Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-75

308 75. országos ülés márrzin* 1. 1S70. Gebbel Károly: Tisztelt ház! A kérvényi bizottság véleménye engem nem elégítvén ki, indítva érzem magamat ettől eltérő nézetemet a következőkben nyilvánítani. Legelőbb is szükségesnek tartom az ez ügyben mérvadó törvényeket idézni, azután a tényállást röviden előadni, s ebből következtetéseimet levonni. A köztörvényhatóságok rendezéséről szóló 1870-dik évi XLII. t. ez. ide tartozó szabványai ezek: 46. §. A közgyűlésen a jelenlévők határoznak. 65. §. A tisztviselők a bizottság által választatnak. 66. §. Tisztviselővé csak az lehet, a ki a) életének 22-dik évét már betöltötte, b) a magyar állam polgára, c) se esőd, se bűnvádi kereset, se büntetés alatt nincs, se becstelenítő büntettek miatt elitélve nem volt. Az ezen általános kellékeken felül a főjegyzőre, árvaszéki elnökre, tiszti ügyészre, orvosra és mérnökre nézve még elengedhetlen feltételek a 67-dik §-ban előszámlálvák. 68. §. A jelöltek névsorát a 66. és 67. §§. korlátai között s tekintettel az 1868. XLlV.-dik törvény határozmányára is, a kijelölő választmány állítja össze. Minden állomásra legalább 3 egyéu jelölendő ki; e szabály alól eltérésnek csak akkor van helye, k; nem jelentkezett kijelölhető 3 egyén a betöltendő tiszti állomásra. 69. §. A szavazás, mely 20 bizottsági tag Írásban beadott kívánatára mindig elrendelendő, a főispán által kinevezett egy vagy több küldöttség előtt, a szavazók nevének és szavazatának feljegyzésével megy végbe. 70. §. Az alispán általános szótöbbséggel választatik. Az 1868 dik évi XLIV-dik t. ez. vonatkozó szakaszai pedig ezek: 5. §. A belső ügyvitel terén a törvényhatósági tisztviselők az állam hivatalos nyelvét használják; de a mennyiben az egyik vagy másik törvényhatóságra vagy tisztviselőre nézve gyakorlati nehézséggel járna: az illető tisztviselők kivételesen törvényhatóságaik jegyzőkönyi nyelveinek bármelyikét is használhatják. Valahányszor azonban az állami felügyelet és a közigazgatás tekintetei megkívánják: jelentéseik és az ügyiratok egyszersmind az állam hivatalos nyelvén is felterj esztendők. 27. §. A hivatalok betöltésénél egyedül a személyes képesség szolgálván irányadóul, valakinek nemzetisége nem tekinthető az országban létező bármely hivatalra vagy méltóságra való emelkedés akadályául." Ezeket mondja a törvény. Lássuk már, miként alkalmaztatott a feuforgó eoncret esetben Nagy-Szebenben. Múlt 1877-dik évi deezember 28-kán a kijelölő bizottság az ülésből visszavonulván, egy órai tanácskozás után az elnöklő főispán a megyei közgyűlésnek tudtul adta, hogy szótöbbséggel Sennor Ágost nyugalmazott cs. kir. járáshivatali főnök lett az alispáni hivatalra kijelölve. E szótöbbséget a főispán csak az általa kinevezett 3 tag segedelmével eszközölte. Egy bizottmányi tag által a kijelöltuek kikiáltása iránt tett javaslat visszautasittatván, egy más közgyűlési tag azon kérdésére, vájjon csak az egy Sennor folyamodott-e? elnök azt válaszolja, hogy még kettő folyamodott, mégpedig a megye eddigi főjegyzője Kaestner és a szászvárosi polgármester Schuller; de a kijelölő bizottság csak egyet tartott alkalmasnak és nem köteles ennek okát adni. Az interpelláló közgyűlési tag erre kimutatván, hogy a más kettő a törvény (66. 67. és 68. §§.) kívánalmainak teljesen megfelelő pályázó, azaz: hogy mindakettő életének 22-ik évét betöltötte, a magyar állam polgára és se csőd se bűnvádi kereset, se büntetés alatt nincs, se becstelenítő bűntettek miatt elitélve nem volt és a hazai nyelvekben jártas —- a törvényellenesen csak egy egyénre szorítkozó kijelölésnek visszautasítását és a kijelölő bizottságot új javaslattételre utasíttatni indítványozta. Ezen, a közgyűlés által a beható indokolás élénk helyeslésével fogadott indítvány az elnök által tárgyalásra sem bocsáttatott, jóllehet később az elnök maga Kaestuer.iek a főjegyzői állomásra való alkalmazásának kívánatos voltát és ezzel minősültségét a közgyűlés színe előtt beismerte. Említett elnöki eljárás ellen dr. Wolff bízottmányi tag folyamodványt jelentett be. Ennekutánna egy más tag részéről 20 képviselő által névszerinti szavazást kérő indítvány tétetvén, elnök némi vonakodás után végül kijelenté, hogy azt elővéteti, de úgy, hogy csak a kijelölő bizottság által jelöltre lehessen szavazni és csak az erre adott szavazatok jegyezhetők fel. Azon, két tag által indokolt kérésnek, hogy a törvény 69-ik §-a értelmében minden szavazat jegyzőkönyvbe vétessék, helyet nem engedett, kinevezvén a szavazatszedő bizottmányt. A választási cselekvényt bevezetőleg Bruckner és Klein felszólalása folytán a jelenlévők névsora felolvastatván, 150 szavazatképes tagnak jelenléte hirdettetett ki az elnök által. Ezután névszerinti felhívásra 27 nyilvános szavazat esvén Sennor Ágostonra, a többi 123 pedig mind Kaestner Henrikre, elnök az előbbit 27 szavazattal megválasztott alispánnak jelentette ki, tehát — ellentétben a 46. §. rendeletével —,