Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.
Ülésnapok - 1878-64
54 64. országos ülés február 1". 1879. vásárolt. Két év előtt, mikor Angolországban voltam, magam tapasztaltam, hogy több angol gyáros Angliából Amerikába vándorolt, mert gyártmányait ott képes volt eladni, Angliából pedig nem volt képes kereskedését folytatni. Ott van Franezia ország, fizette az 5 milliárd hadi sarczot és azt hitték az emberek, talán maguk is, a kik rá rótták e sarczot, hogy ez alatt össze fog roskadni, semmivé válni és a jövő évre bemutatott budget máris mintegy 2 millió frank többletet tüntet fel, mert a szabad kereskedésről áttért részben a védvámrendszerre és mert természetesen egy republicánus kormánynak lehetetlen olyan luxus költségeket tenni, mint a milyenek egy monarchiában mindennaposak. Most mindenki kezdi átlátni, hogy a védvárapolitika az, a mely a pénzügyek rendezésére a legalkalmasabb és már Olaszország, Francziaország, Németország mindenütt követni kezdi a védvámrendszert. A mi minket illet, mi magyarok nem követtük azt, csak részben; nem követtük a mi érdekeink szerint, hanem azok ellen, (Igaz! Ugy van! a szélső balfelöl) hanem Ausztria-Magyarország együtt a külföld irányában igenis követi és követi azért, hogy minket kényszerítsem hogy mi Ausztriának a gyártmányait vegyük minden vám nélkül, és mi Ausztriától körülbelül 400 millió írt árú gyártmányt veszünk minden évben a nélkül, hogy egy krajezár vámot is fizetne; hanem azt, hogy ugyanazon czikkeket valamelyik külföldi piaezon olcsóbban vásárolhassuk, már az Ausztria által sürgetett protectió vámtarifa nem. engedi. És miért van ez igy? mert Tisza Kálmán, az ő kormánya és az őt támogató többség 10 évre elszavazták Magyarországnak minden önrendelkezési jogát a vámés kereskedelmi ügyekben, és adja isten, hogy ezen 10 év ne ölje meg Magyarországot mint államot. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) Ezeken kívül, uraim, ha megkérdjük, micsoda eredményeket hozott elő a Tisza-kormány 4 év alatt lehetetlen számításon kivül hagynunk azon nemzet- és állam-ellenes külügyi politikát, melyet a múlt években megkezdvén, még folyvást követ. Jó! tudta és tudja a kormány, hogy e politika nem egyes emberek, egyes osztályok vagy egy kisebb töredék által elleneztetik, hanem hogy ellenzi azt az egész nemzet s ellenzik maguk azon képviselők is, kik más tekinteteknél fogva rá szavaztak, és mégis belement ezen politikába; s a már úgyis zilált pénzügyeknek ez által megadta a kegyelemdöfést. Ezen külpolitika után én nem hiszem, hogy Magyarországban legyen annyi életerő, hogy azon 10 évet túlélje, a mikor érvényesíthetné azon törvényes jogát, hogy maga rendelkezzék saját szükségleteiről. E politikának Iá:tára mondott le Széll Kálmán a ministerségröl, mert kétségbeesett, hogy e politika mellett képes legyen Magyarország ügyeit rendezni. A beterjesztett költségvetésben nemcsak hogy megtakarításról nincs szó, hanem minden tárcza kivétel nélkül magasabbra van előirányozva, mint volt a műit évben. Azt mondják: kell. Kell, mert úgy akarják. Mi le tudunk vonni a vasúti kamatbiztosííásokból 600,000 frtot, de egy személy fizetéséből egy krajezárt sem. (Igaz! a, szélső balon.) Rám e költségvetés igen szomorú benyomást tesz. Eszembe juttatja, mikor fiatal koromban némelykor átmenvén Bécsbe, meglátogattam az ottani lipótvárosi színházat. Ott volt akkor egy híres comikus Nestroy. Az adott elő egy darabot: „Eineu Jux vili er sich machen". A darabban egy fiatal kereskedő-segéd egy vasárnap kimegy mulatni barátjával a zöldbe. Mint mindenki tudja, Bécs környékén igen sok ilyen mulatóhely van. Egyszer a mint ott van, meglátja őt főnökének neje: Jó, hogy önt itt találjuk, — úgymond, — most ön engem barátnémmal együtt meg fog tractálni. Kérdi a fiatal ember barátjától: mennyi pénze van? Az mondja, hogy 7 krja. Neki annyi sem volt. — „Tehát hozzon ön, — így szóit a pinczérhez, egy pár virstlit és egy meszely sört. Az asszony erre, a ki maga akart ugyan fizetni, de gyönyörködött a segéd confusiójában, azt mondja: „Mit nekem virstli és sör, rántott csirkét hozasson nekem". Erre a szegény fiatal ember odakiált: „Sie, noch einen Champagner und wällschen Salat" és szomszédjához fordulva azt monda: „hiszen most már úgy is mindegy, mert bizonyosan kidobnak". (Derültség a szélső' baloldalon.) Ilyen benyomást tesz rám azon gazdálkodás, melyet kormányunk követ. Azt gondolják, hisz most már mindegy, tehát: „Noch einen Champagner und wällschen Salat! (Derültség a szélső balon.) T. ház! Előttem egyáltalában nem meglepő, hogy a kormány ezen eredményre jutott. En bizonyossággal előív láttam ezt. Én és elvtársaim számtalanszor megjövendöltük ezt, mióta a 67-iki kiegyezés létesíttetett. Mi, uraim, megvagyunk győződve — és ebben a 12 évi tapasztalat tökéletesen igazolt bennünket, — hogy a 67-ben kötött kiegyezés alapján és az azon alapokon szervezett kormányzati rendszer mellett Magyarország anyagi felvirágoztatlu ; tása lehetetlen. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) Méltóztassanak elhinni, nincs üdv, nincs menekülés Magyarország számára, csak annak függetlenségében, annak Önállóságában. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) Önálló és független Magyarország képes lesz hitelét megmenteni, pénzügyeit rendezni, képes lesz; jövedelmeit úgy fokozni, hogy minden kiadásait fedezhesse. (Ugy van! a szélső bolond) De uraim, a 67-iki közösügyes rendszer alapján
