Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-76

•"•• 76. országos ülés laárezios 3. 1879. 341 használva, generositással fog fellépni és felajánlja közbenjárását a fejedelemnél, hogy a tegnapelőtt megszavazott 4 millió 600,000 frtból a honvédek részére segélyt adjon. Ezt azonban nem tette. En nem irigylem senkinek sem a szerencséjét, hanem annyit mondhatok, hogy a t. mmisterelnök úrtól vártam volna, már csak azért is, mert őtet a sors és a gondviselés elárasztotta szép birtokkal és nagy vagyonnal, hogy ez őt arra fogja buzdítani, hogy a kormány élén állva, ha nem is a magáéból, de abból, a mit az állam kezére bizott, juttat a szűkölködők részére. Ily körülmények köztt feltűnő előttem, hogy a ministerelnök ur Nóvák képviselőtársam kérését egyszerűen visszautasítja. De még inkább feltűnő ez, hogy a ministerelnök ur nem veszi észre, hogy mennyire szálkát szúr az egyes adózók szemében, midőn takarékosságot hirdetnek; a ministerelnök ur amellett, hogy mint ministerelnök 20,000 frt fizetést huz, ehhez járul 12,000 frt tisztipótlék, a mi összesen 32,000 frt, e mellett ott van a belügyministeri táreza, ebben fel van számítva 12,000 frt évi fizetés, 2000 frt lakbér és azonfelül még természetben lakással is bir. Szomorú dolog, mint mondám, hogy a ki anyagilag a gondviseléstől annyira meg van áldva, azonkívül az állampénztárból 246,000 frtot húz, mikor kegyadományra felSiivatik, azt egyszerűen, csaknem lelkiismeretlenül visszautasítja. Ez bizonyára zokon eshetik az 1848—49-iki honvédeknek és azok nevében kijelentem, hogy a ministerelnök úrtól több jótékonyságot vártam volna. És most azzal fejezem be beszédemet, hogy jövőre a ministereJnök ur több kegyelettel viseltessék a jótékony czélok iránt, mint jelenleg. Simonyi Ernő: T. képviselőház! En őszintén kénytelen vagyok kijelenteni, hogy Nóvák képviselőtársam indítványát el nem fogadom, nem fogadom el pedig azért, mert én a rendelkezési alapból nem kívánok semmit sem megszavazni semmiféle czélra, (Helyeslés a szélső balon) hanem indítványozni kívánom azt, hogy a t. ház ezen a czíoien megszavazni javasolt 200,000 forintot törölje. Az okokra nézve azt jegyzem meg, hogy a ministerelnök ur azt monda, a költségvetésben előirányozva van 45,000 frt; de nem a honvédmenház számára, pedig ennek ügye volt az, melyet Csiky Sándor barátom előterjesztésére a képviselőház pártfogása alá vett s az első évben ő Felsége magán pénztárából 5000 frtot meg is adott. Hogy mennyire hátrányos az egy intézetre uézve, hogy ha egy évben megadatik neki valami dotatió, a másik évben pedig nem adatik, azt nem szükséges hosszabban magyarázni. Az a 45,000 frt, mely a költségvetésbeit a honvédek számára meg van ajánlva, egészen mái természetű, az nem a honvédmenházra szól. (Igaz! Ugy van! a szélsőbalon) Azt mondja a ministerelnök ur, hogy a rendelkezési alapról számolni nem tartozik. Nem tartozik számolni a nyilvánosság előtt, azt elismerem. De engedelmet kérek, azt nem ismerem el, hogy nem tartoznék számolni bármilyen pénzről, mely kezelésére bizatik. (Igaz! Ugy van! a szélsií balon.) Hogy a nyilvánosság előtt nem tartozik számolni, az a rendelkezési alap természetéből folyik, mert lehetnek oly gyöngéd alkalmazásai egyes összegeknek, melyeknek napfényrehozása nem a ministernek, hanem annak érdekében, ki azt kapja, nem volna tanácsos, és vannak aztán hasonlóképen olyan kiadások, melyek a közügy érdekében napfényre nem hozhatók: ezért a rendelkezési alap mi módon való felhasználásáról a minister nyíltan nem tartozik számolni; de már azt, hogy a törvényhozásnak módja ne legyen akár bizottság által, akár más utón meggyőződni arról, miként kezeltetik ezen alap, hova fordittatik ezen pénz, ezt moiidom, soha sem fogom elismerni. En azt hiszem, hogy a képviselőháznak mindig jogában áll bizottság által megvizsgáltatni, úgy kezeltetik-e ezen alap, a mint a közérdek megkívánja, vagy sem? Azonban én ezekről most bővebben szólani nem akarok, hanem általában véve a rendelkezési alapra vonatkozólag nekem kétféle kifogásom van. (Halljuk!) Egyik és alapkifogásom az, hogy én a rendelkezési alapot egészen bizalmi kérdésnek tekintvén, s miután a jelenlegi kormány irányában, miként már számtalanszor kijelentettem, bizalommal nem viseltetem, már ezen oknál fogva sem szavazom meg az egész összeget s azt töröltetni kívánom. (Helyeslés a szélsőbalon.) De kifogásom van másrészről ugy politikai, mint gazdászati szempontból az iránt, hogy még azon esetre is, ha ezen alap megszavaztatnék, az oly nagy összegben elfogadtassák, a niut előirányozva van. Először, midőn a 67-iki kiegyezés folytán a magyar kormányzat megindult, a ministereluöknek semmiféle rendelkezési alapja nem volt, hanem a delegatiók által, a közös külügyminister számára megszavazott rendelkezési alapból azon közüs külügyminister a magyar ministereluöknek, valamint az osztrák ministereluöknek egy-egy részt átengedett. Azonban az akkori ministerelnök ezen alárendelt helyzettel nem volt megelégedve, hanem a költségvetésbe 80,000 frtnyi rendelkezési alapot kért felvétetni. Az meg is szavaztatott. 1871-ben azután előállott a ministerelnök s az alapot 200 ezer frtra kérte emeltetni. Nem mondhatnám, hogy oly indokokat hozott fel, melyek meggyőzhették volna a házat a felemelés szükségességéről, hanem azt kénytelen vagyok bevallani, hogy privát informátiók alapján elegendő felvilágosítást adott arra