Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.
Ülésnapok - 1878-83
83. omáges ülés márczius 11. 1879. 115 rendes kiadásai közé: Az állami gépgyár kiadásaira 800,000 frt. Ugyanezen ministerium rendes bevételei közé: Az állami gépgyár bevételeiből a kiadások fedezésére 800,000 frt. A pénzügy ministerium rendes jövedelmei közé : Az állami gépgyár tiszta jövedelme 60,000 forint. (Helyeslés?) Ezzel a közmunka- és közlekedési ministerium költségvetése a függőben hagyott tételek kivételével részleteiben is letárgyalva lévén, sorrend szerint következik a fóldmívelés-, ipar- és kereskedelmi ministerium költségvetése. Antal Gyula jegyző (olvassa): Központi igazgatás, 1. czím, rendes kiadások. Molnár Aladár jegyző: Gaal Jenő pécskai (Nincs itt! Tovább!) Antal Gyula jegyző (olvassa) -. Személyi járandóságok összesen 183,275 frt. (Elfogadjuk!) Elnök; 183.275 frt megszavaztatik. Antal Gyula jegyző (olvassa) : Dologi kiadások, összesen 25,270 frt; összes kiadás 208,545 frt. (Elfogadjuk!) Elnök: E szerint személyi járandóságok és dologi kiadások czímén összesen megszavaztatik 208,545 frt. Wahrmann Mór előadó: A pénzügyi bizottság az átruházási jogot külön a személyi járandóságok és külön a dologi kiadások közt megadatni kéri. Elnök: Méltóztatik a t. ház az átruházási jogot külön a személyi, külön a dologi kiadásoknál megadui? (Nem adjuk meg! Megadjuk!) A kik ezen átruházási jogot megadni kívánják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség az átruházási jogot megadja. Antal Gyula jegyző (olvassa): Ipari, kereskedelmi és külkereskedelmi czélok. Rendes kiadások, XVIII. fejezet, 2. czím. Rendes bevételek, VII. fej., 1. czím. Összes kiadás 34,970 forint. Wahrmann Mór előadó: A pénzügyi bizottság megszavazásra ajánlja. Elnök : 34,970 frt kiadás elfogadtatik. Antal Gyula jegyző (olvassa): Bevételek. Szabadalmi díjak 13,000 frt. Jakab Bogdán: T. ház! Nem az összegre magára leszek megjegyzést, mikor a szabadalmi díjak kérdéséhez hozzászólok, mert e tekintetben az 1878. évi vám- és kereskedelmi szerződés, vagyis tulajdonképen a kiegyezés által e tételen most már változtatni nem lehet. Hogy mégis felszólalok, oka az, hogy constatáljam, miszerint a szabadalmi díj czímén 1867-től 1877-ig a magyar állam pénztárába semmi jövedelem sem folyt be és körülbelül 250,000 forint kárt szenvedett az állampénztár. Az 1878. évi újabb kiegyezés következtében is, ha a rendes állapotok vétettek volna irányadóul, bizonyára e tétel alatt nem 13 ezer, hanem legalább is 24 ezer forintot kellett volna felvenni. De mondom, ezen változtatni nem lehet, s nem is azért szólalok fel, hogy erre nézve indítványt tegyek, hanem csupán azért kivánok szólani, hogy a szabadalmi ügy körül előforduló némely dolgokra rámutassak. Minden civilisált államban szokássá vált a szabadalmazás! gyakorlat, mert az — habár monopólium színét viseli magán — úgy az ipar, mint a kereskedésre nézve hasznos és szükséges azért, mert a találmány szabadalmazása által ösztön nyujtatik a fürkésző észnek arra, hogy egyáltalában a tudomány és természeti erők mélyében kutasson és hasznos találmányokat fedezzen fel. A szabadalmazás bizonyos időhöz van kötve, a mely Ausztria-Magyarország területén 15 évig biztosítja a találmány tulajdonosának kizárólagos jogát. Miután a kereskedés és ipar szoros összeköttetésbea van, az 1867. íörvényczikkbe a vám- és kereskedelmi szerződés alkalmával az azon évi XVI. törvényczikkbe szintén felvétetett a szabadalmi jog, abban azonban csakis arról volt intézkedés téve, hogy hol adassék be a szabadalom iránti kérelem, és hogy miként kezeltessenek a szabadalmak a két kormány között, hogy a szabadalmak mindkét kormány részéről külön példányban kiszolgáltatván, azok egy napról szóljanak, és egy bizonyos időtartamra adassanak ki, de a szabadalmi díjakról, mértékéről, hovafordításáról a törvényben intézkedés nincs. A szabadalmi ügyekre irányadó szabályul használtatik jelenleg az 1852. évben augusztus 15-én kiadott szabadalmi pátens. Annak egyik pontjában e szabadalmi díjak akként vannak megállapítva, hogy ha 15 évig egy bizonyos találmány szabadalmaztatik, az állam pénztárába 735 frtnak kellene befolyni szabadalmi díj czíme alatt. Minthogy e díjakra nézve semmi intézkedés nem tétetett 1867-ben, a gyakorlatban e díjakra csekély figyelem fordíttatott, és igy, miután a törvény azt mondja, hogy a belföldieknek azon kormányhoz kell beadni a szabadalmi kérést, melynek területén laknak, a külföldiek azonbau bármelyik kormányhoz beadhatják: ennek az a sajátságos eredménye lett a kereskedelmi ministerium részéről kiadott statistikai kimutatás eredménye szerint, hogy a magyar kormányhoz 1867-től 1877-ig belföldi folyamodott 752, külföldi 21. Meghosszabbításért folyamodott belföldi 471, külföldi 4, és igy öszszesen 10 év alatt 1248 egyén folyamodott szabadalomért a magyar kormányhoz. Ellenben ugyanezen idő alatt az osztrák kormányhoz folyamodott belföldi 5848, külföldi 4117. Meghosszabbításért folyamodott belföldi 4321, külföldi 2420, összesen 12,006. Ezen szabadalmakért fizetett díjakat véve számításba, befolyt 45,822 frt, az osztrák állam pénztárába pedig 554,936 frt. 15*
