Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-74

14. országos ülés f«S>rmár 88. 1810, gg7 mány nem fogja. (Elénk helyeslés jobbfelöl Mozgás balfelöl) De, t. ház, senkisem tette kicsinyesebbé ezen bizottság kiküldését, mint maga Apponyi Albert gróf t. képviselő ur. (Halljuk!) Ha ezen bizottság kiküldésére szükség vau azért, hogy a kiküldendő bizottság az országot bejárja, beutazza, erre azt hiszem, most azért nincs szükség, mert épen a t. képviselő urnak csak a múlt nyáron volt alkalma az országot bejárni, volt Bobrón, Jászberényben, Szeniczén és Nagy-Váradon és így megismerhette az ország hangulatát. (Derültség jobbfelöl. Mozgás balfelöl.) Ha arra szorulnánk, hogy a képviselők az országba kimenjenek, a vidéken a falusi elöljáróktól és a vasúti szállítóktól a pénzügyi bajok orvoslási módját megtudják, akkor nem volnának arra érdemesek, hogy országgyűlési képviselőknek neveztessenek. (Elénk helyeslés jobb felöl) Ezen okokból a bizottság kiküldéséhez részemről nem járulhatok és kérem a t. házat, méltóztassék a költségvetést átalánosságban elfogadni. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Lukács Béla: Szavaim helyreigazítására kérek szót. A pénzügyminister ur egyik állítását kivánom helyreigazítani, mely az én beszédemre vonatkozik. A kérdés, melyről a t. pénzügyminister ur szólt, és a melyet beszédemből idézett, az, hogy mennyi tehát azon új teher, mely az úgynevezett Tisza-aera alatt köttetett. Fontosnak tartom a kérdést s azért kérek szót, hogy e tárgyat röviden rectificáljam, minthogy a t. pénzügyminister ur nyilatkozatomat nem helyesen idézte. (Halljuk!) A dolog ágy áll, mint a t. pénzügyminister ur is előadta. Igenis köttetett, és köttetni fog J875 után 400 millió aranyjáradék. A keleti vasút czímén köttetett újabban 10 millió forint új kölcsön. Ezen kivül eiköltetett a helyettesítési és rokkant alapokból 10 millió. Ez összesen 420 millió frt. Én 460 milliót állítottam. De a t pénzügyminister ur szíves volt egy tételt kihagyni, t. i. 43 miiliót, mint oly összeget, mely a másod kibocsátású kincstári utalványokból még 1875-ben megmaradt, a mi ugyancsak e Tiszakormány által az 1875. évi deficit fedezésére fordíttatott. A t. pénzügyminister ur zárszámadásokban megtalálhatja, hogy az 1875-iki deficit kitett 40 milliót. Ugyan kérdem, miből fedezték ezen deficitet ? Hiszen tudjuk mindnyájan, hogy az aranyjáradék csak azután bocsáttatott ki, más kölcsönt pedig nem vettek fel. Fedezték tehát a meglevő kincstári utalványoknak még megmaradt készletéből. Elnök: Kérem a képviselő urat, most már talán helyre vannak igazítva szavai. Lukács Béla: Ismételve állítom, hogy azon szám, melyet én múltkori beszédemben mondtam, t. i. 463 millió az, a mennyi adósság a Tisza-aera alatt köttetett. (Igaz! balfelöl). B. Simonyi Lajos: Meg fogja nekem engedni a t. ház, hogy mindenek előtt egy nyilatkozatot említsek föl, mely egyenesen, személyesen engemet illetett. (Halljuk!) Ugyanis Szalay képviselő ur beszédében azt mondta, hogy azon időben, midőn én a kereskedelmi tárcza élén állottam, a kormány 80,000 frtot költött el a phylloxera kiirtására, és pedig mielőtt szakértőket megkérdezett volna. Erre nézve megjegyzem, hogy a t. képviselő ur nincs helyesen informálva. Mert mielőtt a kormány elhatározta volna magát e lépésre, a külföldi irodalmat figyelembe véve, a szakértőket is megkérdezte, kik mindnyájan oda nyilatkoztak, hogy az irtás czélszeríí ott, hol ezen baj nem terjedt nagy mértékben el, s ennek folytán határozta el magát. Igaz, később egy énquete tartatott, a melyben különböző vélemények nyilvánultak. Ezen enquéte azonban akkor tartatott, midőn én már nem voltam hivatalban; azért pedig felelőssé tenni valakit, a mi akkor történt, midőn ő már a hivatalból kilépett, azt hiszem nem lehet. (Igaz! Ugy van! a balon cs szélső halon.) Még egy rövid megjegyzést akarok tenni arra, a mit Simonyi Ernő t. barátom Horvátországra vonatkozólag mondott. (Halljuk!) 0 ugyanis azt mondta, hogy nem bánná, ha Horvátország ma elszakadna Magyarországtól, de nem engedné, hogy Ausztriához csatoltassék. Én kijelentem, hogy Simonyi Ernő t. képviselőtársam ezen nézetét nem osztom, Nem osztom pedig azért, mert én Horvátország érdekeit Magyarország érdekeivel ellentétben állóknak nem látom ; sőt ellenkezőleg, nézetem szerint, mindkét országnak jól felfogott érdekei oda utalják azokat, hogy kölcsönös jó egyetértésben élve, egymást támogassák továbbra is. (Helyeslés balfelöl.) Nekünk Szt. István koronájának birodalmát, úgy, a mint átvettük, teljes épségben kell az utókornak átadnunk. (Helyeslés.) A mi magát a költségvetési vitát illeti, nem szándékom a t. kormánypárt részéről felszólalt t. képviselő urak mindegyikéuek nyilatkozataira reflectálni, mert különben csakugyan a kincsásáshoz hasonló munkát kellene végeznem. De szükségesnek tartom néhány nyilatkozatra észrevételeimet megtenni. (Halljuk!) Mindenekelőtt Jókai t. képviselő ur azt monda, hogy nem lehet szándékunk, hogy mi harczot vívjunk a szláv nemzetiségek, az orosz nép ellen; hanem háborút viselünk az orosz subversiv despotismus ellen. Ennek folytán három alternatívát állított fel: vagy Európával egye-