Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-64

40 ti. er*gigo* IUé» feknár 17. 187t. keztében is, másfelől az évi deficitek és a rendkivüli külügyi actió következtében szükségessé vált költségek miatt, melyeket szintén kölcsönpénzzel kellé fedezni. A másik körülmény az, hogy a nemzetközi helyzet rendkívüli erőfeszítést követel tőlünk, a helyett, hogy lehetővé tenné a takarékosságot azon téren, hol legnagyobb kiadásaink vannak, a hadügyekben. De minden helyzetet a viszonyokból kell megítélni, és ha meggondoljuk azt, hogy Francziaország kivételével minden európai nagy állam deficittel küzd; hogy még azok is, melyek az egyensúlyt régen fenn tárták háztartásukban, mint Anglia, vagy a melyek csaknem helyreállíták azt, mint Olaszország és Oroszország, az utóbbi évek kedvezőtlen pénzügyi viszonyai és nagy actiói következtében, megronták egyensúlyokat; ha meggondoljuk, hogy akármely véleménynyel legyünk a külügyi actióról, bizonyára bármely más irányú actiónk került volna annyiba, sőt sokkal többe, mint a mennyi a boszniai költségekkel, tagadhatlanul, a legkedvezőtlenebb pillanatban hárult reánk; ha meggondoljuk, hogy e nehéz időkben egy nagy függő adósság eonversióját visszük keresztül, melynek határidejét nem mi tettük a pénzpiacz legkedvezőtlenebb helyzetére és ha hozzávesszük , hogy mindennek daczára évi mérlegünk, a közelebbről elért legkedvezőbb eredményhez képest nem romlott: akkor nem fogunk kétségbeesni a kibontakozás lehetősége felől, ha sikerülni fog e nehéz időket hazánk és a monarchia érdekeinek megóvása mellett, úgy átélni, illetőleg az azokból keletkezett nehézségeket úgy legyőzni, hogy azok elvonultával, ott folytathatjuk az államháztartás rendezését, hol azt azok bekövetkeztekor elhagyni voltunk kénytelenek. És nem csak a külső egyensúly szempontjából mondhatjuk ezt. Mert, szűken, szegényesen bár, de az állam folyton gondoskodik a szellemi és anyagi fejlődés tényezőiről is. Olyan Magyarország háztartása, mint a szegény, de mivelt emberé. Ez is kénytelen, a statistikusok kimutatása szerint, jövedelme két harmadát a fizikai életfentartásra fordítani, mint nálunk a hadügyi kiadásokra és a befektetésekre, valamint közjogi kiegyezésért elvállalt adósságokra forditandó jövedelmeink túlnyomó nagy része; de a fennmaradó résszel mégis képesek vagyunk, bár nagy erőfeszítéssel, fenntartani a modern állam és kulturális élet fejlődését; melynek csak némileg kedvezőbb viszonyok köztt, mutatkoznia kell az adóképesség emelkedésében is. Tagadhatatlan, hogy ezzel szemben nagy adósságterhünk és hadi kiadásaink nyomasztók. De jól esik konstatálnom, hogy legközelebbről is, az ellenzék legradikálisabb szónokaitól haliam államadósságunkat a nemzeti becsület védszárnyai alá helyezni, és fel kell említenem azt is, hogy még nem hallottam egy részről sem, kiemelve azt, hogy a hadi kiadásokat már most, azonnal leszállítni lehetne; bár az első kedvező percznek e czélra való megragadását maga a pénzügyi bizottság is szükségesnek tartja, a mint ennek jelentésében kifejezést is adott — Azonban e most változhatlan nagy kiadások mellett ne feledkezzünk meg arról, hogy a vasut-kamatgaranczia szintén nagy terhe, vagy a vasutakért csinált adósság már hozza gyümölcseit. Es pedig ennek mérlegezésénél nemcsak a garantia apadását és az állami vasutak jövedelmének emelkedését kell venni, hanem a nemzetközi verseny hasznait, vagy a szállítási költségek tetemes apadását is. Hisz a vasutak utján szállítási költségekben elért megtakarítást 40—60 millióra lehet tenni. Ez intézményeinkben, valamint intézeteinkben minden téren szoporoduak a szakképzés és munkaképesség megszerzésének tényezői; most, bár elkésve és kis mértékben, az iparos-szakoktatást is felkarolta költségvetésünk; vajha nagyobb mértékben, vagy legalább a községek és társadalom által jobban támogatva tehetnők ezt. Mert az a munkaképesség, melyet tanintézeteinkben technikai, gazdasági és ipari téren nyújtunk a társadalomnak, a nemzeti tőke emelésének biztosabb tényezői, mint magok az anyagi javak. Tisztelt képviselőház! Az a körülmény, hogy e perczben nem vagyunk képesek államháztartásunkat rendezni, azon nehézségek következtében, melyeket e feladat elé gördít a nemzetközi helyzet, a közvetlenül előttünk álló nagy hiteloperatió, a nemzet kedvezőtlen pénzügyi helyzete és a csaknem három évig kiegyezéssé] elfoglalt, utóbb válságokon átment kormán}' közvetlen feladatai; mind ez a körülmény, ismétlem, nem ment fel, sem a gond alól, mely államháztartásunk hiányaival jár, sem azon kötelesség- alól, hogy annak eloszlatására gondoljunk és gondoskodjunk. A pénzügyi bizottság mélyen érzi e gondot és e kötelességet; de midőn egyfelől előtte a kormány is határozottan nyilatkozék a tekintetben, hogy deficitünk apasztását, államháztartásunk e betegségének orvoslását halaszthatónak nem tartja; e czélból a gyakorlati rendszabályokat már a folyó évben megállapítandóknak, illetőleg érvényesítendőknek tartja; úgy másfelől, a kormányt e kötelesség alól felmenteni, vagy a közvetlenül életbeléptethető gyakorlati rendszabályok helyett általános elveket proklamálni a bizottság sem tartá czélszerünek; mert időnk a hallgatásra nincs ugyan, de a rendszabályokra szükséges fizikai időt meg nem rövidíts, a kormány kötelességét nem pótolja, a bizottság előleges tanácskozása. A kormány a rendszabályokat, záros határidő mellett helyezé