Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-82

-. 82. országos ülés márceins 10. 1879. nem tartom helyesnek, hogy igy rövid aton, elvetve a kormány tervét, mely esetleg huzamosabb időre osztaná be a kiadásokat, a költségvetési előirányzatnál többet szavazzunk meg. Én elfogadom a pénzügyi bizottság véleményét. Madarász József: Szavaim félremagyarázása miatt kénytelen vagyok szólani. Az előttem szólott i képviselő ur azt mondja, hogy nem osztja az előtte szólott képviselőnek véleményét, vagyis az én véleményemet, és azt mondja, hogy ne járjunk el ugy, mint a vasutaknál, midőn, ha ez egyik kapott vasutat, a másik is kért. Bocsánatot kérek, én nem azon alapból indultam ki, hanem azt mondtam, hogy a hol veszély van, ott mindenütt segíteni kell és itt a Dunánál épen olyan a veszély, mint a milyen a Tiszánál. (Helyeslés többjeiül.) Péchy Tamás közmunka- és közlekedési minister: T. ház ! Én részemről, a mint a költségvetésből is méltóztattak látni, mindenütt igyekeztem tekintettel lenni az ország pénzügyi viszonyaira. Ha azt akarnók, hogy vizeink viszonyait teljesen rendezzük, nem ily költségvetéssel kellene szemben államink, hanem egészen mással. (Ugy van! Helyeslés a jobboldalon.) Midőn én a közlekedésügyi tárczát átvettem, tájékozni kellett magamat az iránt, hogy mik azok, a mik a legelső és legszükségesebb teendők. Ezen tájékozottságot megnehezítette az, hogy huzamos ideig Magyarországon szárazság volt, a midőn még tudósoktól is azt hallottuk, hogy Magyarország Szaharává fog átváltozni a befásítás elmaradása következtében. Ily körülmények között Magyarország vizei semmi tanulmány tárgyává nem tétettek és igy, midőn én ministerré lettem, semmiféle adatokkal és előtauulmányozással nem birtam arra nézve, hogy mit kell tenni azon irányban, hogy a szomszédos vidék az áradásoktól mentve legyen. Akkor következett az 1876-ik év, mely egészen ellenkező irányban hozta meg a tapasztalást; mert senki sem képzelte, hogy Magyarországon oly vizbőség lehessen, mint a minő 1876-ban volt. Akkor kezdődött azután a vizi kérdések tanulmányozása ; és ez volt az oka, hogy eddig nagyobbmérvü költségekkel nem állottunk elő még ott sem, a hol talán a szükség azt parancsolta volna. Mert az én hitem szerint Szabely képviselő urnak azon véleménye, a melyet kimondani méltóztatott, hogy elpárolog a veszély után a közlekedési ministernek azon zelozitása, a melynek a pénteki ülésben kifejezést adott, tévedésen alapul. A t. képviselő ur azt hitte, hogy miután pár éven át alig történt valami, tehát elmúlik a veszély után minden ez iránybani gondoskodás. Azt hiszem, a közlekedésügyi ministernek kötelessége először is tanulmányokat tétetni, alapos tanulmányozások szerint terveket kidolgoztatni, a melyek szerint systematice procedálni kell és semmi viszonyok köztt nem kapkodni. Épen azért most is arra kertem volna a t. házat, hogy azon előterjesztés, melyet e tekintetben a Tiszára nézve tenni fogok, akkor legyen beadandó, a mikor már a mostani viszonyok eredményét is képes leszek a tervbe felvenni. Ennek kijelentése után részemről kijelentem, hogy a tárgyalás alatti javaslatra vonatkozólag nekem az ellen, hogy az a pénzügyi bizottsághoz utasittassék, kifogásom nem lehet. Igaz, tudom azt, hogy az idén a Danánál nagyon kedvező viszonyok voltak; a vízállás nyáron nagy volt, télen pedig nem igen nagy; veszélyek nem igen fordultak elő, kivévén egyes pontokon, mint épen azon a helyen is, melyre a t. képviselő ur indítványa vonatkozik, a hol áradás volt. De mindamellett elhanyagolni a most nem veszélyeztetett vidékeket sem szabad, épen azért, hogy a veszélyek azután ne következzenek be. Én ezelőtt pár évvel egy előterjesztést tettem a t. háznak. Ezen előterjesztésemben nem mondtam azt, hogy 30 ezer frttal azon vidéket biztosíthatom; sőt ellenkezőleg csakis az ország pénzügyi viszonyai által hagytam magamat oda korlátoztatok hogy 30 ezer frt vétessék fel, mert tökéletes orvoslás tekintetéből sokkal többre volna szükség. Én azt hiszem, hogy mint akkori előterjesztésemből is látszik, a javaslatban említett vidék a Dunán a legveszélyesebb helyek egyike, s már akkor ajánltam azt, hogy erre nagyobb összegek szükségesek. A t. ház méltóztassék tehát a Szeniczey képviselő ur által beterjesztett indítványt a pénzügyi bizottsághoz utasítani. Ez lenne a legczélszerííbb mód arra nézve, hogy a közlekedési igények egyrészről, a pénzügyi viszonyok másrészről kellőleg mérlegeltetnének. A t. képviselőház azután a szerint, a mint a kormány által beterjesztendő javaslat szólni fog, méltóztassék ezen ügyben határozni. Osztozom azon nézetben, a melyet Ugron Grábor képviselő ur kifejezett, hogy nem helyes, ha a képviselőház emeli a költségvetési tételeket talán pillanatnyi hatások alatt, a melyeket egy beszéd vagy más valami előidéz. Ez tökéletesen helyes, hanem azt hiszem mégis, hogy, a mikor oly nagy események merülnek fel, minő a jelenlegi is, melyek a képviselőház figyelmét valamely lényegesebb pontra vezetik, akkor a képviselőház egy aránylag nem nagy tételt a pénzügyi bizottsághoz visszautasíthat. A mi azt illeti, hogy a vizszabályozó társulatokra vonatkozó törvényjavaslatot szándékozom-e benyújtani, mely iránt Jankovich Miklós képviselőtársam kérdést intézett: erre nézve nyilváníthatom, hogy tanulmányoztam azon törvényeket, melyek jelenleg Magyarországon ezen tár-