Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-74

7*. onzá?»« tlé» február 28. 187i. f g5 kötöttünk,, a pénzügyminister azt találja, hogy a mi adósságaink terhe igen csekély. Engedelmet kérek, én nem emlékszem arra, hogy én ily értelemben bármikor nyilatkoztam volna. Azután a képviselő ur összehasonlítást tett a mi államadósságaink és a Lajthán-túli államadósságok közti De az ő összehasonlítása abban a főhibában szenved, hogy a Lajthán-túli államadósságok növekedését 1878 végéig számítja, a saját államadósságunkét pedig számítja ugy, hogy az 1879. évet is hozzá veszi és igy kihagyja amott azon terhet, mely a boszniai occupatió következménye és melyet a Lajthán-túli kormány ez évben kénytelen lesz kölcsön útján beszerezni. Az ilyen összehasonlítás tehát alaptalan és igazságtalan. (Helyeslés jobbfelöl.) Eötvös képviselő ur azt monda, hogy nem csak tömérdek adósságokat tett a kormány a legutóbbi években, hanem elköltötte mindazon nagy összegeket, melyeket részint pénztári készletben, részint kincstári utalványokban talált, melyeket Ghyczy, akkori pénzügyminister hagyott hátra a pénztárban és a melyek nagy összegekre mennek. Nem ugy állítja elő a dolgot, mintha a mostani kormány ez összegeket elprédálta volna, hanem felszámlálja, hogy hová fordíttattak. Bátor leszek előadni, hogy ez összegek hová fordíttattak a törvény rendezése szerint. Nem fogom követni azon mesterséges összeállítást, melyet tett a képviselő ur, hogy kiszámítja, hogy 1875. márczius hónapnak nem tudom melyik napjáig mennyi esett a deficitből és mennyi az év többi részére, hanem ki fogom tüntetni a tényállást a zárszámadások alapján és nem fektetem állításomat másra, mint az 1874—75-iki zárszámadások eredményeire. Ez pedig azt mutatja, hogy az 1874. év végén maradt 30.783,000 frt értékesítetlen, kincstári utalványokban volt pénzértékben 36 millió 591,000 frt, összesen 67.375,000 frt. Az 1875-iki hiány fedezetére, melyre a törvényhozás más fedezetet nem rendelt, felhasználtatott 407* millió, minélfogva az említett összegből 1875 végén 26.800,000 frt maradt pénztári készletül Ghyczy pénzügyminister után. Bujanovics és vele együtt Apponyi Albert képviselő urak azt állítják, hogy a pénzügyminister a boszniai occupatió költségeit igen felületesen számítja, mert nem számítja hozzá azokat, melyek még esetleg be fognak következni. En tisztán a megtörtént tények alapján beszéltem a boszniai költségeket illetőleg; felvettem t. i. azokat, melyek előállottak az 1878-ik évben és a melyek^a közös kormány előirányzata szerint elő fognak állani 1879-ben. Hogy ezentúl milyen lesz az occupatió költségeit illetőleg a szükség, azt a költségvetés megállapításánál nem vehetem számításba. Én nagyobb költség lehetőségét nem tagadtam, sőt elismertem, mondom, azt is, hogy mily ezélokra kellje költségeknél szorítkozni, de én oly eombinatiókba, hogy mibe fog kerülni, nem bocsátkoztam. Teljesen helyesen tettem tehát a számítást, miként előterjesztettem, a mennyiben alapul vettem azon előterjesztéseket, melyeket a közös kormány a delegatiókhoz benyújtott. A t. képviselő urak azonban hozzászámítják még azon többletet is, melyet a delegatiök utólag fognak megszavazni, de a melyekre nézve a költségvetés összeállításakor nem létezett még positiv adat. Ez képezi azon különbséget, melyet a képviselő urak felállítottak, de melynek eredménye utoljára is, ha a kamatot számítjuk, nem fog nagy különbséget mutatni. De azt mondja a t. képviselő ur, hogy én a jövedelmeket akarom emelni s az által akarom az egyensúlyt az államháztartásban helyreállítani; ő azonban ezt nem hiszi, mert azon jövedelmi források, melyeket én kijelöltem, legfelebb 1—2 millióval fogják szaporítani a jövedelmeket. Engedelmet kérek, én azt hiszem, hogy azon állítását a t. képviselő ur maga sem hiszi valónak, mert sokkal jártasabb a pénzügyi kérdésekben, minthogy azt állíthatná, hogy ezen jövedelmek csak 1—2 millióval fogják szaporítani bevételeinket. Én számításomat két factorra alapítottam, melyek közül, ha az első nem is fog sokat hozni, de mégis fognak általa bizonyos eredményt elérni; a másik azonban, melyet részint pénzügyi vámok behozatalára, vagy a meglevők emelésére, részint pedig a fogyasztási adókra alapítok, ezek már bizonyosan sokkal nagyobb eredményt fognak mutatni, mint az ő általa számított 1—2 millió. Ezt. ugy hiszem, ő sem fogja tagadásba venni. Csak két czikket említek, a kőolajat és a ezukrot; már ezeknél is azon 1 — 2 milliónál, melyet ő felvett, nevezetesen nagyobb összeg érhető el. [Helyeslés jobbjelöl.) T. ház! Fölfogásom szerint annak, a ki túlzásokba bocsátkozik, szavára rendesen nem igen sokat szoktak adni. Ily helyzetben vagyok Pázmándy képviselő úrral. 0 egyáltalában különczködő, genialitáskoz hasonló modort akar meghonosítani a parlamentben; (Helyeslés jobbfelöl) de megfeledkezik arról, hogy a ktilönczködés eg3

r bizonyos határon túl elveszti vonzó erejét, megszűnik genialitás lenni s ennek aztán más nevet szoktak adni. (Helyeslés jobb/elöl.) 0 ezen modorát a számokra is akarja alkalmazni, a melyek pedig azt nem tűrik. 0 azon szép, hazafias feladatra vállalkozik, hogy Magyarország hitelét, a magyar állampapírok értékét becsmérelje, ócsárolja. S minthogy ő összehasonlításokat tett, kénytelen vagyok a tényállás bővebb megvizsgálásába bocsátkozni. (Halljuk!) A képviselő ur összehasonlítást tett oly értékpapírok köztt, melyek nem egyenlőek s igy össze