Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.
Ülésnapok - 1878-65
64 65. országos ülés február 18. 1879. díjintézetnek a 41. §. szerint nem köteles tagjai, s abba belépni nem szándékoznak, befizetett pénzeik adassanak vissza. Bemutatom továbbá Podluzsány község lakosainak Pulszky Ágost képviselő ur által beadott kérvényét Podluzsány községének Nógrád megyéhez való csatoltatása iránt. Bemutatom végre Thurmayer Sándor timári lakosnak Pulszky Ágost képviselő ur által beadott kérvényét nyugdíjrészleteinek visszaadása iránt. Mindezen kérvények ki fognak adatni a kérvényi bizottságnak. Antal Gyula jegyző: Móricz Pál! Móricz Pál: T. ház! Van szerencsém benyújtani több Szarvas városi lakosnak kérvényét a mezőtúr-szarvasi vasútvonal építése ellen. {Nagy zaj. Felkiáltások: Nem lehet!) Elnök : Kérvényeket a képviselő urak csak az elnökség utján adhatnak be. [Helyeslés.) Az elnökségnek egyéb előterjesztése nincs. Elekes György előadó: T. ház! Van szerencsém a kérvényi bizottság által letárgyalt kérvényeknek 10-ik sorjegyzékét benyújtani. Kérem a t. házat, méltóztassék azt kinyomatni, a t. ház tagjai közt szétosztatni és napirendre tűzését elrendelni. Elnök: A kérvények 10-ik sorjegyzéke ki fog nyomatni, a ház tagjai köztt szétosztatni, a kérvények pedig a ház irodájában megtekintés végett letétetni és tárgyalás végett szabályszerűen a szombati ülés napirendjére tűzetnek ki. Következik az 1879-ik államköltségvetés általános tárgyalásának folytatása. Molnár Aladár jegyző: Orbán Balázs! Orbán Balázs: T. ház! A költségvetés tárgyalása a törvényhozói működés egyik legfontosabbikát képezi minden alkotmányos országban; a nép megbízottjai és képviselői e működésükben két irányú kötelesség teljesítésére vannak hivatva; őrködni tartoznak mindenekelőtt az ország lakóinak erdekei felett. Őrködni tartoznak a felett, hogy az adózó honpolgárok túl ne terheltessenek, hogy csak feleslegüket adják az államszükségletek fedezésére; és másfelől őrködni tartoznak a felett, hogy az államgazdászat rendszeres menetében meg ne akadjon; hogy rendelkezésére álljanak mindazon eszközök, melyek hivatása teljesítésére szükségesek! De t. ház! e két irányú működés egy valóban alkotmányos országban összevágó szokott lenni, a mennyiben a czél csak egy lehet: a honpolgárok szabadságának, jólétének, szellemi és anyagi fejlődésének előmozdítása. Hisz e nélkül maga az állam is egy czél nélküli puszta fogalom lenne; mert nagyszámú népnek nemzeti tömörülése, maga az alkotmány, a törvényhozás és az ennek kifolyását alkotó kormány, sőt maga az uralkodó is: mind csak eszközök, a népszabadság és jólét eszközlésére; hisz ha ez igy nem lenne, akkor előny ösebb volna az egyes család-csoportoknak vadonban függetlenül való létezése; akkor a szétbarangoló nomád beduinok állapota lenne azon eszménykép, a melyet a népeknek maguk elibe kellene ttízniök. A fenntebbiékből önként következik, hogy a honpolgárok milliói — kik az erőösszítés nagy elvén csoportosultak egy nemzetté, — azért adják munkájuk gyümölcsének egy részecskéjét az államnak, vagyis azért fizetnek adót, hogy az által az állam képesítve legyen oly intézmények létesítésére, a melyek a népszabadság és boldogság talapzatát képezik. Valódi alkotmányos országban a honpolgárok által fizetett adó-kamatra kiadott oly tőke, a melyet az állam megsokszorosítva ad vissza a honpolgároknak. Valódi alkotmányos országban az adóból és az ország más jövedelmeiből befolyó roppant összegeket a kormány és törvényhozás oly gyümölcsöző anyagi és szellemi befektetésekre fordítják, a melyek megsokszorozva az investitió értékét, ezer meg ezer csatornán folynak vissza az adózók zsebeibe, jólétet és szellemi fejlődést idézve elő mindenhol. Nálunk, fájdalom, a nemzet- és áliamgazdászat ily öszhangzó, ily viszonylagos törekvését, hogy ugy mondjam, jótékony váltógazdaságát hiába keressük; nálunk az alkotmányosság alapjának sarkkövét is ki akarják feszegetni azok, kik eszközéül "szolgálnak a legszánandóbb kizsákmánylási törekvésnek, a mely ez országot gyarmatának és az azt lakó népet rabszolgáinak tekinti. Nálunk a behajthatlanságig felesigázott adókból és az ország más jövedelmeiből vajmi kevés, napjainkban épen semmise fordittatik gyümölcsöző befektetésekre; az a 222 millió, mit évenként Magyarország népétől fel csikarnak, legnagyobbrészt kivándorol ez országból, hogy az egy más ország, és más nép jólétére, és emelkedésére fordittassék ; (Igaz! ügy van! balfelöl) a magyar nemzet verejtékes munkájáért más díjt és viszonzást nem kapván a nyomornál, a megélhetés feltételeinek megvonásánál, s az utolsó falat kenyerét, s utolsó párnáját is el kótyavetyélő adóexecutiók iszonyainál. (Helyeslés a szélső balon.) T. ház! A költségvetéseinkben feltüntetett államgazdászatunk a kifosztási rendszernek egy oly új találmányát képezi, melyre közösügyeink pátenst kérhetnek; mert még soha a középkor legvadabb és legabsolutisticusabb századaiban sem tudták az úgynevezett anyaországok gyarmataikat akként kizsákmányolni és kifosztani, a mint azt Ausztria a dualismus nevén Magyarországgal teszi. Mert még arra nem mutatott fel példát a népek élete, hogy egy Magyarország
