a hazai kisiparnak, mely úgyis annyi nehézséggel küzd, concurrentiát csináljon. Az állami gépgyár nagy mértékben képes versenyezni a kisiparral, mert gépgyár sem adót, sem bélyeget nem fizet, ennélfogva sokkal előnyösebb helyzetben van. A kis iparosok körében a gépgyár ezen versenye intensiv elégületlenséget gerjeszt, anynyival is inkább, mert a gépgyár e versenyéhez az állam néhány 100,000 írttal hozzájárul, s a kisipar igen érzékenyen tapasztalja e versenyt. Távol van tőlem a minister úrtól azt kívánni, hogy az állami gépgyárnak munkáját, melylyel a hazai kis iparral versenyez, tökéletesen szüntesse meg: de bátor vagyok két körülményre a minister ur figyelmét felhívni, melyek a 60,000 forint feleslegnek genesisét érintik és a mi miatt ez a 60,000 forint esetleg egészen más színben tüntetik fel. Az egyik az, t. ház, hogy elemezni kellene hogy azon munkákért, melyeket a gépgyár az állam részére teljesít, a fizetett ár nem túlságosan magas-e, vagy talán abból a felfogásból indulnak ki, hogy esetleg az, a mit a gépgyárnak többet fizetnek, szintén az állam zsebébe megy, habár az árak túlságosak is. Másfelől figyelembe kell venni azon munkát, melyet a gépgyár a kis iparral versenyezve teljesít, vájjon azon csekélyebb árak, melyekért azt csinálja, nem-e annak a következménye, hogy ő adót nem fizet, mig a kis ipar kénytelen adót, bélyeget és illetéket fizetni, a mi a versenyt jelentékenyen megnehezíti. Azt hiszem, nem lehet hivatása az állami gépgyárnak, hogy ezen körülményeknél fogva a hazai kis ipart érzékenyen sújtsa, illetőleg háttérbe szorítsa. Bátor vagyok a t. minister ur figyelmét felhívni arra a körülményre, hogy ezen, a főváros körében nagyon hangosan nyilváuuló panaszoknak elejét venni méltóztassék. Péchy Tamás közmunka- és közlekedésügyi minister: T. ház! Meg kell vallanom, különös helyzetben vagyok. Mikor én az állami gépgyárt kezembe vettem, akkor úgyszólván az egész ház és a pénzügyi bizottság is azon nézetben volt, hogy az állam ily üzletet nem vállalhat, s hogy az üzletet be kell zárni; most pedig körülbelől azt veszem ki a t. képviselő ur felszólalásából, hogy ez a gyár nagyon is életrevaló, mert még a magániparral is versenyképesnek találja, s e tekintetben megszorítandónak tartja. Én azt hiszem, hogy arra igenis ügyelni kell, hogy az állami gépgyár valami különös nagyobb árrakat ne kapjo* az államtól, mint akármely más vállalkozó, és én részemről verseny nélkül nem adtam soha munkát ennek a gyárnak; ha munkát kapott, mindig szabad-verseny útján kapta, még pedig oly árrak mellett, melyek nem voltak magasabbak, mint más vállalkozóknál, sőt volt rá eset, hogy egy munkát 6—7%-al olcsóbban vállalt, mint mások elvállalni akarták. A mi azt illeti, hogy a magányiparral versenyezni képes, ez arra mutat, hogy ott is, a hol verseny útján lehet munkát kapni, megállja a maga helyét és sokszor még a magánipart is képes leszorítani jutányos áraival. Én részemről igyekezni fogok odahatni, hogy a mennyiben most már az állami gépgyárnak megvan a maga renomméja s annak folytán elégséges munkája, még pedig nagy munkák: mondom oda fogok hatni, hogy a gyár csak olyan munkákat vállaljon, milyen egy állami gépgyárhoz méltók, s a kisiparnak való apró-cseprő munkákkal ne bíbelődjék. (Helyeslés.) De miután egy állami gépgyárnak, felfogásom szerint az a hivatása is van, hogy a gyári szakmára magokat képezni szándékozó ifjaknak iskolául szolgáljon, igyekeztem eddig is, igyekezni fogok jövőben is, hogy ezen hivatásának megfeleljen. Különben kérem az előirányzat megszavazását. (Elfogadjuk.) Elnök: Méltóztatik a t. ház az államgépgyár bevételeit 860,000 frttal elfogadni? (Elfogadjuk.) Ha méltóztatnak elfogadni, akkor gondolom, a bizottság azon javaslata is elfogadtatik, miszerint a minister kérelmére megadandónak véli a felhatalmazást arra, hogy a 60,000 frton felül nyerendő bevételt 30,000 frt erejéig egészen, a még ezen felül is nyerendő bevételnek pedig fele részét az indokolásban elsorolt befektetésekre fordíthassa. (Elfogadjuk!) E szerint a gépgyár előirányzata következőleg állítandó be az 1879-iki államköltségvetésbe: A közmunka- és közlekedési ministerium
