Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-64

M. orizágos Ülés február 17.18W. 39 redukálva, azt csak a részleteknél lesz képes a tisztelt ház megítélni. Épen igy vagyunk, ha az összes eredményeket vesszük vizsgálat alá. Ha azt mondom, hogy a bizottság 1879-re kiadásainkat 246.728,000 forintban állapítá meg, tehát az 1877-iki tényleges kiadásoknál kerekszámban beszélve, 1.400,000 forinttal, az 1878-iki pénztári eredményeknél, csaknem 5 millióval többet irányzott elő, akkor még nem indokolhattam, hogy az államadósságok ezímén történő, nagy emelkedés mellett, sok apróbb változás van a költségvetésben, melyek együtt véve adják ezt az eredményt. De kiadásaink eme változásai, mint a részleteknél kitűnnek, jelentéktelenek és költségvetésünk csaknem egészen felölté egy normal-budget jellemét. Ugy, hogy abból törölni vajmi keveset lehet; ha egyfelől a létező törvények követelményeinek és következményeinek eleget tenni akarunk és másfelől a kulturális feladatok közül legalább azokat teljesítjük, melyek intézményeink természetszerű fejlődésével járnak. Nem azt teszi ez. hogy költségvetésünk kiadási része egészen normális állapotban van. Á határőrvidéki átalány még nincs oly alakban itt kifejezve, mint az alkotmányos budget-jog követeli; de a melyet opportunitási okokból bizonyára most sem lehet megváltoztatni; a pénzügyi administratió és az igazságügyi szervezet nem nyerte meg végleges kifejezését, habár a befejezéshez közeledik; culturalis intézményeink nem csak fejlődnek, de egyszersmind nagyobb mérvű reformok elé néznek; épen így börtönrendszerünk és a politikai administratió sok ága. E reformok a költségvetésen is nagy változásokat fognak előidézni, és bizonyára nem kecsegtethetjük magunkat azzal, hogy általuk megtakarításokat fogunk elérni. De a status quo alapján budgetunk normális és még e reformok nélkül sem volt a pénzügyi bizottság abban a helyzetben, hogy abban nagyobb mérvű törléseket tegyen, mert az államháztartás külső egyensúlyának nem akarta áldozatul dobni az államélet fejlődését; sőt a mi nagy törlésekből szintén bekövetkezhetett volna, annak működését. Nem törölt tehát többet a bizottság ; mert az egyensúly nagy fontosságú és hitelünk, sőt politikai erősbülésünk által parancsolt érdekének sem akarta feláldozni az állami létet és létfeltételeket. A bevételeket a bizottság kerekszámban 222 millióban állapítá meg; tehát az 1877-iki eredménynél 4 millióval többen, sőt az 1878-iki pénztári kimutatásokat, több mint 6 millióval haladja meg ez előirányzat. Természetes, hogy ez első pillanatra kihívja a bírálatot. Az 1877-iki eredménynyel szemben a négy milliónyi emelést, a fogyasztási adók ezímén már 1878-ban elért 2Vi millió bevételi emelkedéssel és az államjószágok dohányjövedék bevételeinek fokozatos emelkedésével könnyen lehet igazolni; de midőn már 1878-ban részben e tényezők működése daczára, 6 millióval van kevesebb bevétel, mint a mennyi 1879-re előirányoztatik; akkor indokolás czéljából több részletbe kell bocsátkozni és felsorolni, hogy az 1878-iki eredményekhez mérten a fogyasztási adók további 10 milliónyi emelkedése várható, az eddigi arányok és az új törvények egész évi hatása alapján; hogy az egyenes adókban 1878-ban tapasztalt 2 milliónyi visszaesés forgalmi akadályoknak tulajdonítandó és az idén már tényleg csaknem egészen kitisztázva lőn, tehát ennek befolyása várható, hogy dohányjövedék, államjószágok, ménesgazdaságok és bányászat készletei és tényleges eredményei alapján együtt mintegy másfél millió jövedelmi emelkedésre lehet számítani, hogy az államvasutak és gépgyárnak az 1878-iki pénztári kimutatásban felmutatott tiszta jövedelmét, a későbbi elszámolások és tényleges eredmények alapján 1879-re egy és egy harmad millióval lehete többre előirányozni, illetőleg magát az előirányzatot 240 ezer forinttal nevelni. Végül: a sójövedék, államnyomda és más apróbb jövedelmi források emelkedése, a bér- és adóhátralékok is számításba vehetők. Mindez, tisztelt képviselőház! csak úgy nagyjában felsorolva, kellő tájékozást és alapot a bírálatra nem nyújt; és ezért további részletektől eltekintek, ezeket is csak azért hoztam fel, hogy az előirányzatnak a végeredményektől eltérő és első pillanatra feltűnő külön eseteinek némi magyarázatával szolgáljak és egyszersmind rámutassak azon alapokra, melyeken a bevételi előirányzat fokozását a bizottság rcalizálhatóaak tartá. A többi a részletek dolga lesz. De ha a végeredményeket összeállítjuk és kitűnik, hogy az adóemelések daczára 247

2 milliónyi hiánynyal kell küzdenünk, bizonyára komolynak fog feltűnni helyzetünk. És ezt a bizottság nem titkolja; kötelességének tartá anynyival is inkább kiemelni, mert bevételeink természetes fejlődésében örvendetes haladást lát ugyan az állami gazdaságok, üzemek terén; a fogyasztási adók emelkedésében is látja az új törvények kedvező pénzügyi hatását: de nem titkolhatja el azt, hogy egyenes adóink, úgy általában direkt jövedelmeink nagyobb fokozatát most nem remélhetjük és hogy kiadásaink hasonló változtathatlansága következtében, most legalább nem állanak rendelkezésünkre eszközök, melyek segedelmével az előirányzatban kimutatott hiányt elenyésztetni, vagy csak nagy mértékben redukálni is, hatalmunkban állana. Éhez járul még két aggasztó körülmény. Egyik az, hogy államadóssági terhünk nő; egyfelől a nagy függő adósság conversiója követ-