Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-63

63. országos ülés február li. 187*. 27 még ez évben, oly időben terjessze a ház elé, j hogy az a jövő évi költségvetés tárgyalása előtt j e kérvényekkel együtt a pénzügyi bizottsághoz áttétethessék, mely a ministeriummal egyetértőleg véleményes jelentést terjeszszen a ház elé, hogy I lia most e felett nem intézkedhetünk is, legalább j a jövő évre már hathatós intézkedések eszközöltessenek. {Helyeslés balfelöl.) E tekintetben módosításomat bátor leszek a j ház elé terjeszteni. j Hegedüs Sándor: T. ház! Ha jól vettem J ki, Madarász József képviselő ur körülbelül azt j akarja indítványozni, a mit a pénzügyi bizottság j a fényűzési adóra nézve jelentésében már indítványozott. S nem csak önmaga tette az indítványt, de a mi a iényüzési adókat illeti, a pénzügyminister hasonló értelemben nyilatkozott és határozottan kijelentette, hogy ez adónemek megszüntetése — a vadászati adóktól eltekintve — a kormány czélját képezi. Azt hiszem tehát, hogy j nem szükséges e tekintetben ez alkalommal más J határozatot hozni, mint azt, a melyet a kérvényi S bizottság indítványoz: mert a költségvetés legközelebb úgy is tárgyalás alá vétetvén, akkor a, pénzügyi bizottságnak már a t. ház tagjai közt kiosztott jelentése alapján concret alakban tárgyalás alá fog kerülni e kérdés is, e tekintetben akkor rögtön lehet majd határozni. Ily módon még a záros határidő is meg lesz tartva, melyet a tiszt, képviselő ur kijelölt s azért azt hiszem, j hogy a t. ház ez idő szerint a pénzügyi bizottság javaslatában megnyugodhatik. (Helyeslés.) Madarász József: T. ház 1 Ezen felvilágosítás után nincs szándékom módosításomat beadni. Én indítványommal csak azt akartam elérni, hogy a házszabályok szerint indítványom esetleges ismétlésének lehetőségét fönntartsam. Elnök: A 19 — 22. számú kérvényekre vonatkozólag a kérvényi bizottság véleménye elfogadtatott. Kubinyi Árpád előadó (olvassa a 23., 24., 25. sorszám alatti kérvényekre vonatkozólag a kérvényi bizottság véleményét, mely észrevétel nélkül elfogadtatik). Elnök: A kérvények iX-ik sorjegyzéke letárgyalva lévén, következnek az interpellatiók. Helfy Ignácz: T. ház! Én abban a véleményben vagyok, hogy a t. háznak nemcsak joga, de kötelessége is a külügyi kormány minden nevezetesebb lépéséről felvilágosítást kérni, annak indokairól hivatalos tudomást szerezni, mert csakis az ilyen egyes lépések, intézkedések és ezek indokainak ismeretéből meríthetünk alapos tájékozást a külügyi kormányzat általános irányzatáról és csak igy vagyunk azon helyzetben, hogy ennek helyes, vagy' helytelen voltáról ítéletet mondhassunk. E szempontból indulva ki, bátor vagyok a a t. minist erei nök úrhoz kérdést intézni azon, ugy a bel-, mint külföldi lapokban felhozott hir iránt, mely szerint Németország kívánsága folytán a mi külügyi kormányzatunk belenyugodott abba, hogy az 1866-ban prágai béke ezíme alatt megkötött szerződés 5. pontjában SchleswigHoísteinra nézve felvett pont tekintet nélkül hagyassék, illetőleg a mi kormányunk lemondott azon feltételről, a melyhez akkor az osztrák kormány, — mert akkor még csak osztrák kormány volt — a Schleswigre való jogait Poroszországnak átengedte. Ez tehát az első kérdés, hogy egyáltalában igaz-e ezen hir? A lapokban olvastuk ugyan; de hát. mint mindnyájan tudjuk, ez még nem elegendő arra, hogy igaznak is tartsuk. Ha igaz, kötelessége a t. háznak tudomást szerezni arról, hogy mi ok bírta a kormányt arra, hogy ezen concessiót Németország javára Dániának és az északi Schleswig népességének kárára megtegye, A tényállás röviden ez. (Halljuk!) Méltóztatnak emlékezni rá, hogy az 1864-ben Poroszország, Ausztria és Dánia között folvt háború bevégezíével egy békekötés jött létre októberben Bécsben, mely szerint Dánia királya a Schleswig-Holstein és Lauenburg herczegségek feletti intézkedés jogáról lemondván, a német- és osztrák fejedelmekre ruházta. Később a két hatalmasság belátta, hogy ezen két ország feletti együttes rendelkezés nagyon bajos, létre jött ennek folytán 1865-ben a gasteini conventio, mely szerint megosztották maguk között Schleswiget és Holsteint és pedig olyformán, hogy Holstein, illetőleg annak jogai Poroszországra. Schleswig pedig, illetőleg ennek jogai Ausztriára ruháztattak. Még egy évvel később a nagy háború után t. i. 1866. augusztus havában Ausztria lemondott Schleswig és Holsteinra nézve jogairól, s csak északi Schleswigre nézve nem mondott le annyiban, hogy a mennyiben ezen népek a Dániához való csatlakozást kérnék, azt tőlük megtagadni nem lehet. Az erre vonatkozó czikk szórói-szóra igy szól (olvassa) : „ Ariikéi V. Seine Majestät der Kaiser von Osterreich iiberträgt auf Seine Majestät den König von Preussen allé Seine in Wiener Frieden vom 30. Október lti64 erworbenen Rechte auf die Herzogthümer Holstein uud Schleswig, mit der Maassgabe, dass die Bevölkerungen der nördlichen Distrikte von Schleswig, wenn sie durch frcie Abstimmung den Wunsch zu erkennen gebén, mit Dänemark vereinigt zu werden, an Dänemark abgetreten werden sollen.

a Itt tehát világosan fenn van tartva egy jog, egy részről Dánia államának és ennek kormányának és még inkább másrészről az északi Schleswig, északi kerületei népessége számára. Erről, most mondom, az említett hir szerint 4*