Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-65

66 65. országos ülés február 18. 1S7S). mintsem a nemzet érzelmeivel összhangzót terjeszszen elő. Ott van a trónbeszédben a többszörösen hangoztatott főrendiház reformja, a vallás s szabadság, a Deák Ferencz által véghagyományként hangoztatott kötelező polgári házasság, árva- és szegény-ügy, czélszeríí adórendszer megállapítása, s száz meg száz sürgős, elodázhatlan teendő, melyek mind a feledékenység homályába vesznek; de ezek helyett siet a kormány megalkotni a közösügyek érinthetlenségét biztosító büntető codexet és a rendőrtörvényt , melyek türhetlen helyzetünk békóit szorosabbá vonják s melyek leplezett absolutismusok fenntartását biztosítják. Sietett megalkotni a közös bank- és vámszerződést, melyek évi 60 millió jövedelemtől fosztják meg hazánkat. Siet megszavaztatni a nemzetellenes boszniai merénylet roppant költségeit, melyek pénzügyeink rendezését lehetlenítik, siet halomra csinálni az adósságokat , melyeket a kimerült nemzet visszafizetni kéjjtelen. Ily eljárás után kívánja e kormány, hogy az ország törvényhozása szemfényvesztő költségvetését elfogadja s az ország jövedelmeinek felhajtására és elköltésére a felhatalmazást megadja, Hisz ez, t. ház, oly eljárás lenne, mintha a magyar példabeszéd szerint a kecskére biznók a káposzta őrzését ; hisz ezen előttünk fekvő költségvetés oly megdöbbentő képét tárja fel a mi kétségbeejtő helyzetünknek, a mi reménytelen jövőnknek, hogy minden hazáját szerető képviselőnek vissza kell riadnia az igenlő szavazattól, mely őt is bűnrészesévé tenné a hasa elleni vétkes meréiivletsiek. Türelmesebb, engedelmesebb, elnézőbb és a kormány vétkeit szépitőbb vizsgáló testület még soha sem létezett, a mi jelenlegi pénzügyi bizottságunknál; a kormány odaadóbb védő ügyvédet annak előadójánál találni nem tudna; az képes lenne a nap világító hatását is megtagadni, csak hogy a kormány eljárásait igazolja: és még ezen bizottság is kénytelen bevallani, hogy költségvetésünk egy 30 milliós oly állandó deficittel bír, a melyet a mostani financziális eszközökkel leszállítani, melyet az ország jövedelmeiből fedezni nem lehet. De hát egy ily permanens deficittel fenn tud-e egy állam állani? Pedig a pénzügyi bizottságnak ezen bevallása nem tünteti fel helyzetünk tarthatatlanságát egész nagyságában, mert miután az adók emelése képtelenség, mi deficitjeinket csak kölcsönből fedezhetjük, e kölcsönök kamatjai azt évente fokozni fogják. E mellett kifeledte a bizottság a számításból azt, hogy a boszniai hadjáratnak drága kölcsönnel fedezett költségei évenként 4—-5 millió kamatteherrel, a boszniai administratió legalább egy ennyi ráfizetéssel fogják budgetünket terhelni. Elfeledte fölemlíteni, hogy e folytatni elhatározott rablóhadjárat uj hadi költségekkel és így uj adósságcsinálással fenyeget; mit — ha Isten e jelen kormánynyal veri meg továbbra is e nemzetet — el nem kerülhetünk. Ezek számbavételével jövőben a mi permanens deficitünk legalább 10 millióval fog évente szaporodni. T. ház ! Ily költségvetést előterjeszteni, ily költségvetést megszavíizásra aj ánlani, ily kormányt támogatni: csak azok képesek, a kik magok után az özönvizet hiszik eljövendőnek, kik e nemzet létele és jövője iránt minden érdeklődést kiirtottak keblükből. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Igazolásul azt hozzák fel, hogy a deficit a fusió előtt nagyobb volt; pedig ez csak szemkápráztató fogás, mert nem szabad számításon kivtíl hagynunk azt, hogy azóta az adókat és az ország jövedelmeit vagy 30 millióval emelték. Ministerelnök ur azt monda a múltkor, hogy a pénzügyi helyzetet nem ő rontotta meg, hanem már megrontva találta, s hogy az ujabb kölcsönök, korábban csinált adósságok következményei. Nem védem én a korábbi kormányok rósz gazdálkodását, kárhoztattam akkor is, s kárhoztatom most is ; de ha igazságosak akarunk lenni, be kell vallanunk, hogy a korábbi kormányok ha adósságokat csináltak, befektetéseket is tettek vasutakba, Dunaszabályozásba, építkezésekbe, a főváros szépítésére, és szellemi téren is a nép- és más iskolákba; de önök mit sem építenek, csak rombolnak; önök megvonják a nevelésügytől még azon szégyenletesen csekély segélyt is, mit amazok juttattak, önök befektetéseket csak Boszniába tesznek, melyek csak mérges gyümölcsöket fognak a mi és utódaink számára teremni. A fusió kormánya létjogosultságát pénzügyeink rendezésének elkerülhetienségében kereste; ezzel indokolták az akkori szédelgők elvfeladásukat. Mindannyian jól emlékszünk az akkori bámulatos Flankenbewegimg igazolására, mindnyájunknak élénk emlékezetében van az akkori pénzügyminister ur biztosítása, miszerint 4—5 év alatt államunk háztartása rendezve, a deficitek költségvetéseinkből eltüntetve lesznek. 0 ezt a meggyőződés oly meleg hangján adta elő, hogy jóhiszeműségét annak lehetősége^ iránt kétségbevonnunk nem lehet, nem szabad. És, t. ház, semmi ugy el nem itéli e kormányt mint az, hogy azon pénzügyminister, ki fiatal lelke egész lelkesedésével fogott pénzügyeink rendezéséhez, elvégre is kénytelen volt belátni, hogy az önök tékozlása, az önök kalandos külügyi politikája mellett a rendezés lehetetlen. 0 megtört lélekkel vonult vissza, hogy a történelem és a nemzet vádját elhárítsa magától. Ha ő, ki oly optimisticus nézettel birt, ki oly bizalomteljesen fogott a munkához, elvégre is kénytelen volt remény-