Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.
Ülésnapok - 1878-65
65. országos ülés február 18. 1879. öb 222 millió forintot felülmúló évi jövedelmének felét a társország által csinált, az ő érdekében szaporított államadósságok kamatjaiba fizesse oda; jövedelmének másik felét pedig egy oly hadsereg és hivatalnok-legio fizetésére és nyugdíjazására adja, mely hadsereg az alkotmányt és ország zászlóját nem ismeri; mely hadseregnek egyetlen káplárjával sem rendelkezik az ország, mely hadsereget a minket és a népszabadságot lelkéből gyűlölő soldateska ellenünk és érdekeink ellen bármikor felhasználhatja, mint a muszka titkos szövetségből kifejlődött bosnyák kaland bizonyítja. Es a miként az általunk fizetett haderő, ugy a hivatalnok-legio is idegen érdekeknek áll szolgalatjára, inert választott és kinevezett hivatalnokaink legnagyobb részben az osztrák absolutismusi áramlathoz szegődött ministerelnökünk és nem az ország szolgálatára vannak destinálva, azok a legszégyenletesebb önkény : a Tiszaabsolutismus támogatásában tüntetik ki magukat. A finánczhad pedig nem a mi kereskedelmünket, iparunkat vécl : , hanem az osztrák vámszerződés értelmében, a felett őrködik, nehogy Magyarország valamit osztrák közvetítés nélkül értékesítsen, és arra, hogy az osztrák nagy pipájából a jó magyar dohány ki ne fogyjon. (Derültség a szélső haloldalon.) És mit mondjak, t. ház! abnormis adórendszerünkről, a mely egyenesen a szabad zsákmányolás alapján nyugszik; a mely az adózók tervszerű tönkretételére iparkodik. Isem elég, t. ház, hogy e hon polgársága adóképességét tönkre tevő, magát a tőkét megtámadó túlságos nagy adókkal van terhelve: hanem az adófelhajtás oly modorban történik, a mi az adózók tönkretételét vonja maga után, a nélkül, hogy legalább abból az államra némi. haszon háramolna. Tudjuk azt, t. ház, hogy adóvégrehajtóink működése nem az adók felhajtására, hanem napdíjaik szaporítására irányul. Látjuk azt, hogy az adóexecutiók százezrivel foganatosíttatnak, bog) 7 ' a végrehajtással párosult kifosztás az adózó honpolgárok százezreit teszi földönfutókká, a nélkül, hogy az állam követelését megkapná; hogy néha csekély adóhátralékért a családok ezreinek árverezik el ingóságait, fekvőségeit, oly potom áron, hogy legtöbb esetben a végrehajtás költségei se kerülnek ki. Szomorúan tapasztaljuk, hogy a legpontosabb adófizetők sincsenek mentesítve az ily vexatorius megrohanástól, hogy az adókat kétszeresen háromszorosan csikarják fel, hogy oly illetékeket, késedelmi kamatokat róvnak ki, a mikkel nem tartozik, hogy mindezt az állam uzsorás kamatokkal tetézi, és hogy minden felfolyamodás ezéltalan, mert a kizsákmányolt honpolgárnak soha igaza nincsen, szemben az önbiráskodó pénzügyi közegekkel. KÉPVH. NAPLÓ. 1878—81. ni. KÖTET. Ez, t. ház, valódi ázsiai állapot; de 10 év óta az ország népe hiába panaszkodik, képviselői hiába interpellálnak; a kormány nem tudja, mert nem akarja ezen kifosztás! rendszert megváltoztatni; ugy látszik, nem érkezik reá az adósságcsinálástól; pedig épen adósságcsinálási mániája ösztönözhetné arra, hogy az adózók fizetésképessége fenntartassák. Az adózók szándékos tönkretételétől óvakodni kellene a kormánynak, még akkor is, ha a honpolgárokat nem jogokkal felruházott lényeknek, hanem az állam igavonóinak tekinti; hisz még a vad népek is kímélni szokták teherhordó állataikat, ha nem humanitásból, de a szükségesség szempontjából. Időhiány itt nem lehet mentség, mert a törvényhozás tétlenül vesztegeti hónapokon át idejét, a kezdeményezni rest kormány indoieatiája és csökönössége miatt. T. ház! Más országok törvényhozása a serény működésben áldásos törvények alkotásában, üdvös intézkedések megtételében: a mi törvényhozásunk a mitsemtevésben, sőt a mi ennél károsabb, a rósz művelésében tűnik ki. Ha visszatekintünk jelen országgyűlésünk négy havi működésére, a boszniai rablóhadjárat elnézésénél, az erre felhatalmazás nélkül elpazarolt 100 millió forint utólagos megszavazásánál s újabb 100 millió adósságcsinálásra adott felhatalmazásnál más eredményt felmutatni nem tud; ezt pedig senki a hazára nézve üdvös működésnek tartani nem fogja. Más országok törvényhozása működését pénzügyi- s más reformokkal; a mi törvényhozásunk adósságesinálással kezdette meg. Kegy hónapja, hogy a t. ház együtt van, ez idő alatt mesterileg oldotta meg a kormány azon problémát, hogy miként lehet a drága időt vétkesen pazaroltatni oly módon, hogy a munkásságnak látszata megóva legyen. A magyar törvényhozás munka-programmja a fusió létrejötte óta káros szerződések és egyezmények megkötésében, megkésve beterjesztett deficitekben annál gazdagabb költségvetések leőrlésében, és adósságoknak adósságokra halmozásában határozódik meg. Ezer teendője volna ez országgyűlésnek; fokozott tevékenységgel kellene három évtized mulasztásait helyrepótolni, belügyeink terén mindent reformálni, mindent újra kellene alkotni; az 1848-ban vérünkkel lerakott alapokon egész államéletünket demoeraticus irányban kellene fejlesztenünk; de a kormány, mely a közgazdasági és külügyi kérdésekben feladta hazánk érdekeit, s idegen parancsszónak hódolt: a belügyi kérdésekben sem^ csinál semmit, mert reoctionarus iránynak hódolván ez égető kérdéseket nem akarja egy szabadságért lelkesülő nép és a kor igényei szerint megoldani és így inkább semmit sem terjeszt elő', 9
