Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-65

gQ 65. országos ülés február 13. 1S79. vétel 182 millió irtot tett, 1879-re előirányoztatik rendes bevétel 219 millió forint, a rendes Levételeknél tehát az 1874dki eredményekhez képest 37 millió forint emelkedés van, s nem mint a t. pénzügyminister ur tegnap kiemelte, 30 millió frt. Ebben az összegben a tiszta adóemelés, alapul véve azon számokat, melyeket maga a t. pénzügyminister ur bocsátott rendelkezésünkre tegnapi beszédében, az ugyanő általa kimutatott 17 millió frt direct adóemelésekhez hozzáadva azon 2 millió forintot, mely a fogyasztási adóknál előáll, nem tekintve és különszámítva a restitutiók elszámolása folytán előálló többletet, hozzáadva a vámoknál előálló 2 mii], forintnyi felemelést, az adófelemelések összege 1874-hez képest a t. pénzügyministernek saját számítása szerint 71 millió forintot tesz. Ezen összegben azonban nem szerepel még azon fölemelés, mely a dohány- és sóárak felemelése folytán és a bor- és húsfogyasztási és az illetéki törvényeknek 1875-ben történt módosítása folytán előállott úgy, hogy teljes alapossággal lehet állítani, hogy a tiszta adófelemelések összege 24—25 millió forintra megy. Másrészről, mint tudjuk, némely kiadások nagy mértékben reducáltattak. Nem szólok a beikormányzati kiadásokról, de szólok a produetio és rendkívüli beruházási kiadások reductiójáról. 1874 ben productiv czélokra, beruházásokra kiadtunk 24 millió forintot, ma ily czélokra csak 6 millió van előirányozva. A dolog tehát úgy áll, hogy 1879-ben 1874-hez képest bevételeink kitüntetnek egy 37 millió forintnyi emelkedést, a productiv kiadások és beruházásokra pedig 18 millió írttal kevesebbet költünk. E két öszszeg már egymaga 55 millió frtot tesz, tehát majdnem ugyanannyit, mint a mennyit kitesz az egész deficzit, mely 1874-ben tényleg volt, t. i. 60 millió frt. (Felkiáltás balfelöl: Tessék erre cadentiát mondani!) És mégis szemben állunk azzal, t. ház, hogy ennek daczára 1879-re előirányoztatik az occupatió nélkül 24V

2 millió, az oceupatióva! együtt 35V

2 millió frtnyi deficzit Teljesen igaz az, a mit a pénzügyminister ur mond, hogy »Ország, mely ily erőmegfeszítéseket tett, hogy államháztartásában az egyensúlyt helyreállítsa, arra jogosan mondani nem lehet, hogy nem igyekezett államháztartását rendezni, mert csakugyan nagy erőfeszítéseket tett ezen eredmény előállítására és hitelének fenntartására.« Teljesen igaz, t. ház, nagy erőmegfeszítéseket tettünk, nagy lemondásokat gyakorolt a nemzet: de másrészről igaz az is, hogy a kormány a nemzetnek ezen erőmegfeszítését és lemondását nem használta fel helyesen, és nem vezette czélhoz. {ügy van! balfelöl.) Az államháztartás rendezését a nemzet a kormány általános politikájában elkövetett hibák miatt el nem érhette. Én nem akarok most arra kiterjeszkedni, hogy kik és mik voltak eunek okai. Osztozom abban, a mit tegnap Simonyi Lajos igen t. képviselőtársam kiemelt, hogy előttünk áll az eredmény, és azzal kell számolnunk. Csak általánosságban kívánom megérinteni azt, hogy a létező pénzügyi és közgazdasági bajoknak két nagy és kiapadhatatlan forrása van: az egyik az Ausztriával kötött szerencsétlen közgazdasági kiegyezés, a mely megbénítja az ország összes gazdasági fejlődését; a másik pedig a szerencsétlen boszniai kaland, a mely milliókat és milliókat emészt fel, mikor ide haza a legszükségesebbekre is alig van pénz. És nemcsak a boszniai kaland miatt hibáztatjuk mi a t. kormány politikáját, de hibáztatjuk azt is, mert politikája csak fiscalis volt, mert csak arra nézett, hogy vegyen a nemzettől, de arra nem, hogy adjon is a nemzetnek ; csak arra nézett, hogy fokozza a terheket, de arra nem, hogy képesebbé tegye a nemzetet a terhek viselésére. {Élénk helyeslés a baloldalon.) Mindig mondtuk e padokról, hogy egyoldalú financiális rendszabályokkal államháztartási bajainkon segíteni nem lehet; követeltünk a kormánytól öntudatos, helyes közgazdasági politikát, a mely karöltve a financziális rendszabályokkal, egyúttal legalább közgazdasági viszonyainkat rendezte volna, és képesebbé tette volna a nemzetet a fokozott teher elviselésére. E helyett ma azt látjuk, hogy összes közgazdasági viszonyaink a legnagyobb bizonytalanságnak és válságnak vannak kitéve. Senki, legyen az földbirtokos, vagy iparos, ma nem tudja magát tájékozni, hogy a válságból, a melyet érez. hol keresse a kibontakozást ; irány és eszme nélkül bolyong mindenki és a ki leginkább kapkod, a ki midőn szerződések megkötésével kínálták meg, csinált autonóm-tarifát; most akar szerződéseket kötni, mikor más államok visszautasítják — ez maga a kormány, (ügy van! balfelől.) Ha, a mint a ministerelnök ur által fennen hirdettetett, megtörtént volna a pénzügyi rendszabályokkal együtt egyszersmind közgazdasági viszonyaink javítása: akkor sokkal könnyebben szembe nézhetnénk egy 30—40 milliós deficittel; de ma összes közgazdasági életünkben csak kórtünetekre találunk, Látjuk a nemzet adóképessége csökkenésének határozott jelét minden téren; ma sokkal komolyabb és aggasztóbb ezen

; 30—40 millió deficit, mint volt más körülmények közt 60 millió deficit. A kormány eddigi politikájának eredménye tehát az, hogy felemelte az adókat 21—24 millióval, a productiv hasznos kiadásokat és beruházásokat majdnem beszüntette, e helyett azonban