Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.
Ülésnapok - 1878-74
288 ?4. ortftágoi fiát február 28. 1SÍÍ. sülve, kényszerítenünk kell Oroszországot a békére, vagy hogy ha ez nem sikerülne, meg kell mutatnunk, miért van e helyen egy Ausztria és a magyar monarchiából álló nagyhatalom, mely egy millió katonát tart, száz millió költséggel, vagy ha Európa arra volna hajlandó, hogy Oroszországot és az ő népeit éhségcürára kárhoztassa, akkor bocsássuk el hadseregünket és csináljunk tábornokainkból professorokat. A t. képviselő ur ezen három alternatívát állította fel. De vau még e^j negyedik alternatíva (Halljuk! balfelöl) s ez az, hogy Oroszországgal szövetkezve, vele közösügyet csinálva, seregünket el nem bocsátva, Oroszországgal együtt foglalásokba bocsátkozzunk; (letszés bal/elöl) hogy kövessük Oroszországot, hogy a morzsákat, melyek az orosz hatalom asztaláról lehullanak, felszedegessük ; hogy kövessük Oroszországot, mint a sakál az oroszlánt, (Tetszés balfelöl) hogy midőn ő a prédát szétrnarczangolta és a legjobb falatokat elvette, a hátra maradt csontokon a sakál rágódik. (Tetszés balfelöl) Ezen negyedik alternatíva azon politika, a melyet t. képviselő ur követ. (Ügy van! balfelöl) A t. képviselő ur szép pathossal azt mondja: igen, mi háborút akarunk viselni az orosz subversiv detpotisnms ellen. A t. képviselő ur ezen nyilatkozatában rendszer van. Ugyanezen rendszert követte a t. képviselő ur a múlt években, midőn Magyarország összes népe rokonszenvvel viseltetett azon nemzet iránt, mely jó szomszédja volt s melyet az orosz hatalom méltatlanul támadott meg. Akkor a „Hon"-ban török sympathiákat hangoztattak, de a „Hon" szerkesztője, a t. képviselő ur, az orosz politikát támogató kormány mellett nyilatkozott mindig, (ügy van ! balfelöl.) Az ilyen „tekints ide, tekints oda" politika (Elénk derültség és tetszés a haloldalon) olyan, mint a Jáims-fő, melynek, a mint a régi pénzekről ismerjük, mind a két arcza rút. Egy kétsziníí politika az, a melyet a t. képviselő ur nyilatkozataiban inaugurált és melyet, látom folytatni akar mindaddig, míg akad Magyarországon együgyű ember, a ki ezen eljárásnak hitelt ad. (Helyeslés balfelöl.) A képviselő ur továbbá jövendölésekbe bocsátkozik. Azt mondja, mit akar az az ellenzék? hisz ez az ellenzék úgy van összeállítva, hogy az egyesült ellenzék meg fogja őrölni a pártonkivülit, az egyesült ellenzéket meg fogja őrölni a függetlenségi párt s azután a függetlenségi meg fogja őrölni magamagát. Arra nézve megjegyzem, hogy minden komoly férfiú, ki az ellenzék padjain ül, ezt csak azért teheti, mert nem helyesli ezt a politikát, melyet a kormány követ, s ennek folytán ezen politika megváltoztatására és illetőleg a kormány megváltoztatására kell neki törekednie s azért fel kell neki használni minden alkalmat és módot, a mely akár közvetlenül, akár közvetve ezen czél eléréséhez vezetne. A ki nem jár el úgy, a ki az ellenzéki árnyalatokat — nem értem azokat, melyek talán államellenes, vagy hazaellenes törekvéseket táplálnak kebleikben, hanem a többi ellenzéki árnyalatokat — megtámadni, illetőleg azokat gyengíteni akarja, az olyan nem komoly férfiú, az tréfát ííz, az nem veszi komolyan kötelességét. S ennek következtében azt hiszem, lesz nekünk annyi eszünk, hogy nem fogjuk azt tenni, mit a t. képviselő ur itt jövendölt, hanem tömören fogunk állani ezen főbb kérdésekben, a melyekben mi a kormánynyal szemben állunk , és nem fog bekövetkezni az az eset, mely eset, elismerem, örökre biztosítaná a mostani kormány fennállását. A t. képviselő ur azonkívül igen különös kijelentést tett. Azt mondta, hogy ha bekövetkeznék az absolutísmus, ha bekövetkeznének azon sötét napok, akkor mi ezen a helyen fogunk megmaradni, hogy megküzdjünk a viharokkal, majd meg fogja látni akkor a nép, ki az, a ki őt nem hagyja el s a ki kész őt támogatni ezen nehéz időkben is. Igen különösnek találom t. képviselőtársamnak ezen nyilatkozatát. A 4&-ki katastropha után én is, ő is idebenn maradtunk. Állottunk haditörvényszék előtt, szenvedtünk egy kis várfogságot, de megvallom, mindamellett, hogy ezt el kellett tűrni és a mellett sok kellemetlenségnek voltunk kitéve, én boldognak éreztem magam, hogy a hazában lakhattam; boldognak azok irányában, kik kénytelenek voltak külföldre menekülni s én megvallom, hogy mindig sajnáltam azokat még azon időben is, kik kénytelenek voltak távol a hazától a hontalanság keserű kenyerét enni s azért követ dobni azokra, kik akkor kimentek, nézetem szerint nem helyes. (Elénk helyeslés balfelöl.) A t. képviselő ur ezen nyilatkozatából is azt látom és megengedem, hogy ő a hontalanság fáj dal mái ól és a honvágy érzetéről talán igen szépen tud irni és fog is irni, de hogy ezen érzetet nem ismeri, azt jelen nyilatkozatával megmutatta, (ügy van! balfelöl.) A t. képviselő ur továbbá azt mondja: Mit akar az ellenzék? Hisz az ellenzék, ha ma többségre jut, már másnap nem volna többség. Én azt hiszem, t. ház, hogy azt minden parlamentben lehet mondani; hanem itt mi nálunk, legalább az eddigi tapasztalatok után, nem lehet mondani. (Tetszés és helyeslés balfelöl.) Mikor történt meg 1867 óta, tehát már 12 esztendeje — példát kérek rá — hogy a kormány e parlamentben egy nagy kérdésben kisebbségben maradt volna? (Igaz! balfelöl.) Ha a jelen kormány, a mely csakugyan nem népszerű az országban, a mely tökéletesen ellenkező irányt követ, mint az ország közvéleménye (ügy