Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-78

78. országos ülés márczius 5.1879. 387 relmek egész halmaza gyűl fel? Csoda-e, ha sérelmek és felebbezések egész özöne árasztja el a pénziigyministeriumot, a mi mellett bizony­ságot tesz ezen ministerium ügyszámának rop­pant sokasága. A pénzügy mi uistermm hivatalno­kainak nagy része kénytelen ezen rendes admi­nistrativ felebbezési ügyek elintézésével foglal­kozni és idejök legnagyobb részét kénytelenek ezzel eltölteni. A rendszer ezen egyoldalúságánál fogva, t. ház, a fél magában a pénzügy mlnisteriuini dictumban sem találhat megnyugvást egyszerűen azért, mert a pénzügyi közeg és az adófizető közti vitás ügyben utolsó sorban mindig a pénzügyministerium egyszersmind fél is, biró is egy személyben. Itt mielőbb szükséges az orvos­lás. Ezeket a bajokat legsúlyosabban érzi a nép. Vélt sérelmet is valódi sérelemnek lát, mert nem hisz ügye elintézésének részrehajlat]anságában. Erdekeit feleknek tekinti az eljáró birókat, a miben egyébiránt legtöbb esetben igaza is vau. E bajon segíteni kell s nézetem szerint lehet is. Megnyugvást kell adni az adófizetőnek, hogy részi ehajlatlan, pártatlan fórum döntsön az ő ügyében. Ezt el lehet érni a pénzügyi bírásko­dás rendszerének helyesebb szervezésével. Ha teremtünk egy oly forumot, a mely fel van mentve azon hivatalos kényszer és hivatalos ösztön alól, hogy minden áron csak a kincstár bevételeit szaporítsa, mert fel van ruházva a függetlenség és elmellőzhetlenség minden kellé­keivel. Egy ily bíróság mellett legalább azon előzetes vélelem harezol, hogy az törvény és jog szerint fog eljárni, hogy nem fog lesni és keresni elismerést és kegyei, és. Ítéletét nem fogja be­folyásoltatni az által, hogy vájjon azon praece­dens, meljet a hozandó ha ározat által alkot, valamely adónemnek, jövedelmi ágnak bevételét szaporítja-e vagy kevesbíti ? Es én meg vagyok győződve, bogy ily fórum felállításának esetében maguk az alsóbbrangú pénzügyi közegek is sok tekintetben kevésbé részrehajlóan fognának el­járni, ha tudják, hogy van felettök egy hatóság, egy közeg, a mely nem tisztán fiscális érdekek­ből, hanem törvény és igazság szerint itél. Leg­alább a tapasztalás más országokban, a hol a pénzügyi bíráskodás helyesen szervezhetett, ezt bizonyítja. Egyébiránt, t. ház, mindezeknek fontosságát elismerte maga a pénzügyi bizottság, a mely úgy általános jelentésében, valamint a péazügy­miuisterí költségvetéshez mellékelt jelentésében ezt a kérdést megpendíti és arra kiterjeszkedik. A pénzügyi bizottság általános jelentésében hatá­rozati javaslatot terjeszt a ház elé, a mely sze­rint a kormány utasíttatnék, bog} 7 a közigazga­tási, illetőleg pénzügyi bíráskodás reformjának kérdését tanulmányozza, és hogy arra vonatko­zólag a ház elé javaslatokat terjeszszen. A t. •iáz a pénzilgAd bizottság ezen határozati javas­latát már a legközelebbi múlt napokban el is fogadta. Azzal kapcsolatosan akarom, t. ház, ez­úttal kijelenteni azt, hogy én a magam részéről a pénzügyi bizottság azon határozati javaslatát, illetőleg a ház által ez irányban hozott határo­zatot, egészen komolyan veszem, és nem óhajta­nám, hogy azon határozat a többi határozatok sorsára jusson, a minő elég vau és elég található a képviselőház naplóiban, a mely határozatok legtöbbnyire csak irott malasztok maradnak. És én nem tartanám helyesnek, ha a t. kormány ama határozatot úgy értelmezné, hogy a pénz­ügyi bíráskodás kérdése szoros kapcsolatban áll az összes közigazgatási bíráskodás kérdésének megoldásával, és hogy addig, míg a közigazga­tási bíráskodás kérdése a maga egészében és nagyságában meg nem oldatik, addig magának a pénzügyi bíráskodásnak kérdése is megoldatlan maradjon. A pénzügyi bíráskodás szükséges­sége nem ma merül fel először itt e házban. (Halljuk!) Midőn az erdőkezelési törvényjavaslat tár­gyaltatott, a bizottság tagjai már akkor abból indultak ki, hogy szükséges lesz igenis felvenni a törvénybe mindazt, a mi a kincstár érdekeinek biztosítására szolgál; de másrészről szükséges lesz gondoskodni az adófizetők érdekeinek bizto­sításáról is. szemben az eljáró pénzügyi közeg esetleges önkényével és mulasztásával. S hivat­kozhatom, arra t. ház, hogy a midőn az adókezelési visszaélések tárgyában a múlt országgyűlés vé­gén Simonyi Lajos képviselő ur interpellatiót intézett a volt pénzügyministerhez, a pénziigyminister maga elismerte akkor az adókezelés reformjának szükségét és e tárgyban megígérte, hogy a ház elé mielőbb javaslatot fog terjeszteni. Fájdalom, a volt pénzügyministernek lemondása folytán e kérdés immár csak a tanulmányozás stádiumá­ban vau. En, t. ház, nagy hibának tartanám azt, ha a pénzügyi bíráskodás megoldásának kérdése el­válhaiiannak tekintetnék az összes közigazgatási bíráskodás kérdésétől, s úgy tekintetnék, hogy azzal csak együttesen oldható meg, mert ez nem vezetne máshoz : mint a pénzügyi bíráskodás sür­gető kérdése megoldásának elodázásához. Pedig nézetem szerint e kérdésnek megoldása lehetsé­ges a nélkül is, hogy szükséges lenne megbir­kózni az összes közigazgatási bíráskodás nagy kérdésével, sőt nem is helyes, bog}' addig vár­junk. (Helyeslés balfelö.) Nézetem szerint, ha meg­kezdjük itt a reformot, ha helyesen léptetjük életbe a pénzügyi bíráskodást, sokkal könnyeb­ben lesz azután ebbe beilleszthető a közigazga­tási bíráskodásnak többi ága is, a melyeknél e baj uen) annyira érinthető. Hasonlítsa össze bárki 49*

Next

/
Oldalképek
Tartalom