Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-83

SS. országos ülés márezius 11.1879. 101 utaknál. Hangsúlyozta azt is, hogy a vasutak e tekintetben bizonyos vonakodással viseltetnek az itt kiképzett ifjak iránt. Ezek nem eléggé szak­képzettek és a rajok fordított költség az országra nézve elveszett, annak eredménye nincs; va«;y legalább nem felel meg azon áldozatoknak, me­lyeket e tekintetben az ország hozott. Hang­súlyozta továbbá azt, hogy az országnak nem az üzleti szakmára alkalmas egyénekre^ hanem maga­sabb kiképzést nyert technikai gépészekre van szüksége, és arra kell több gondot fordítani. Tiszt, ház! Képviselőtársamnak valamennyi állításai tévesek és ezt egészen hiteles adatokkal vagyok bátor bebizonyítani. 0 a kiképzésre vonat­kozó adatait nem tudom honnan vette, de én egészen hiteles helyről, az akadémiából szereztem meg. Az akadémia adatai szerint, az újabban visszaállított tanfolyamon ; mert méltóztatnak tudni, e tanfolyam, mely megszüntettetett, újabban ismét felállíttatott, kiképzett közel 250 egyén tényleg alkalmaztatott a vasutak által, ezek közül 80 a magyar államvasutnál van alkalmazva. Tehát, hogy György Endre képviselő ur az ő adatait honnan vette, azt magamnak megmagyarázni nem tudom. A mi pedig a vasutaknak e tekintetben véle­ményét illeti, erre nézve bátor vagyok két adatra hivatkozni: az egyik az, hogy valamennyi vasut­igazgatója, névszerint: Fakk, Freund, Ronsberg, De Maitre, Wahl leghatározottabb megelégedésü­ket nyilvánították az itt kiképzett egyéneknek alkalmazása iránt. Mit bizouyít különösen ezen körülmény : azt, hogy az itt kiképzett egyének nemcsak a közönséges üzleti szakmára, illetőleg alantasabb fokú szolgálatra is képesek, sőt ellen­kezőleg a beállott szükség alkalmával, például a múlt évben, rögtön magasabb alkalmazásban is részesültek. E tekintetben nevekkel is szolgálhat­nék, de ezekkel nem akarom a t. házat untatni. Hogy pedig mennyire keresik a vaspályák­nál ezeket az egyéneket, bizonyítja az, hogy közelebbről a dálya-vinkovczei vasút megnyitása alkalmával az igazgatóság átirt a kereskedelmi akadémiához, azon kérésének adva kifejezést, hogy küldjön annyi egyént, a mennyit csak rendelke­zésökre bocsáthat, mert szükségök van rajok. Ezek azon hiteles forrásból merített adatok, melyek alapján bátor vagyok t. képviselőtársam állításait kétségbe vonni. A képviselő ur egyszersmind a költségekre is kiterjeszkedik s e tekintetben! számítása is, minthogy alapadatai tévesek, természetesen téves, mert az összes kiképzett növendékek száma, a régibb tanfolyamot is beszámítva, az 500-at meg­haladja, s a kezdettől fogva rajok fordított ösz­szes költség 15,000 frtot tesz, tehát egy egyén kiképzése nem 400, vagy nem tudom hány száz frtba keiült, hanem tényleg csupán 30—50 frtba. Hogy ez drága volna, s hogy igy nem felelne meg a czélnak a tanfolyam, a fölhozott adatok­ból igen könnyen megbírálható. Még csak egy megjegyzést vagyok bátor tenni, s ez az, hogy G-yörgy Endre t. képviselő­társam ezen egyéneknek úgynevezett üzleti gya­korlati kiképzését fölöslegesnek tartja. Hogy a gyakorlati kiképzés nem fölösleges, bizonyítja az, hogy nagyon keresik a növendékeket; bizo­nyítja az, hogy igen nagy számmal, sőt vala­mennyien alkalmazást nyernek és bizonyítja az, hogy sokkal hátrább vannak kiképzés tekinteté­ben azon egyének, a kik ezen cursuson keresztül nem mentek s a vasutaknál mégis alkalmazást nyertek, s a kik úgyszólván praxis nélkül szer­zik meg azon ismereteket lassanként és előkikép­zés hiányában, melyeket itt rendszeresen s igen kevés költséggel lehet megszerezni. Ezek az okok, melyek miatt én bátor vagyok a t. házat arra kérni: méltóztassék György Endre képviselő­társam határozati javaslatát el nem fogadni; el nem fogadni annyival inkább, mert a kért segély most már a minimumra van leszállítva, minthogy az előirányzott összegből csak 1500 frt forditta­tik ezen czélra. No már, ha 1500 frtot sajnálunk a végből, hogy ezen pályára megfelelő egyéneket képezzünk, akkor valóban roszul gazdálkodunk. Ajánlom a t. háznak az előirányzat elfoga­dását, s kérem a határozati javaslat mellőzését. Simonyi Ernő: T. ház! Nekem az ellen, hogy egyes tanintézetek segélyeztessenek, hogy azok a czélnak megfelelhessenek, egyáltalában nincsen kifogásom, hanem kifogásom van az ellen, hogy egy tanintézetre százezreket költünk, s azután ennek növendékeit háttérbe szorítva, egy más tanintézet növendékeit toljuk előtérbe. (Hegedüs képviselő ur tagadólag int.) Hát hiszen a képviselő ur azt mondotta, hogy a kereskedelmi akadémiából kikerült ifjak közül 200 és néhányan vannak vasutaknál alkalmazva, még pedig csupán a magyar államvasutaknál 80, s hogy a dálya­vinkovczei vasút igazgatója átirt a kereskedelmi akadémiához, hogy a mennyi növendéket csak küld, mindannyi alkalmazást kap. Mindezt elfo­gadom, de akkor minek tartjuk fönn a politech­nicumot ? Hegedüs Sándor (közbeszól): Az más czélra van ! Simonyi Ernő: mert ha a politechnicumra százezreket költünk, akkor aztán ne segélyezzünk magány versenyző intézetet, mely ezen politeehni­cum tanulóit paralysálja és kenyeröktől meg­fosztja. (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélső bal­oldalon.) Mert annyi bizonyos, hogy ha Magyar­országon egy vasút megnyittatik, a dolog termé­szete szerint a politechnicumhoz kellene fordulnia mérnökökért, nem pedig egy magán kereskedelmi akadémiához.

Next

/
Oldalképek
Tartalom