Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-78

378 ÍS. oratágot ll«t máreüiiit i. ítít. e példa igazolásul: Rhóniezon épül egy bessemerkohó, ehhez a nyers vasat Tiszolczról fogják szállítani, Tiszolczra a vaskő hozatik Telekesről, a honnan Szent-Péterre tengelyen hozzák, innen vasúton megy Tiszolczra, itt felolvasztva 5 mértföldre viszik tengelyen Ehóniczra, a hol ismét felolv\szíatik s készül belőle az aczél; ehhez a kőszén Karczinbőí hozatik Beszterezebányára vasúton, innen 6 mértföldre tengelyen Rhóniezra, az aczél pedig visszahozatik tengelyen 1 mértföldre Bresovára sín gyártás végett, ez pedig 5 mértföldre vitetik tengelyen Beszferezére a vasútig. A helyett tehát, hogy Tiszolczon állíttatnék fel a bessemer, a hová vasúton jő a telekesi érez s a hol egyenesen a magas kemeuczéből kőszén nélkül s a második olvasztásnál veszteni szokott 10% kiló fémveszteség nélkül lehetne az aczélt készíteni: a kőszenet és erezet sokkal messzebbre vinzik, a fuvarbérrel s kettős olvasztással az előállítási költséget annyira növelik, hogy a gyártmány jövedelmezősége lehetetlen lesz. Mindezt a kellő szakértelem hiányának kell felróni, mert a tudomány azt tanítja, hogy a besseaier-gyárak mindig az olvasztók mellett állíttassanak fel, így van ez Albrecht főherezeg világhírű tescheni gyárában is. A felhozott statistikai adatokból az tűnik ki, hogy a világnak 14.^24,619 tonnára menő évi vastermeléséből a keleti tartományokra mi sem esik, maga a kelet hazája, Ázsia csak 60,000 tonna vasat termel. Oroszország pedig mindössze valamennyi tartományaival csak 426,896 tonnával járul a termeléshez. Ekként a nyugat nevezhető a vastermelés hazájának, még pedig a nyugat végső pontja: Angolország. Ebből az következik, hogy mert a vasszegény kelet a vasgazdag nyugattól igen távol fekszik s igy a szükséglet fedezésére megkívántató terméknek, mig a fogyasztók kezeibe kerül, óriási nagy utat kell megfutnia, mely szállítás sok költségbe kerül: ebből ismét az következik, hogy a keleten az versenyezhetik legjobban a vas királyával, Angolországgal, a ki a kelethez legközelebb fekszik s a kinek a szállításokhoz szükséges vas- és vizi-útjai megvannak. Minthogy pedig, mint vastermelő ország, a kelethez a magyar állam fekszik legközelebb, természetszerűleg az foglalhat ottan legkönnyebben tért. Ebből kifolyólag az aczélsín-gyártás mellett előállított kereskedelmi vasárúk már természetszerűleg a kelet piaczai felé gravitálnak s ezen természetszerű piaezot elkerülhetetlenül szükséges, hogy czélszerü állami intézkedések foganatba vétele által mielőbb elfoglaljuk. Bosznia megszállása által tagadhat! anul Ausztria-Magyarország a keleti kereskedéshez egy hatalmas külerőt nyert, a hol iparczikkeinek a kelet felé való alkalmas elhelyezése iránt intézkedhetik; de mindenekfelett fontos kereskedelmi foglalásnak tartom ezt a vasipana nézve; ezt czélszerü vizi s szárazföldi uti-hálózat mellett a magyar kereskedelmi vasipar raktárává szerelhetjük fel, a honnan Törökországnak európai államait s az Aegei - tengeren ázsiai és afrikai Törökországot gyártmányainknak meghódíthatjuk. E tekiutetbeu egyedüli veszélyes versenytársunk lehetne Oroszország, de ez, eltekintve attól, hogy alig termel annyit, a mi saját szükségleteit fedezhetné s igy kivitele nincs — félelmes vetélytársnak alig mondható azért sem, mert az oroszországi gyárak legtöbbnyire az Uraihegységben az ázsiai részben fekszenek, a honnan sem alkalmas vízi, sem pedig vasúti közlekedés nem vezet s igy terményeivel vagy igen nehezen, vagy csak nagy költséggel, vagy épen nem jelenhetnék meg az általunk olcsón s könnyen megközelíthető piaezokon. A bányászat hanyatlásának egyik főokát képezi továbbá a pénzügyi ministeriumnak 1871. évi 1433. és 619á. szám alatt kelt intézkedése, mely szerint a bányászat faszükségleteinek fedezésére szolgált, addig a bányakerületi igazgatóságok alatt álló bánya kincstári erdők a bányászat kezelése alól elvonatván, a jószágigazgatóságok kezelése alá helyeztettek s a bányaipar a faüzleti anyagot 10% illetve 15% leengedése mellett, a folyó áron megvenni utaltatott, s mely szerint a fémbányászat számára a bányavárosokban fentartott úgynevezett „reservált" erdők kezelése is a fémbányászat részéről századokon át élvezett szolgalmi jognak elvonása által, a bánya-iparhoz elkerülhetetlenül szükséges fa űz-anyag értéke annyira megdrágult, hogy a termények jövedelmeztetősége majdnem lehetetlenné tétetett, s ezen körülménynek tulajdonítható a többi között, hogy a zárszámadások szerint 1871. évtől, ezen intézkedés életbeléptétől a bányászat folytonos deficittel küzd. Ezen intézkedés ellen a kiadás idejében a bányászat minden vidékéről felszólamlások tétettek; sőt ez irányban a ház kebelében is 1873, évben megindult egy élénk mozgalom, melynek az lett kifolyása, hogy 1873. év márczius 10-én pártkülönbség nélkül 34 legelőkelőbb képviselő a pénzügyministerhez egy remekül szerkesztett emlékiratot terjesztett be, melyben azon rendelet törvénytelensége, s a nemzetgazdászatra való ve szélyes volta kimutattatik, a többi között ezeket is mondják: „Azon vidékeknek , melyekben nagyban