Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-75

7i. orsxágos ülés márezíns 1. 1879. 309 150 tagból csak 27-nek engedte meg a felett határozni, hogy ki legyen az alispán. Enrópában minden — még nem alkotmányos — képviselő-testületben is az az elv van gyakorlatban, hogy a jelenlévők többségének akarata dönt, de — mint sajnálattal veszem észre — Szebenmegyében ez alól kivételt tesznek, nem akarom hinni, hogy talán azon okból, mivel ott a többség nem magyar ajkú, de csakugyan tény, hogy azou többséggel szemben a kormány közegei, úgy látszik, megengedhetőnek tartják, a törvény hatályát bármikor ad libitum felfüggeszteni , azt megsérteni és a többség döntő befolyását önkényes eszközök alkalmazásával meghiúsítani és megbénítani. 1876-ig mindig napirenden tartatott a volt Királyföldnek úgynevezett kiváltságos állapotára való utalás, ime önök akkor megszüntették azt és most újból kivételes viszonyokat honosítanak ott meg! Sőt a hirhedt minoritási theoria folytán már oly gyakorlat lett ott divatossá, hogy egy valódi többségi határozat nem a valóban és közvetlenül érdekelteknek felszólalása, hanem főispáni felterjesztés vagy egyes képviselő felfolyamodása következtében a legtöbb esetben megsemmisíttetik. És ha kérdem, hogy mind ezen persecutiv, borzasztó eljárás mit jelent, csak azt a feleletet nyerem, hogy ezt modern autonómiának, önkormányzatnak hívják, a metyhez a több kötelességekkel mint jogokkal megáldott állampolgárnak örvendezve hozzá kell szokni. De hová lesz ily viszonyok között a jogegyeidőség és törvénytisztelet fenséges elve és ez élj a? A részletekben és minden bár kisebb köröket érdeklő egyes esetekben kell a törvénynyel és igazsággal megegyezőleg eljárni , — e nélkül értéktelenek bárminő hangzatos nagy elvek és jelszavak, E részben nem hiszem, hogy azon gyanúnak tegyem ki magamat, mintha pour le roi de prusse kívánnék dolgozni, midőn itt helyén valónak találom Bismarck herczegnek nem rég múlt október 9-én a német birodalmi gyűlésben mondott ezen szavait idézni: „Vertrauen lässt sích nicht erzwingen, aber es lässt sich vielleicht ersetzen durch eine sorgfältige und loyale Ausführuug des Gesetzes." En nem kívánok egyebet szebenmegyei közgyűlés valódi többségének és ezen többség egyes tagjainak sem volt és nincs más törekvése, mint az, hogy a törvénynek gondos és loyalis módon elégtétessék. De, meggyőződésem szerint, melyet nem csak Szeben, hanem több más megyében is például Brassó és Besztercze - Naszódmegyében sokan osztanak •— ez nem történt meg. A mi ott történt, az szerintem minden egyéb, csak választás nem volt. Nem akarom vitatni, ha váljon illetékes-e a szebeni közgyűlés a kijelölési bizottság javaslatát kiegészítés végett visszautasítani, — jóllehet e aiek tilalmát a törvényben fel nem találhatom, — de nézetem szerint, mindenesetre hatáskörében áll, a kijelölő bizottságu.k, melynek tagjai egyszersmind a közgyűlésnek is, még pedig nem felette álló tagjai, eljárását kritikai bonczkés alá venni és ha azt törvényellenesnek találja, ebbeli nézetének döntő kifejezést adni és megvárni, hogy ezen kijelentése a végrehajtó hatalom közegei, mint a törvény őrei által is respectáltdssék. A kijelölő bizottság eljárásában magát a törvényen túl nem helyezheti , hanem annak korlátaihoz alkalmazkodni köteles. Kétségen felül áll pedig, hogy a jelen esetben az egy kijelöltön kívül még két a törvény minden kellékeivel biró pályázó volt, kiket a javaslatba bele kellett volna foglalni. Ez azonban nem történvén meg, a törvény meg lett szegve. Es miután a főispán ezen törvényellenes kijelölés alapján a kérdés feltétele nélkül rendelte el a szavazást, a szótöbbséget nem nyert egyént megválasztott alispánnak kijelentette s ilyképpen a jelenvolt többséget, mely elég érthetően kijelentette, hogy neki a kijelölt egyén nem kell, alkotmányos választási jogának gyakorlatitól önkényesen elzárta; én eze;i eljárást, mely mint később jelzendem, csak az éj homályában nyerte jóváhagyását, a törvénynek sem betűjével, sem szellemével megegyeztethetőnek el nem ismerhetem. Az előadott eljárás ellen múlt 1877-ik év deczember 31-én a közgyűlés a belügyministerkez felterjesztést intézvén, azt kérte, hogy az alispáni állás törvényellenes betöltése megsemmisíttetvén, a tisztviselők szabad választási joga épségben tartassék. A kijelölésből kizárt egyének, nem különben a közgyűlés több egyes, tekintélyes tagjai szintén folyamodás! jogaikkal élvén, múlt évi márczius 19-én 11703 és 11705 számok alatt kelt ministeri rendeletekkel mindezen sérelmes folyamodványok — hivatkozva egy, a közgyűléssel soha sem közlött, január 28-án 3699. szám alatt kelt, az alispáni választást állítólag megerősítő intézvényre — egyszerűen visszautasítva lettek. Tehát a közgyűlés a folyamodások elvetése indokait soha sem tudta meg. Közvetve az országgyűlési irodában letett irományok megszemlélése alkalmával jöttem annak tudomására, hogy mindkét, de kivált az egyik pályázó, Kaestner ki nem jelölésének és elutasításának indokául szolgált az, hogy ő az állam nyelvében nem lenne jártas. Ezen állítást a főispánnak említett elismerő nyilatkozatán kívül, azon tény czáfolja meg, hogy Kaestner Szebenmegye szervezése óta 1877 végéig a főjegyzői hivatalt köz-