Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.
Ülésnapok - 1878-76
334 76. WKzágos ülés márczins 8. I$í9. lembe veszem azt, a mit Csernátony Lajos képviselőtársam elmondott. Mert én Fiumét nem támadtam meg, hanem az ottani hibás és államellenes kormányzatot (Ugyvan! a szélső baloldalon) és constatálnom kellett volna — s épen ez az, a miért a képviselő ur félreértett — hogy daczára a magyar államellenes kormányzatnak, Fiumének olasz lakossága nem szűnik meg magyar érzelmű lenni, (Helyeslés a szélső baloldalon.) Kállay Ödön: Én nem vagyok hajlandó tagadni mindazok igazvoltát, a miket Ugron Gábor képviselőtársam elmondott; hanem ebből nem azon következtetést vonom le, hogy ezen drága kincsünktől, tengerpartunktól, Fiúmétól a költségeket megtagadjam ; hanem azon következtetést vonom le, hoe-v felkérem a ministeriumot, hoä'v ezeket a bajokat megvizsgálni, s ha ugy találja, helyesen elintézni méltóztassék. Én a költségeket megszavazom. {Élénk helyeslés.) Tisza Kálmán ministerelnök: Én, t. ház, csak egy néhány rövid észrevételt kivánok tenni, (Halljuk!) azért, hogy a Fiúméra vonatkozó költségvetésben előforduló és itt igen élesen megtámadott egy kifejezésre felvilágosítást adjak ; és másfelől azért, hogy nyilatkozzam a fiumei kormányzóság ellen itt felhozott azon váddal szemben, mintha a fiumei kormányzóság azon igyekeznék, oda működnék, hogy Fiumét a ! magyar államtól elidegenítse, hogy — a mint kifejeztetett — a magj^ar államhoz ragaszkodó olasz lakossággal szemben az ott levő más ajkú, de törvény és jog szerint hasonlóképen magyar állampolgárokat akarná különösen támogatni. A mi az elsőt illeti, ha jól fogtam fel, nem I hallottam ugyanis a képviselő ur egész beszédét, de mikor a házba bejöhetni szerencsém volt, megtámadta a költségvetésnek azt a kifejezését, hogy „magyar-horvát tengerpart." Elég volna a tekintetben, hogy e kifejezés nem lehet államellenes, nem lehet még sérelmes sem, arra hivatkoznom, hogy mióta 1868-tól kezdve a Horvátés Magyarországgal való viszony egyezményileg rendeztetett, a Fiúméval való viszony pedig ideiglenesen addig fenntartatott, míg a három küldöttség, azaz a magyar országgyűlés, a horvát országgyűlés és Fiume küldöttsége utján a helyzet nem tisztáztatik, azóta mindig ezen kifejezés használtatik. De azt gondolom, hogy ennél tovább is mehetek. A tengeri hatóság egy közeg által gyakoroltatik a magyar szt. korona összes területére nézve. Kézzé meg a t. képviselő ur az 1868-iki törvényeket, és meg fogja látni, hogy Fiume városa a hozzátartozó területtel igenis magyar tengerpart, többi része a tengerpartnak | pedig azon törvényben egyenesen meg is nevezve j Horvátországhoz tartozik. Ily viszonyok közt, ! minthogy a költséget fel kell venni mindkét I tengerpartra nézve, mind arra, mely Fiume utján I tartozik Magyarországhoz, mind arra, mely a magyar koronához tartozik ugyan, de Horvátországnak képezi törvényszerinti kiegészítő részét; igen helyesen és correcte használtatik a megtámadott név és úgy, mint elejétől fogva nem lehetett mást, ma sem lehet mást használni. A mi a másikat illeti, én ilyen, részint átalános, részint pedig egyoldalúkig előadott egyes vádak vitatásába bele nem mehetek. Ha van azon vádaknak alapjuk, legyen meggyőződve a t. képviselő ur és a t. ház, hogy ha egyes alárendelt hivatalnokokra nézve alapja volna, — mit én nem tudok ma megmondani, ezek bizonynyal el fogják venni, esetleg — ha szükséges, — még a büntetést is. De általában a fiumei kormányzóságot a magyar haza ellenes törekvések támogatásával vádolni, engedelmet kérek, ezt nem lehet, ez ellen már ma határozottan tiltakoznom kell. — Nem is kormánybeli vizsgálatra hivatkozom, hanem bármely elfogulatban, egyoldalú informatíókkal magát félre nem vezettető tagját kérem föl e háznak, menjen Fiumébe, szerezzen ott magának alapos tudomást, és azt fogja találni, hogy Fiume kormányzója és a kormányzóság a magyar állam érdekében, a neki a törvény által adott jognak legszélsőbb határáig elmegy, sokszor kitéve magát e miatt megtámadtatásnak is, nem pedig, hogy az ezzel ellenkező utat követné. Nem egyszerűen tagadok, nem egyszerűen tiltakozom tehát, hanem ismétlem, fel merek hívni minden ezen házban levő képviselőt, hogy maga szerezzen magának meggyőződést és nem fog mást találni, mint a mit mondtam. Hanem egy okvetetlenül szükséges: az, hogy egy isten tudja miért, a kormányzósággal talán elégedetlen feladónak, vagy elbocsátott alsóbb rendű tisztviselőnek előadását mindjárt igaznak, szentírásnak venni ne méltóztassék; — mert ha ezt teszik, sohasem fogják megtudni az igazságot, hanem csak az egyoldalú, az elégületlenségen alapuló, sokszor jogtalan elégületlenségen alapuló hangulatot. Ezeket elmondva, t. ház, egyet egészen őszintén kell megvallanom. — A t. képviselő ur azt mondja, hogy a magyar törvények általában mind érvénynyel kell, hogy bírjanak Fiúméban; — de hogy ezzel nem bírhatnak, mert a kormányzó nem fordíttatja le azokat olaszra, és a fiumei tanulók e miatt a gráczi, prágai vagy a bécsi egyetemre mennek tanulni. No, hogy ez az egyetemen való tanulással mikép lehetne összefüggésben, ezt én nem értem, mert az én tudtommal sem a gráczi, sem a bécsi, sem a prágai egyetemen olaszul nem tanítják az osztrák törvényt, s igy az a körülmény, hogy a magyar törvények olaszra le nem fordíttatnak, nem kényszerítheti azokat a tanulókat, hogy oda menjenek tanulni, a hová való törvény hasonlólag nincs olaszra lefordítva, hanem német nyelven adatik elő.