Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.
Ülésnapok - 1878-82
82. országos ülés márczins 10.1879. 95 sulatokra nézve fennállanak és azon viszonyt, mely a kormány és a társulatok köztt van, és azon hibákra és hiányokra nézve, melyeket e részben tapasztaltam, kötelességemnek tartom törvényjavaslatot terjeszteni a ház elé. A mi azonban igen nehéz azért, mert nálunk sajátszerű állapot van; nálunk ugyanis van autonómia és kormány; mikor nincs veszély, akkor az autonómia mindig védi a maga önállóságát a mennyire csak lehet, s midőn veszély van, akkor mindent a kormánytól vár. (Ugy van ! Ugy van! a jobboldalon.) Volt eset, hogy előlegesen figyelmeztettem a társulatot egy csekély védvonal helyreállításárajelezve a veszélyt, melyet szakközegeim, mint biztosat, már közel időben bekövetkezendőnek tartottak: és az illető társulat a maga autonómiájára hivatkozva azt mondotta, hogy nem kell neki a minister utasítása, tudja ő a maga teendőjét. És fájdalom, nekem volt igazam; mert mindjárt az első árviz elseperte a töltést, úgy, hogy 100,000-nél több hold jutott viz alá. Ily sajátszerű viszonyok vannak, melyek mellőzése tekintetéből igenis szándékozom törvényjavaslatot terjeszteni a tiszt, ház elé. Most pedig kérem a t. házat, méltóztassék e javaslatot a pénzügyi bizottsághoz utasítani. (Helyeslés.) Elnök: Elfogadja-e a t. ház, hogy Szeniczey és Szabely képviselő urak indítványai a pénzügyi bizottsághoz utasíttassanak? (Elfogadjuk!) Az indítványok a pénzügyi bizottsághoz utasíttatnak oly módon, hogy a bizottság irántuk minél előbb jelentést tegyen a háznak. Antal Gyula jegyző (olvas) : A Temes folyó hajózhatóvá tételére 30,000 frt. Elnök: Megszavaztatik 30,000 frt. Antal Gyula jegyző (olvas) -. Az egyesült Kőrös folyónál az átmetszések kiásatására30,000frt. Zsilinszky Mihály: T. ház! Az egyesült hármas Kőrös átmetszésére előirányzott összegnél bátorságot veszek magamnak arra, hogy a tiszt, közlekedésügyi minister ur figyelmét néhány szóval azon vidék vízviszonyaira és bajaira fordítsam, melyen keresztül a Berettyóval egyesült hármas Kőrös folyó folyik. Igaz, hogy a jelen pillanatban az ország figyelme leginkább a Tiszavölgyére van irányozva, és a kormány gondjait is leginkább Szeged és vidékének mindnyájunk által fájlalt veszedelme veszi igénybe: mindazáltal azt hiszem, hogy ez is egy hatalmas okkal több arra nézve, hogy azon mellékfolyókra is figyelmet fordítsunk, melyek a Tiszával egy folyórendszert képeznek. Azt gondolom, hogy az évenkint megújuló nagy veszélyek elég hangosan figyelmeztetnek bennünket arra, hogy a szabályozás alkalmával elkövetett hibák és azokból származó bajok elhárításáról komolyan gondoskodjunk. (Ugy van!) Gr. Széchenyi István, midőn világos szemmel és biztos kézzel a Tisza-szabályozás nagy munkájához fogott, bizonyára nem úgy gondolta annak keresztülvitelét, hogy midőn egyfelől bizonyos vidék nagy terjedelmű földei a nagy vizártól megmentetnek: ugyanakkor a községek a legnagyobb veszedelemnek tétessenek ki. Terveinek későbbi valósítói sem gondolhattak arra, hogy átmetszések és mederigazítások által valóságos károkat okozzanak. A szomorú valóság azonban azt bizonyítja, hogy mióta a vizszabályozás ily módon vitetik keresztül, némely vidékek sokkal nagyobb veszedelemnek vannak kitéve, mint a szabályozás előtt. Sőt vannak vidékek, melyek azelőtt soha vízzel nem voltak fenyegetve, s most évről évre a legnagyobb veszedelemmel fenyegettetnek. Én nagy tisztelettel viseltetem az úgynevezett szakférfiak véleménye iránt; de csak addig , a mig az nem szorítkozik tisztán a theoriára, hanem ha az a természet és élet valóságában is annak bizonyítja magát. Mert St2 Síszakértelem, mely a vidék természeti viszonyainak mellőzése mellett két folyót egy mederbe vezet, a nélkül, hogy kiszámítaná, mily nagy ártér szükséges arra, és mily magas gát, hogy a viz szabadon lefolyjon; az oly szakértelem, mely — a mint nálunk a józan parasztész mondani szokta — egy meszelybe két itczét akar szorítani, egyáltalán véve nem bírhat nagy értékkel a közönség előtt. Ha meggondolom, t. ház, hogy péld. Békésmegye, melyen keresztül foly a hármas Kőrös és a Berettyó, évenkint mily óriási küzdelmet folytat önvédelemből; ha meggondolom, hogy az egyes társulatok eddig közel két milliót költöttek a védgátak emelésére: és ha ezzel szemben azt kell tapasztalnom, hogy ezen erőfeszítésnek tulajdonkép semmi kézzelfogható eredménye nincs, mivel évenkint nemcsak a szántóföldeket borítja el a viz, hanem a partokon levő virágzó városokat is valóságos ostromállapotba helyezi; ha mondom, ezt meggondolom: akkor azt kell kérdeznem, hol lesz a vége az áldozatoknak? és mi lesz eredménye azon óriási erőfeszítésnek, melyet reménytelenül folytatunk? Mert hiszen minden nagyobbszerü áldozat csak azon reményben hozatik, hogy jó eredménye lesz. A mi népünk, fájdalom, remény nélkül küzd. Mindenki látja, hogy azon óriási mennyiségű víztömeg, mely Biharból és Aradból, illetőleg Erdélyből lerohan, most gátak közé szorítva, kénytelen felduzzadni, s nem férvén meg a kijelölt mederben, kénytelen veszélyeztetni a községeket. Mindenki tapasztalhatja, hogy minél jobban építik a gátakat, annál inkább emelkedik a viz; és senki sem tudja megmondani, melyik a viznek azon legmagasabb foka, a melyen túl nem szükséges gátakat emelni. (Ugy van!)
