Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.
Ülésnapok - 1878-74
2g0 ?4. országos ülés február 28. 18?9. zetben van, mint gróf Apponyi Albert képviselő ur, mert mindenki egyik részét a nemzetgazda sági szakmáknak ismeri és a másikat nem, és épen azért szükségesek az enquétek, hogy azok egymást kiegészítsék és képezzenek egy képet, melyet azután megvizsgálva, átláthassa mindenki az ország helyzetét és ebből levonhassa a következtetéseket és gondoskodjék azon módokról és eszközökről, a melyek szerint a létező bajokat orvosolni lehessen. A pénzügy mi nister urat nincs szándékom azon számok tömkelegébe követni, a melyet ő itt előadni méltóztatott. Egyben azonban igaza van, abban, hogy ha valaki Magyarországon 1879-re a deficitet kiszámítani akarja, mindenesetre téved, mert midőn előre meg akarja határozni, ezt nem teheti azért, mert ezt biztosan kiszámítani nem lehet; mert azon kiadások, a melyek 1879-re vonatkoznak, különösen pedig nem értem a rendes kiadásokat, hanem a rendkívüli kiadásokat, a melyek az ismert foglalás következtében az országra háramolnak, naprólnapra nagy mértékben szaporodnak, azokat nem ismeri senki, nem hogy az ellenzék nem, hanem még maga t. pénzügyminister ur sem (Derültség a baloldalon) és azért, hogy humbug-e ez, vagy amaz a számítás, azt nem mondom, hanem azt mondom, hogy nem ismerjük még az 1879-nek deficitjét, mert az sokkal nagyobb lesz, mintsem azt előre hiszszük. T. ház! A lefolyt vitában sokszor emiittettek programmok. Nekem is volt egy programmom és ezen programmot az egész ország ismeri, mert ezen programm praegnansan nyilváníttatott a kormány által, midőn 1875-ben a helyét elfoglalta, és ez volt az államháztartás rendezése, a nemzeti erőnek fejlesztésére. Nem légből kapott, biztos basist nélkülöző programm volt ez, mert megvolt annak a kellő alapja, megvolt a törvény és megvoltak az országnak jogai. És azért én higgadt, józan megfontolás után meggyőződtem arról, hogy aránylag rövid idő alatt, különösen az indirect jövedelmek uövekedése által lehet az államháztartást, még pedig tökéletesen, teljes mérvben rendezni, lehet a deficitet megszüntetni. A törvény által adott jognál fogva, bár mérsékelt védelemben részesíteni a hazai földmívelést és ipart, lehet azt felvirágoztatni és kedvezőbb helyzetbe juttatni, mint az jelenleg van. Reményem azonban nem teljesült, hitem megtört. Ezen programmom megvan még ma is, azt hiszem megvan minden magyar embernél pártkülönbség nélkül; hanem a kiegyezés és különösen a később hozott törvények folytán a helyzet a kiviketőségre nézve egészen megváltozott. Mert elmulasztatott azon idő, midőn azon programmok rövid idő alatti]teljesítését eszközölni lehetett volna és hozattak régi törvények helyett újak, amazoknál súlyosabbak és ezen törvények által a nemzetnek keze tiz évre megköttetett. Én ezt, t. ház, tovább folytatni nem akarom ; nem akarok keserű lenni. Hiszen az okok mindenki által ismeritek. Ma már arról, hogy gyorsan elérjük a czélt, szó nem lehet, lassan haladva, igen szűk körben mozogva közeledhetünk csak a czélhoz. Midőn az oroszok Sebastopolnál a nagy csatákat elvesztették, Francziaország a sedani fegyverletétel után az ideiglenes visszavonulás, az önmagukbaszállás, a nemzeti erőknek megkímélése, erejök fejlesztésének politikáját tűzték ki maguk elé; mi volt ennek az eredménye? Az, hogy Oroszország egy százados czélját, t. i. azt, hogy a török birodalmat összetörje, elmenjen Konstantinápoly kapujáig, elérte; Francziaország bölcs politikája következtében elérte valódi szabadságát és elérte egyszersmind azt, hogy mig Európa összes államaiban az anyagi jólét mindenütt hanyatlott, Francziaország volt az egyedüli állam, a melyben a jólét virágzott. [Igaz! Ügy van! halfelöl.) Magyarország nem vesztett nagy csatát, hanem azért jelenleg ugyanazon szomorú helyzetben van, mint voltak akkor azon államok, és azért nézetem szerint Magyarországnak ugyanazt a politikát kell követni, a melyet követtek akkoron azon államok. Sem Gorcsakoffnak, sem Thiersnek valami fényes programmja nem volt, mert a reális eljárásnak a szédelgés irányában azon hátránya van, hogy ez utóbbi képes csak fényes Ígéretet tenni és kápráztató csalékony képeket előállítani. íme itt van az egyik fél; ott van a három császári szövetség; ott van az európai conferentiában való szereplés; ott van fellépése külügyministerünknek a berlini congressuson; ott van a monarchia határainak kiterjesztése, habár a mellett, mint fenyegető árny, ott áll az el ontott honfivér, a nemzetellenes politika és szövetség, (Ugy van! balfelöl) az elköltött milliók összege és végül a fizetésképtelenség. Ezen fényes programm mellett ott áll egy más, (Halljuk!) és ez nem folytatása az eddigi kalandos külügyi politikának; kibontakozás azon helyzetből, melyet az előidézett a lehető rövid idő alatt és pedig lehetőleg kevés költséggel; a hozott törvények alapján, és a létező helyzet által megadott módok mellett vagy körülmények köztt gondos fejlesztése a nemzet erejének, megóvása annak a hanyatlástól és az egyes honpolgárok jólétének ápolása. Igaz, t. ház, hogy ez igen szerény programm, de nézetem szerint annak, ki igéretét be akarja váltani, az igérettételnél óvakodnia kell, hogy többet ne Ígérjen. Hogy mi Ígéreteinket be akarjuk váltani, azt Eötvös Károly t. barátom is elismerte. Ha összehasonlítjuk ezt a programmot a másikkal, elismerem, hogy az a másik fényes.