Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.
Ülésnapok - 1878-65
65. országos ülés február 18. 1879. 67 vesztetten visszavonulni s a bűnösségben való solidaritást önökkel megtagadni és ez által önök felett pálczát törni; miként tudhatnék a bizalomnak csak egyetlen szikráját is táplálni keblünkben mi, kik már akkor előre láttuk és megjósoltuk a politikai erkölcstelenségnek gyászos következményeit; mi, kik előre bekövetkezendőknek jeleztük mindazon csapásokat, a melyek reánk özönlenek s melyek vészterhes viharrá verődnek össze hazánk borús ege felett. Vajha a lecsapó villám csak azokat zúzná el, kik mind ezt előidézték, s megkímélné e nemzetet, a mely legfölebb türelme és jóhiszeműsége által lett bűnrészessé. Most a t. ház kegyes engedelmével még csak néhány rövid észrevételt teszek a tegnap elmondottakra nézve. A mi előadó urat illeti, az ő nem sokat mondó ajánló beszédét meggyengítette Simonyi Ernő t. barátom; a mit előadó ur vigasztalóul ígért, az nekem nem nyújtott vigaszt; mert az enyhítő körülményeket annyi ha-tól feltételezte, annyi esetlegességtől tette függővé, hogy azokra sem lehet semmit adni. Arra, hogy kormányunk a culturalis igényeknek is áldoz, legyen elég azon ellenvetést tennem, hogy ott, a hol 5000 iskolanélküli község van s a népnevelésre mégis az állam bevételeinek mintegy fél százalékát fordítják: ott culturalis igények kielégítéséről pirulás nélkül szólani nem lehet. Pénzügyminister ur maga is bevallja, hogy a jövedelemfokozat a fusionalis aerában 30.800,000 frtot tesz; ezen kimutatás itéli el leginkább a kormány gazdálkodását; mert azt tanúsítja, bog} 7 mi ok nélkül fokozzuk jövedelmeinket, azért deficitünk nem hogy apadna, hanem növekedik. Hisz ily jövedelemfokozat mellett ma már deficit nélküli költségvetéssel kellene szemben állanunk. Pénzügyminister ur maga is azt mondja, hogy a boszniai hadjárat nélkül ma már pénzügyeink rendezve lennének; de hát miért mentek be a nemzet és a törvényhozás nyilt ellenzése daczára, ezen kalandos vállalatba, mely nemcsak pénzügyeink rendezését zavarta meg, hanem oly bonyodalmakba s oly államszervezeti válságba sodort, hogy abból vajmi nehéz lesz a kibontakozás. Az a mit pénzügyminister ur a deficitek fedezését érdeklőleg kilátásba helyezett: a boszniai költségek minimumra szorítása, vasutak csoportosítása, bélyegtörvény, indirect adók szervezése, mind pium desiderium; marad tehát az általa javalt módokból kettő: az államjavak eladása és a hitel mérsékelt igénybevétele. No ehhez nem kell nagy finaneztudomány, mert az ősi birtokot eladni és adósságot csinálni: ahoz minden gavallér, sőt közönséges tékozló is ért. Reflectálnom kell még a közvetlenül előttem I felszólalt Máriássy Sándor képviselő ur beszédére. A képviselő ur oly kegyes, hogy nem vonja I kétségbe az ellenzék eljárásának jóhiszeműségét; de annak szenvedélyes, mint kifejező magát, beteges ingerültségből származó, ideges megtámadásai, politikai erkölcstelenség s pénzügyi bukás minduntalan való emlegetése: megrontja hitelünket, eltéríti tőlünk a külföld bizalmát, közgazdászatunk fejlődését megakasztja stb. Azután beszélt idegrenditésről; a boszniai occupatiot politikai eszélyesség parancsolta eljárásnak nevezte, a pestist és kísérleteket a kormány igazolására sorompóba léptette. Végre pedig minden államtudománya és mentő gondolata az i európai hitelben összpontosult, s azzal vigasztalta magát, hogy a külföld hitelképességünket nem az ellenzéki szónokok beszédei után itéli meg. T. ház! el kell ismernem, hogy a t. képviselő ur beszéde idegrenditő hatást idézett elő, a mennyiben a mosolygási szerveknek is vannak idegei; de megengedjen a t. képviselő ur, hogy oly magyar államférfint, a ki a boszniai foglalást dicsőíti; a ki az európai hitel kifogyhatíanságában keresi pénzügyeink rendezésének panaceáját, én részemről állapotaink megítélésére illetékesnek nem ta rtok. Az ellenzék elleni idegrázó támadása pedig a farkas és a bárány meséjét juttatja eszembe; mert bizonynyal nem mi zavarjuk meg hitelünknek eddig vígan csergedezett csermelyét, a kik takarékosságot, a kik az állam jövedelmeinek benntartásáí, kik hadseregünknek a hazában való felszerelését hirdetjük, kik az önálló bank és vámterületet követeltük, kik az adósságoknak adósságokra halmozását elleneztük: hanem azok, kik a hitel csermelyét oly bőven merítették, hogy már most fenekének iszapját is felkavarják. Ezért jön hozzánk lentebb állókhoz az egykor kristálytiszta csermely vize zavarosan, de azt önök zavarták fel, s nem is tisztul az meg, mig önök ott fenn a zavarosban halászhatnak. {Helyeslés a szélső halon.) Aztán fehér lepelbe burkolt kísérteteket idézett elő; már keresték szemeink Ördög Róbert ballet jelenetét, midőn koporsókból kiemelkedő fehér leples kisértetek Terpsiehore tetszetős alakjaivá varázsoltatnak át, görögtűz fényénél. Ha én a t. képviselő ur beszédjét megtestesítni tudnám s azt egy fehér lepelben választói elébe állíthatuám: az bizonynyal oly kisértet lenne, mely tol választói idegrendülten futamodnának, szét, kiáltva: „ments meg uram minket!" [Derültség balfelöl.) A t. képviselő ur felfogását oly bibliai ártatlanság jellemzi, és oly keresztényi erény, melyért a bibliában a mennyeknek országa igértetik. El is nyeri azt, mert megérdemli, hanem nem óhajtom, hogy saját gazdaságában alkal9*
