Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-65

65. országos ülés február 18. 1879. 69 embereket egyedül az igazság, vagy legalább annak látszata által lehet csak vezetni. Minden ember azt hiszi, hogy neki van igaza s egy nagy része az emberiségnek azon profetiai meggyőződésben él, hogy ha az ő felfogása, az ő eszméi szerint vezettetnének a földi dolgok, az örök boldogság s az Örök igazság talizmánja már fel lenne találva. {Tetszés.) A világ kezdetétől fogva, minden állam története igazolja, hogy mikor gyászos emlékű zsarnokok valamely állam végromlását előidézték és mikor szomorú szerepű tribünök a néphitet tévútra vezették, annak szenvedélyeit felizgatták és jóhiszeműségét saját czéljaikra kizsákmányolták : azt is csak az igazság nevében tehették. Azért a népeknek gyakran helyesebb érzékük, jobb ösztönük van, mint azoknak, a kik kormányozzák, vagy a kik vezetik. A zsarnoksághoz csak oly szükségérzet látszatával vezethetik, minő a rend; az anarchiához meg oly jónak látszatával, minő a szabadság. Az én meggyőződésem, t. ház, az, hogy minden objectiv gondolkozású embernek még az ellenpárt tetteiben és szavaiban is el kell ismernie ama hazafiság erényét, mely őt magát áthatja. El kell ismernie nemcsak azoknál, kik leghangzatosabb eszmékkel gyönyörködtetnek s felelősség nélküli kellemes tapsokat aratnak, hanem azoknál is, kik legtöbb önmegtagadással s legönfeláldozóbb kitartással dolgoznak s kik személyes érdekeiket, népszerűségöket s olykor meggyőződésüket is egy jóhiszemüleg gondolt magasabb czélnak alárendelik. Az egyéniség, uraim, bárminő erős és hatalmas is legyen az, a politikai mozgalmak idejében magát a közérdekeknek alávetni köteles. Mindig és mindent kritizálni, a legjobb módja annak, hogy az ember tökéletesnek és hibátlannak tartsa magát, De nincs kiváltságolt hazafiság, nincs politikai csalhatatlanság. Mindig nagy előny azokkal vitatni meg az államügyeket, kik azokat vezetik, s kik ezen biztosítékokkal bírnak: az ügyek kellő ismerete, vitatkozás! tehetség s a jellem becsületessége. Anglia féltékenyen őrzi ezen dicsőséget. Pitt és Fox dicsőségének nevezi azt. En, uraim, parlamentünk vezető szellemei, alkotmányunk régibb és újabbi nagyságai iránt, mindenkor nagy tisztelettel, nagy csodálattal viseltettem, {tetszés.) Mert azt hiszem, hogy mindannyian, bárminő heterogén elveket valljanak is, a nagy nemzeti eszmék, a rend s a haladás pártjához tartoznak, azon nagy nemzeti párthoz, melynek minden egyes árnyalatát, csakis egy közös czél lelkesíti: a hazaszeretet, a szabadság s az általános jólét fejlesztése. Ezen háromság vetette meg alapját azon kegyeletteljes nemzeti bibliának, mely politikai hitvallásunk elévületlen örökös codexét képezi. Ezen prológ után, melylyel csupán kiindulási pontomat kívántam jelezni, engedje meg a t. ház, hogy in medias res, a nap nehéz vitájába bocsátkozzam. (Bálijuk!) A mi a múltnak történetét illeti, az mindenki előtt ismeretes; ismeretesek a ssemünk előtt vívott éles eszmeharezok, a pártok küzdelmes tusai s az ellenzék érvei is, melyekkel a kormány politikáját meg szokta támadni. Ezek reprodukálásától tehát tartózkodom. Kein akarok rekriminálni s ez által egy kellemetlen vitát provokálni. A klassikus módon reassumálás virtuozitása, melylyel némelyek annyira kitűnnek, nem mindenkinek adatott meg. (Halljuk!) Annyit azonban mégis —• rövid resrospektiv pillantást vetve a lefolyt decenniumra — —• constatálni kívánok, hogy a magyar államnak már kezdetben is nagy apparátussal történt berendezése, a mulasztások, tévedések, hibák és szerencsétlenségek egész sora, szóval, egy universalis kiengesztelhetlen fátum ezen országot, mely Nagy Lajos és Mátyás korában a csodával határos történeti nagyságot ért el, csaknem a bukás szélére vezető válságos helyzetbe juttatta. Ez most már a végzetnek egyik befejezett baljóslatú syllogismusa. A végzet időnként kirohanásokat tesz a nemzetek történetében s ettől mi sem lettünk megkímélve. Mindenkinek be kellett tehát látnia, hogy e helyzetből csak a pártok öszműködése mellett, titani erőfeszítéssel, Nagy Frigyes módjára lehet majd kibontakoznunk. Nagy Frigyes ugyanis önmagáról azt mondotta, hogy uralkodásának és hadviseléseinek első fele hibákból, mulasztásokból, de a másik fele helyreigazításokból és alkotásokból állott. És Nagy Frigyes alkotásai alapíták meg Poroszország jelenlegi nagyságát és hatalmát. (Igaz!) A közgazdasági romlás lustrumában Magyarországon azon hit, hogy az általános regenerálás s a pénzügyi miseria javulásának aerája, főleg az új kiegyezés megkötése, a keleti válság megoldása s a béke helyreállítása után fog inaugurálhatni; élénken foglalkoztatta a közérzületet. Vájjon e hit, e remény meg fog-e s minő mérvben valósulni, vagy nem fogja-e azt iutensiv csalódás kisérni? Vájjon más államférfiak szemben az események eruptióival képesek lettek volna-e kielégítő helyzetet teremteni, vagy a viszonyok lávaszerű folyása alatt nem rogytak volna-e össze? Vájjon általában megtaláltatott-e azon varázsformula, azon mystikus fonal, a mely bennünket a politikai válság és a pénzügyi bajok labyrinthjéből ki fog vezetni? (Halljuk!) Mindezek oly kérdések, oly problémák,