Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-74

74. ©rsíáge* ülés febrnár 28.1879. 39 f A nemzeten áll, hogy a kettő közt válaszszon. De mielőtt választana, legalább ismernie kell a helyiseiét. A kormány nem képes a jelen helyzetet előterjeszteni; és mint monda, őszig gondolkozási időt kér arra nézve, hogy a kibontakozásra vonatkozólag terveit előadhassa. Ennek folytán kérdem: nem a mi^feladatunk-e, hogy az országot kiragadjuk abból a kínos helyzetből? Nem a mi feladatunk-e, hogy az országot felvilágosítsuk, vagy legalább felvilágosítani iparkodjunk a helyzetről, hogy ismerje azt az utat, melyet követni kell, hogy ezen helyzetből kibontakozhassunk. Ezt akartuk, t. ház, elérni, midőn bátrak voltunk azt ajánlani, hogy küldessék ki egy bizottság az általam említett és mindenki által ismert czélból. Megjegyzem, hogy azon indítvány, melyet a pénzügyi bizottság hoz a képviselőház elé, melyszerint a képviselőház utasítsa a kormányt arra nézve, hogy a jövő őszig a kibontakozásra vonatkozó terveit adja elő; és a melyet én nem ellenzék, ámbár tökéletesen feleslegesnek tartom azt, mert minden kormánynak akár Írásban, akár szóval, akár pedig hallgatag, ezt az utasítást meg kell adni, az általunk beterjesztett indítványt nem ellenindítványnak, hanem a képviselőháznak erre vonatkozó eljárása kiegészítésének tekintem. Concret javaslatot a helyzet javítására nézve sem egyes képviselő, sem egyes párt nem tehet, mert ezt csak egy oly bizottság teheti, a mely rendelkezik a kellő adatokkal, a melyek egy alapos vélemény előterjesztésére szükségesek. Erre nézve őszintén megvallom, sokkal nagyobb tisztelettel vagyok a ház iránt, mintsem hogy e felett bővebben nyilatkozni kívánnék. Mikor a t. kereskedelmi minister ur nagy beszédét tartotta, elvbarátaim közül sokan, de még az ellenzéki sajtó is azt mondotta, hogy ezen elementáris észrevételeknek a nemzetgazdaságnak azon, úgyszólván primitív alapelveinek a kereskedelmi minister ur által való felemlítése nem parlamentbe, hanem inkább a felnőttek és a fel nem nőttek oktatására való. (Derültség a baloldalon.) Én azonban ellenkező véleményben vagyok, t. ház, mert a kereskedelmi minister urnak abbeli nyilatkozata nemcsak hogy nem felesleges, de igenis szükséges volt, a mi kitűnik abból, hogy Gergelyi Tivadar és több képviselő ur azon követeléssel lépett föl irányunkban, hogy mi, akár mint egyes képviselők, akár mint párt önálló javaslattal lépjünk elő. Igaz, hogy Jókai képviselő ur megemlítette azt, hogy ha Magyarországban akadna 25—30 ember, a ki a helyzet javítására tudna valami helyes javaslatot tenni, azokat rögtön exportálnák külföldre ministereknek. (Derültség a baloldalon.) De nem gondolta meg Jókai t. képviselő ur, hogy hiszen a mi ministereinknek kötelességök, hogy őszig ilyen javaslatot terjeszszenek a ház elé, és én azt hiszem, hogy ő fel is teszi a ministerekről, hogy azt meg fogják tenni, de ha ez meg fog történni: akkor roppant veszedelem fenyegeti Magyarországot, mert akkor exportálják ministereinket. (Elénk derültség a baloldalon. Egy hang a jobboldalon: Nem adjuk oda!) és akkor ugyan kit fog a t. képviselő ur támogatni, ki iránt fog olyan személyes hűséggel lenni, (Derültség a baloldalon) a mire nézve megjegyzem, hogy az nem mindig exclusiv emberi tulajdon; (Derültség a baloldalon. Mozgás a jobboldalon) képviselő ur azonban, a mint látom, elég nyugodt, nem fél ezen exporttól és azt hiszem, igazsága is van benne. (Elénk derültség a baloldalon.) A kormány eljárásában általában feltűnt az, hogy a ministerelnök ur, a ki különben minden alkalommal, mondhatnám tán minden apróságnál felszólal, most ez alkalommal távol tartja magát a vitától. Én nem akarom ebből azt következtetni, hogy tán a pénzügyminister ur kérte meg a ministerelnök urat ily módoni támogatására, hanem kimondom, hogy mindenesetre igen különös az, hogy a kormány és illetőleg a ministerelnök ur attól tart, hogy felszólalása által, nemhogy kicsavarná az ellenzék kezéből a fegyvert, hanem azt tán még élesebbé teszi, és olajat önt a tűzre, s nem hiszi magáról, hogy az ingadozókat tán inkább megerősíti állásukban, hanem tán felszólalása által még ingatagabbakká teszi azokat. (Mozgás a jobboldalon.) Az mindenesetre jellemző a kormányra nézve, ha legjobb az, ha hallgat. (Derültség a balon.) A t. kormány, mint látom, nagyon ellenzi a bizottságoknak kiküldését. Erre nézve, a tisztelt kormánynak mindenesetre igen nagy oka lehet. Van sok eltakarni valója, attól tart, (Halljuk!) hogy ezen bizottságok, melyekben természetesen a kormánypárt többségben lenne, oly dolgoknak jönnének nyomára, melyek rögtön a kormány bukását vonhatnák magok ^után. (Mozgás jobbjel'ól. Halljuk! Halljuk!) Én itt, t. ház, kimondom, hogy híítlen kezelést, vagy nem tiszta eljárást nem értek, mert kimondom, hogy erről szó sem lehet, hanem mindenesetre sokakban felébresztheti a gondolatot, hogy oly desolált lehet az ország állapota és olyan helyzet, melynél fogva azon politika, melyet a kormány követ, egy napig sem volna tovább folytatható. (Élénk helyeslés a jobboldalon) De azt hiszem, hogy a t. háznak igen t. többsége nem fog osztozkodni ezen nézetben, és fogja akarni azt, hogy az ország tisztán lásson, nem akarván a felelősséget magára vonni az által, hogy talán segédletet nyújt az eltakargatásra: mi számolunk arra, s számolunk a tekintetben t. ház, nem azon 37*