Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.
Ülésnapok - 1878-64
(U. országos ülés február 17. 1879. ŐS zott 20 millió forintnak reánk eső részét fölveszi a budgetbe, mert ez deficit. No, ha ez deficit, engedelmet kérek, az nem deficit, a mit önök a költségvetésben felszámítanak? Azt mondják, hogy ezenfelül még megszavazta tik a delegatió által, — persze önök azt előre tudják és a képviselőház által is el fog fogadtatni, — körülbelül 4—5 millió évenkénti kamat a 20 millió forinton felül. De hát miért nem vették fel ezt is a deficitbe? Ha önök azt találták, hogy az előző kormányok sok és drága adósságokat csináltak, azt nem mondhatják, hogy e részben legalább nem követték nyomdokukat, követnék bizony még tovább is, ha képesek volnának. Az tehát nem az önök érdeme, hogy több adósságot nem csinálhatnak, hanem érdeme azoknak, a kik többet adni nem akarnak. Szólt azután a minister ur a jövedelmek emeléséről. Igaz, önök emelték a jövedelmet az adók kíméletlen behajtása által; hogy a kivetett adókat be kell hajtani, azt én megengedem, de nem kíméletlenül, mert tekintetbe kell venni a körülményeket, mert az ember nem csupán azért él, hogy az állam költségeit fizesse akkor, midőn saját maga szükségletét alig képes fedezni. Hogy valaki éhezzen, hanem az adót azért fizesse, olyan nincs; és olyan statusférfiu még nem volt, ki oly kiméletlenül az egész országban iszonyúan viszhangzó jajkiáltások közt exequálja az adót. Ma is kaptam egy levelet, melybeu az illető azt irja, hogy „itt tűzzel-vassal exequálnak; kihúzzák még a beteg ember feje alól is a párnát stb." Hát ily állapotban, mikor az ország általános közgazdasági hanyatlásban, általános nyomorban van az általános pénzetíenség miatt, mikor ezen általános pénzetlenséget, ezen általános nyomort nagy részben, legnagyobb részben a rósz kormányzat idézte elő: akkor ily executiók által még növelni, szaporítani az általános nyomort, ez nem kormányzati szigor többé, hanem embertelenség. {Igaz! Úgy van! a szélső balfelöl. Nagy zaj jobb/elöl) Azután a minister ur azt mondja, hogy az iüdirect adók emelése által kell fokozni a jővedelmeket. Óhajtom, t. ház, hogy indirect adok útján fedeztessék a kiadások nagyobb része, mert ezen adónemet a honpolgárok könnyebben elviselik, már azon természetes körülménynél fogva is, mert annak viselésére nem köteleztetnek, mert azon kiadásokat csak akkor teszik, mikor maguk akarják, önszántokból, akkor, a mikor képesek arra, hogy ily kiadásokat tegyenek: de az adóexecutió soha sem jön azért, hogy valaki ezukrot fogyaszszon, szeszt vagy bort igyék s ez az előnye azon adónemnek az egyenes adó feleit. Tehát uraim, honnan ígérhetnek önök emelkedést a fogyasztási adókban ? Hiszen önök a múlt évi közgazdasági kiegyezésben föladtak e tekintet ben minden jogot! (Igaz! ügy van! a szélső balfelöl.) Hát miféle fogyasztási adókra számíthatnak, hiszen önöknek nem szabad a só árát sem felemelni, sem leszállítani, (Igaz! ügy van! a szélső balfelöl.) Önöknek úgy keli ezt megállapítani, a mint az osztrákok akarják, nem pedig úgy, mint Magyarország kívánja. Önöknek nem szabad a dohányra nézve másféle intézkedéseket tenni, csupán azokat, a melyeket Ausztriában is helybenhagynak és elfogadnak, mert önök eladták Magyarországnak e tekintetben! önrendelkezési jogát. (Igaz! Ügy van! a szélső balfelöl. Ellenmondások a jobbfelöl.) önöknek nem szabad semminemű czikk megadóztatását megváltoztatni az ország jövedelmeinek szempontjából, a mely akár Ausztriától, akár a külföldről jött be; hanem igenis a szegény honpolgárnak, a ki egy pár csirkét hoz be a szomszéd faluból, vámot kell fizetni akkor, a mikor a szomszédos osztrák gyárosok száz milliókra menő gyártmányokat hoznak az országba. (Élénk helyeslés a szélső baloldalo.i.) Uraim! az újabb időben minden állam, mely pénzügyileg súlyos helyzetbe jutott, először is a vámjövedelem által ig\-ekezeít magán segíteni. Vegyünk például két nagy államot, melynek pénzügyei az utolsó néhány év alatt rendkívüli változásokon mentek keresztül. Ott vannak például az északamerikai statusok. Ezek egy szerencsétlen háború következtében 6000 millió dollár államadósságot csináltak; de a háború megszűnt, ők neki fogtak gazdálkodni s néhány év alatt 2000 millió dollárt törlesztettek adósságukból s már ebben az évben megkezdték az érczpénzfizeíést, s megszüntették a kényszerforgalmú papírpénzt. És mikor ezt tették, valami csodát műveltek talán? Nem! Felemelték a behozatali vámot, és felemelték igen nevezetesen, úgy, hogy nem egy czikkuek 2, 3, 400% volt a vámja, mert tudták, hogy a luxus megkívánja ezen czikkek fogyasztását. Már most nézzünk egy másik nagy államot, a német birodalmat. Körülbelül 7 — 8 év előtt 5000 millió frankot kapott hadi sarcz fejében, oly hadi sarezot, melyről eddig ember nem is álmodott, oly mennyiségű pénzt, a mely a világ teremtése óta egyszerre egy helyen sehol nem volt. És alig néhány év múlt el és hol van a pénz ? Elvitte a magyarféle gazdálkodás; a most beterjesztett német birodalmi budget 75 millió márka deficitet mutat ki. De a német birodalom eddigelé a szabadkereskedés politikáját űzte és némely czikk kivételével követte is; ellenben Amerika azonnal behozta a protectió politikáját. És mi volt azonkívül, hogy Amerika pénzügyeit rendezte, ezen protectió politikának eredménye? Az volt, ho ry igen sok gyártmányt Angolországból többé ium
